Franciaország €36 milliárddal fegyverkezik

A francia parlamenti alku 2030-ig 36 milliárd EUR többletet ad a védelmi költségvetéshez. Ez első látásra nagy újrafegyverzési hullámnak tűnik, de a szenátus pénzügyi bizottsága józanabb számot ad: a pluszpénz legalább 40 százaléka nem új harci képességeket finanszíroz, hanem költségvetési korrekciót, személyi kiadásokat, működési támogatást és egy eleve alultervezett program felzárkóztatását (Sénat). Így nagyjából 21 milliárd EUR marad arra, ami ténylegesen erősíti a haderőt.

Mit hozott a szavazás

Június 23-án a commission mixte paritaire, vagyis a francia parlament két háza közötti vitákat lezáró vegyes bizottság kompromisszumra jutott. A hét képviselőből és hét szenátorból álló testület megtartotta a kormány fő pályáját: 2030-ig összesen mintegy 436 milliárd EUR védelmi kiadás, az éves büdzsé pedig abban az évben 76,3 milliárd EUR-ra nőne. A végszavazást június 30-ra és július 1-jére tűzték ki (Le Figaro).

A szenátusi jobboldal 50 milliárd EUR többletet akart, és amikor ezt nem kapta meg, elutasította a központi költségvetési cikket. A kompromisszum végül nem nagyobb keretet, hanem gyorsítást adott: a 2029-2030-ra tervezett kiadásokból körülbelül 1,2 milliárd EUR-t előrehoznak 2028-ra.

A pénz jó helyekre megy, legalábbis papíron. A szenátusi jelentések a lőszereket, drónokat, légvédelmet, drónelhárító rendszereket, elektronikai hadviselést, űrképességeket és nagy hatótávolságú csapásmérő eszközöket sorolják a prioritások közé (Sénat). Ezek évek óta szerepelnek az európai elemzők és a NATO-tervezők hiánylistáin is (CER). A francia haderő mérete ugyanakkor nem nő érdemben: nagyjából ugyanannyi katona, harci repülőgép, harckocsi és fregatt marad. A szenátus erre használja a sincérisation kifejezést: a már megígért hadsereg valós finanszírozását, nem egy nagyobb haderő felépítését.

Hol találkozik a francia pénz Európával

A döntés Párizson túl is számít, mert Mark Rutte NATO-főtitkár júniusban azt mondta a szövetségeseknek: a nagyobb védelmi kiadásoknak bevethető képességgé kell válniuk, nem elég a költségvetési sorokat növelni (NATO). Európa közös hiánya továbbra is nagy a lég- és rakétavédelemben, lőszergyártásban, stratégiai szállításban, drónokban és elektronikai hadviselésben (El País). A francia terv ezek közül több területet is érint, de a beszerzés továbbra is nemzeti döntés marad.

Franciaország 15,1 milliárd EUR hitelről állapodott meg a SAFE keretében. A Security Action for Europe az EU új eszköze, amely legfeljebb 150 milliárd EUR hosszú lejáratú hitelt kínál védelmi beszerzésekre (European Commission, Le JDD). Párizs így egyszerre befizetője és kedvezményezettje az európai védelmi finanszírozás új rendszerének. A SAFE azonban hitelkeret, nem integrációs eszköz. Az államok kölcsönt vesznek fel, azt vesznek belőle, amit akarnak, és maguk fizetik vissza. A mechanizmus nem kényszeríti őket közös beszerzésre vagy a kereslet összehangolására.

A francia-német harckocsigyártó KNDS jól mutatja, miért fontos ez. Berlin és Párizs abban állapodott meg, hogy a két kormány egyenként 40 százalékos részesedést szerez a vállalatban (Tagesschau). Papíron ez közös európai harckocsiipart jelent. A gyakorlatban német koalíciós képviselők vétójogokat és garanciákat követeltek, hogy az érzékeny katonai technológia német ellenőrzés alatt maradjon (FinanzNachrichten). A francia-német jövőbeli vadászgép-program ugyanezen a feszültségen bukott meg: a közös tulajdon nem döntötte el, ki irányítja a tervezést, a munkahelyeket és a technológiát. A közös céges struktúrák újra és újra létrejönnek. A közös döntéshozatal sokkal ritkábban követi őket.

A szállítási határidő

A legnehezebb kérdés a NATO keleti szárnyáról érkezik. Lengyelország és a balti államok a védelmi költségvetéseket ahhoz a közeli időablakhoz mérik, amikor az orosz haderő újjáépülése és az európai felkészültség közötti rés a legszűkebbnek látszik. Franciaország gyorsítása 1,2 milliárd EUR-t hoz előre egy évvel. A most tárgyalt rendszerek közül sok csak a következő évtizedben érkezhet meg.

A programtörvény önmagában nem garancia. A pénzt minden jövőbeli éves költségvetésben ténylegesen biztosítani kell, és egy későbbi kormány változtathat az irányon. Franciaország jó irányba költ. Európa biztonsága viszont azon múlik, hogy a szerződésekből lesz-e leszállított lőszer, telepíthető légvédelem és együtt harcolni képes haderő még azelőtt, hogy ez az időablak bezárulna. Egyetlen kormány sem tette még közzé azt a táblázatot, amely az elkötelezett eurókat konkrét rendszerekhez és szállítási dátumokhoz köti. Amíg ez hiányzik, a nagy számok továbbra is gyorsabban nőnek majd, mint a valós képességek.