A NATO északi tagjai szembesítették Wangot

Kína külügyminisztere, Wang Yi július elején Dániába, Svédországba, Finnországba és Norvégiába látogatott; Svédországban 22 év után először járt kínai külügyminiszter. Peking partnerségről és szabadkereskedelemről beszélt. Az északi kormányok viszont következetesen egy kényelmetlenebb témát tettek az asztalra: Kína Oroszországhoz fűződő viszonya európai biztonsági kérdés, amelyet nem lehet üzleti napirenddel félretolni.

Néhány éve Wang egészen más közegbe érkezett volna. Finnország és Svédország akkor még katonailag el nem kötelezett országként tárgyalt Kínával, elsősorban kereskedelemről, a biztonságpolitikai vitákat pedig távolabb tartotta. Dánia és Norvégia ugyan a NATO alapító tagjai közé tartozik, de Pekinggel szemben hasonlóan óvatos egyensúlyt kerestek. Ez az alaphelyzet Finnország 2023-as és Svédország 2024-es NATO-csatlakozásával megváltozott. Wang most már négy olyan szövetséges kormánnyal tárgyalt, amely a saját biztonságát Oroszország elrettentésére építi, miközben Pekinget azzal vádolják, hogy katonailag is támogatja Moszkvát.

Finnország húzta meg a határt

A legélesebb hangot Finnország ütötte meg. Elina Valtonen külügyminiszter Wanggal folytatott tárgyalásain Oroszország háborúját és Európa biztonságát tette központi témává (Finnish Government). Nyilvánosan is arról beszélt, hogy Oroszország támogatása veszélyezteti az európai biztonságot, és sajnálatát fejezte ki a kínai-orosz együttműködés mélyülése miatt (Yle). Finnországnak 1 340 kilométeres közös határa van Oroszországgal, külpolitikáját pedig a függetlenség és a területi integritás védelme határozza meg (Finnish MFA). Valtonen nem közvetítőként, hanem frontvonalbeli NATO-szövetségesként beszélt.

Dánia ugyanezt az üzenetet üzletiesebb nyelven fogalmazta meg. Lars Løkke Rasmussen külügyminiszter azt mondta, „mélyen aggasztja” Kína támogatása Oroszország háborújához, miközben elismerte Kína jelentőségét a dán vállalatok számára (Politiken). Wang azt kérte Koppenhágától, hogy játsszon „konstruktív szerepet” az EU és Kína kapcsolatában, de azt a kínai állítást, amely szerint Løkke méltatta volna a kétoldalú kereskedelmi együttműködést, a dán fél nem erősítette meg (BT). Svédországban Maria Malmer Stenergard külügyminiszter Ukrajnát nevezte az egyik fő témának, és felvetette a fogva tartott svéd könyvkiadó, Gui Minhai ügyét is.

Mit kapott Wang, és mit nem

A körút hátterét Berlinben egy keményebb ügy adta. A német külügyminisztérium bekérette Kína nagykövetét, miután olyan jelentések jelentek meg, amelyek szerint orosz katonák kínai katonai létesítményekben kaptak kiképzést. A Reuters belső orosz katonai dokumentumokra, a Welt európai hírszerzési információkra hivatkozott (t-online, n-tv). Teljes, nyilvános bizonyítási lánc nincs, Peking pedig tagadja a vádat. Az ügy ettől még szűkíti az európai kormányok mozgásterét: Kínát egyre nehezebb pusztán kereskedelmi partnerként kezelni.

Wang a látogatássorozatot kapcsolatépítésként keretezte. Kína szerint az északi külügyminiszterek meghívására érkezett a térségbe (Chinese MFA). Peking nyelve a partnerség, a szabadkereskedelem és a mélyebb együttműködés nyelve. Ez a keretezés az EU „kockázatcsökkentési” politikáját igyekszik elmosni: Brüsszel úgy akarja mérsékelni a Kínától való kritikus függőségeket, hogy közben nem szakítja meg teljesen a gazdasági kapcsolatokat.

Az EU hivatalos csatornája továbbra is nyitva van Peking felé. Brüsszel és Kína június végén miniszteri szintű kereskedelmi konzultációkat indított, októberi határidővel (EUnews). Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arra figyelmeztetett, hogy az EU lépni fog, ha Peking addig nem mutat konkrét előrelépést a kereskedelmi kölcsönösség ügyében (Euronews). Az EU 2019 óta egyszerre tekinti Kínát együttműködési partnernek, gazdasági versenytársnak és rendszerszintű riválisnak (European Commission).

Az uniós kereskedelempolitikát a tagállami fővárosok önállóan nem alakíthatják át. A politikai légkört viszont igen, különösen az Európai Tanácsban, ahol az állam- és kormányfők az EU stratégiai irányát kijelölik. Az, hogy az északi kormányok egy teljes héten át nyilvánosan Kína orosz kapcsolatát tették a tárgyalások középpontjába, keményebb politikai környezetet teremt az októberi határidő előtt.

A körút kézzelfogható eredmény nélkül zárult: nem született megállapodás Ukrajnáról, nem érkezett kereskedelmi engedmény, és új szankciós terv sem került az asztalra. Wang hozzáférést kapott. Az északi országok nyitva tartották a diplomáciai csatornát, de egyértelművé tették: Pekinggel csak akkor lehet melegebb hangú párbeszédet folytatni, ha Oroszország ügye is napirenden marad.