Négyféle ellenőrzés vár az ukrán kérelmezőkre

Augusztus 5. óta az EU-ban ideiglenes védelemért folyamodó ukránoknak igazolniuk kell, hogy eleget tettek az ukrán jog szerinti katonai kötelezettségeiknek. A feltétel a már védelemben részesülő milliókra nem vonatkozik. Az uniós szabály azonban annyira homályosan fogalmaz, hogy az egyes országok eltérő korhatárokkal és különböző dokumentumok alapján végzik az ellenőrzést. Így jelenleg a kérelem benyújtásának helyétől függ, milyen igazolást fogadnak el.

Miről döntött az EU, és mit hagyott nyitva?

A tagállami kormányok uniós politikáját összehangoló Tanács július 30-án fogadta el a 2026/1912 határozatot, amely 2028 márciusáig meghosszabbította az ideiglenes védelmet, egyúttal előírta a katonai kötelezettségek teljesítésének igazolását. Az intézkedést az Európai Bizottság javasolta, az Európai Parlamentnek pedig nem volt jogalkotói szerepe. A szabályt most a tagállami bevándorlási hatóságok alkalmazzák.

A szöveg szerint a kérelmezőknek „adott esetben” igazolniuk kell, hogy eleget tettek az ukrán katonai kötelezettségeiknek, ám sem nemet, sem korhatárt, sem konkrét dokumentumot nem nevez meg. Mentesül, aki július 31. előtt ugyanabban a tagállamban folyamatosan ideiglenes védelem alatt állt. Ez az Európában élő ukrán férfiak túlnyomó többségére kiterjed: az Eurostat összesen 4,43 millió ideiglenes védelemben részesülőt tartott nyilván.

Aki viszont másik tagállamba költözik, már akkor is szembesülhet az új ellenőrzéssel, ha korábban ideiglenes védelem alatt állt. A határozat ugyanis a mentességet az egy adott országban fennálló folyamatos tartózkodáshoz köti.

Csehország és Svédország: azonos szabály, eltérő ellenőrzés

Csehország augusztus 5-én kezdte meg a 18–60 éves kérelmezők ellenőrzését (Czech IPC/OAMP). Prága vezette be a nyilvánosan ismert legszigorúbb eljárást: a hatóságok az ukrán Reserv+ katonai nyilvántartási rendszerből kinyomtatott igazolást és összehasonlítás céljából a kérelmező élő digitális profilját is elkérik. Lubomír Metnar belügyminiszter szeptember elején arról számolt be, hogy jelentősen visszaesett a katonaköteles korú kérelmezők aránya (Novinky).

Svédország a 23–65 éves férfiakat ellenőrzi. A svéd bevándorlási hivatal többféle igazolást elfogad, köztük a legfeljebb 90 napos, az Ukrajnából való kilépést tanúsító útlevélbélyegzőt is (Migrationsverket). A hivatal tájékoztatója nem indokolja, miért 65 évnél húzták meg a felső korhatárt.

Németország és Lengyelország: nincs nyilvános útmutatás

Németországban az ukránok tartózkodási engedélyeire is vonatkozik a kötelező erejű uniós határozat, a szövetségi hatóságok azonban nem tettek közzé olyan útmutatást, amely meghatározná a korhatárokat vagy az elfogadható dokumentumokat (a tartózkodási törvény 24. §-a). Lengyelország regisztrációs tájékoztatója sem a katonai nyilvántartásról, sem az új feltételről nem tesz említést (gov.pl). Lehetnek nem nyilvános belső utasítások, de Európa két legnagyobb befogadó országában (Eurostat) a kérelmezők a hozzáférhető tájékoztatásból nem tudhatják meg, milyen igazolást kérnek majd tőlük.

Dánia különálló és szigorúbb szabályozása

Dánia szerződésben rögzített kimaradási jogával élve nem vesz részt az EU közös menekültügyi rendszerében, ezért a tanácsi határozat sem vonatkozik rá. Koppenhága saját törvényt fogadott el, amely szeptember 3-án lépett hatályba, és a 23–59 éves férfiakat érinti (Berlingske). A dán szabály egy ponton túlmegy az uniós megoldáson: a hatóságok azokat az engedélyeket is visszavonhatják, amelyeket június 25. óta benyújtott kérelmek alapján adtak ki, még akkor is, ha a kérelmező ügyét a törvény hatálybalépése előtt jóváhagyták. Az önkormányzati szövetségek és civil szervezetek arra figyelmeztettek, hogy ez a visszamenőleges hatályú jogosultság családok szétszakadásához vezethet (KL).

Továbbra sem tudni, hány embert érint

Az augusztus óta elutasított kérelmekről nincs uniós szintű adat. A cseh hatóságok naponta több tucat esetről számoltak be, míg a cikkhez áttekintett svéd, német és lengyel bevándorlási hivatalok nem közöltek elutasítási adatokat. Mivel a feltétel csak az újonnan megadott védelemre vonatkozik, az érintettek száma töredéke a már védelem alatt álló népességnek. Hat héttel az intézkedés bevezetése után sem tudni, mekkora ez a csoport, és közülük hány embert utasítanak el.

Még nem vizsgálták bíróságon a jogalapot

Steve Peers uniós jogász, aki elsőként vetette fel a problémát, azzal érvelt, hogy az ideiglenes védelem meghosszabbítására kapott tanácsi felhatalmazás nem feltétlenül terjed ki a jogosultak körének szűkítésére. Az ideiglenes védelemről szóló irányelv súlyos bűncselekmények és biztonsági fenyegetések esetén teszi lehetővé a kizárást, egy másik ország katonai kötelezettségeinek elmulasztását azonban nem sorolja az indokok közé (2001/55 irányelv). A Tanács álláspontja szerint a meghosszabbítási jogkör az új feltételek meghatározását is magában foglalja. Ezt a jogértelmezést még egyetlen bíróság sem vizsgálta. Egy elutasított kérelmezőnek először valamelyik tagállami bíróság előtt kellene megtámadnia a döntést, amely ezután az Európai Unió Bíróságához fordulhatna előzetes döntéshozatalért.

Miközben az elutasításokról továbbra sincsenek teljes adatok, az intézkedés már eltérő ellenőrzési gyakorlatot teremtett Európában, anélkül, hogy kimutathatóan segítette volna az ukrán mozgósítást.