Franciaország €59.3 billion kamatteherrel számol

Franciaország 2026-os költségvetésében már az adósságkamat a meghatározó tétel. Az Agence France Trésor, vagyis a francia államadósság-kezelő 59,3 milliárd EUR adósságszolgálattal számol: ezt az összeget az államnak félre kell tennie, mielőtt új politikai ígéreteket finanszírozhatna. A Le Monde korábban arról írt, hogy az év elején a kamatteher 37 százalékkal nőtt. Az OAT-Bund felár, vagyis a francia és a német állam hitelfelvételi költsége közötti különbség június közepén nagyjából 71-73 bázispont körül mozgott; egy bázispont a százalékpont századrésze. A válság előtti, körülbelül 53 bázispontos átlaghoz és az OMFIF által idézett legutóbbi 85 bázispontos csúcshoz mérve Franciaország már jól látható kockázati felárat fizet.

Miért számít a költségvetési szavazás

A Boursorama állampapír-piaci táblázata szerint június 12-én a francia tízéves OAT hozama 3,69 százalék, a német Bundé 2,98 százalék volt. A hozam azt mutatja, mekkora éves megtérülést kérnek a befektetők azért, hogy pénzt adjanak kölcsön az államnak. Ha ez a hozam emelkedik, az állam drágábban vesz fel új hitelt, és a lejáró adósság megújítása is többe kerül. A már piacon lévő kötvények tulajdonosai közben veszítenek, mert a kötvényárak esnek, amikor a hozamok nőnek. Az új vevők magasabb hozamot kapnak, de éppen azért, mert nagyobb kockázatért kérnek ellentételezést.

Ez a piaci mozgás közvetlenül szűkíti a politikai mozgásteret. Minden kamatra elköltött újabb euró kevesebb pénzt hagy védelemre, szociális kiadásokra, beruházásra vagy adócsökkentésre. Egy lazább költségvetés hiteles megtakarítások nélkül azt kérné a befektetőktől, hogy higgyenek a későbbi fegyelemben. Ha nem hisznek benne, magasabb hozamot kérnek, és a kamatszámla újra nő.

Az Európai Költségvetési Tanács arra számít, hogy az euróövezet fő deficitmutatója 2027-ben eléri a GDP 3,5 százalékát, az adósság pedig meghaladja a GDP 90 százalékát. Ebben a környezetben Franciaország nem kezelheti saját helyzetét apró kivételként. Egy ETAF-adópolitikai összefoglaló szerint Franciaország hatékony lépéseket tett az EU túlzottdeficit-eljárása alatt, így a következő költségvetés marad a valódi próba. Az EKB TPI nevű kötvényvásárlási védőhálója is költségvetési megfeleléshez, adósságfenntarthatósághoz és megalapozott gazdaságpolitikához kötődik az EKB kritériumai szerint. Egy látványosan gyenge francia költségvetés ezért egy későbbi mentővita politikai és jogi alapját is nehezítené.

Hová érkezik a szorítás

Először belföldön jelenik meg a veszteség. A hitelezők kifizetése megelőzi a miniszteri döntéseket. Az új forrásokat kérő minisztériumok, az állami transzferekre építő önkormányzatok és a védett szolgáltatásokra számító választók ugyanazzal a sorrenddel szembesülnek: előbb az adósság kamata jön.

A védelemnél különösen tisztán látszik az ütközés. Franciaország a legutóbbi NATO-adatok szerint a GDP nagyjából 2,4 százalékát költi védelemre, miközben a szenátus a katonai programozási törvény frissítésének vizsgálatában további 36 milliárd EUR erőfeszítést írt le a programidőszakra. Ez stratégiailag indokolt lehet. Költségvetésileg ugyanabba a keretbe esik, mint az adósságkamat és a hiánycsökkentés.

Olaszország presztízst nyer, védettséget nem. A QuiFinanza szerint június 11-én az olasz tízéves BTP 3,87 százalékon, a francia OAT 3,74 százalékon, a Bund 3,08 százalékon állt. Róma és Párizs között így alig maradt távolság. A régi hierarchia, amelyben Franciaország biztosan a maghoz tartozott, Olaszország pedig tartósan gyanús adósnak számított, kevésbé tartja magát. Olaszország ugyanakkor akkor is fizet, ha a francia feszültség az egész euróövezeti kockázati felárat feljebb húzza.

Németország a referenciaadós szerepéből profitál, de politikai kitettséget is visel. A Staatsanzeiger ZEW-hez kötődő elemzésre hivatkozva arról írt, hogy az EU közös adóssága 2030-ra meghaladhatja az 1,15 billió EUR-t, Németország lehetséges terhét pedig körülbelül 120 milliárd EUR-ra tette. A szélesebb francia felár erősíti a Bundot mint biztonságos eszközt, közben újraéleszti a német vitát arról, végső soron ki áll az európai kötelezettségek mögött.

Spanyolország mutatja, mi hiányzik

A számok egyelőre nem válságot mutatnak. Az Eco3min a 60-80 bázispontos OAT-Bund felárat mérsékelt feszültségi zónának tekinti, és a tartósan 100 bázispont feletti szinteket kezeli komolyabb küszöbként. Franciaországot átárazzák, nem törik meg.

A hiányzó adat a költségvetési folyamaton belül van: mely kiadási igények maradnak életben, mely minisztériumok nyelik le a vágásokat, és át tud-e vinni a parlament olyan költségvetést, amelyről a piac elhiszi, hogy tartós lesz. Spanyolország mutatja a különbséget. A Hacienda közzétett hiánypályája 2026-ra 2,1 százalékos, 2027-re 1,8 százalékos, 2028-ra pedig 1,6 százalékos deficitet jelez, még védelmi rugalmassággal együtt is. Franciaország kérdése inkább politikai: képes-e egy biztos többség nélküli kormány hitelessé tenni a számokat, mielőtt a felár azt jelzi, hogy elfogyott a türelem?