Franciaország befagyasztaná a kifizetéseket

Franciaország államadóssága 3 536,1 milliárd EUR (INSEE). Az éves költségvetési hiány, vagyis a kormányzati kiadások és bevételek közötti rés, tartósan a GDP 5 százaléka felett ragadt (IMF). Brüsszel tavaly túlzottdeficit-eljárást indított Párizs ellen; ez az a formális uniós folyamat, amelyben egy tagállamnak hiteles tervet kell bemutatnia a hiány leszorítására (Council). A francia vita ezért már nem arról szól, kell-e kiigazítás. Arról szól, kire terhelik a számlát.

Brüsszel ma már a kiadások növekedését figyeli

Az uniós szabályok szerint a tagállamoknak a hiányt a GDP 3 százaléka, az államadósságot pedig a GDP 60 százaléka alatt kellene tartaniuk (Council). Franciaország mindkét küszöböt átlépi. Az IMF szerint Párizsnak 2029-ig évente nagyjából a GDP 0,8 százalékpontjának megfelelő szigorítást kellene végrehajtania (IMF).

A brüsszeli felügyelet logikája közben megváltozott. Az EU reformált költségvetési keretében már nem egyszerűen az számít, mekkora a hiány, hanem az is, milyen gyorsan nőnek az állami kiadások. Ezt úgy mérik, hogy kiszűrik a kamatkiadásokat, az uniós pénzből finanszírozott programokat és a ciklikus munkanélküliségi kiadásokat (European Commission). Brüsszel nem mondja meg Párizsnak, melyik juttatást vágja vissza. Kiadási sebességkorlátot szab, a francia kormánynak pedig el kell döntenie, mi marad érintetlen, és mit fagyaszt be.

A befagyasztás vásárlóerőt vág

Innen érthető az „année blanche” helye a francia politikában. A kifejezés olyan évet jelent, amikor az inflációval együtt általában emelkedő kifizetések változatlanok maradnak. Nyugdíjak, szociális juttatások, egészségügyi térítések, adósávok: minden célponttá válhat, amit az árakhoz indexálnak.

A mechanizmus egyszerű. Ha egy havi 1 000 eurós nyugdíj mellett az infláció 3 százalék, akkor az ellátásnak 1 030 euróra kellene nőnie ahhoz, hogy megőrizze a vásárlóerejét. Ha marad 1 000 euró, az állam havonta 30 eurót takarít meg fejenként. Több millió kedvezményezettnél ez már érdemi költségvetési tétel, miközben senki nem jelent be névleges „csökkentést”. A Rexecode gazdaságkutató intézet számítása szerint több egymást követő befagyasztás 2030-ra a 3 százalékos hiányküszöb alá vihetné Franciaországot (Le Figaro).

A hiány azért javul, mert az emberek reálértéken kevesebbet kapnak, mint amire számítottak. A nyugdíjasok vásárlóereje csökken. Azok a munkavállalók, akiknek a bére nő, de az adósávja befagyasztva marad, magasabb sávba csúszhatnak, és több adót fizetnek. A kiigazítás adminisztratívnak látszik, a veszteség viszont gazdasági.

Az egészségügyi számla csak máshová kerül

Eddig az egészségügyben látszik a legkonkrétabb lépés. A kormány rendelettervezeteket küldött a CNAM-nak, vagyis a francia országos egészségbiztosítási pénztárnak, amelyek egyes gyógyszerek, fogászati ellátások, orvostechnikai eszközök és betegszállítási szolgáltatások térítési rátáit csökkentenék (Le Monde). Az IFRAP költségvetési kutatóintézet a 2027-es egészségügyi csomagot 2,15 milliárd EUR-ra becsüli (IFRAP).

Sébastien Lecornu miniszterelnök a nyilvános érvelésben konkrét küszöböket emlegetett: azokat, akik évente több mint 50 doboz gyógyszert vásárolnak, vagy több mint 24 alkalommal mennek orvoshoz (TF1 Info). Ezek egyelőre politikai üzenetek, nem közzétett jogosultsági szabályok. A CNAM-nak elküldött tervezetek a térítési rátákról szólnak, nem betegkvótákról.

A költség ettől nem tűnik el. A kiegészítő egészségbiztosítók, vagyis azok a magánbiztosítók, amelyek az állami térítés feletti részt fedezik, arra figyelmeztetnek, hogy körülbelül 1,5 milliárd EUR kerülhet át hozzájuk. Ezt később magasabb díjakon keresztül a munkavállalók, a nyugdíjasok és a munkáltatók fizethetik meg (Le Memento). Az állami hiány csökken, a háztartások egészségügyi kiadásai nőnek.

A kamatszámla felzabálja a költségvetést

Franciaország adósságszolgálata önmagában 59,3 milliárd EUR-t ér el 2026-ban (AFT). A BNP Paribas becslése szerint, ha a finanszírozási költségek magasan maradnak, a 2027-re tervezett kiadásnövekedés nagyjából 60 százalékát elviszik a kamatkiadások (BNP Paribas). Ez a pénz nem új kórházakat, tanárokat vagy juttatásokat finanszíroz, hanem a korábbi hitelfelvételt szolgálja ki.

A német pénzügyi sajtó már euróövezeti kockázatként figyeli Franciaországot. A francia és a német állampapírhozamok közötti különbség körülbelül 80 bázispontra, vagyis 0,8 százalékpontra nőtt, a befektetők pedig a francia adósságot ma már majdnem olyan óvatosan kezelik, mint az olaszt (Handelsblatt, FAZ). Egy olyan országnál, amelyet sokáig az eurózóna biztonságos magjához soroltak, ez nem puszta piaci zaj: a magasabb finanszírozási költség visszahat arra a hiányra, amelyet Párizs már most is nehezen próbál leszorítani.

Ahogy a múlt héten megírtuk, az IMF szerint Párizs konszolidációs tervei nem elegendők. Az egészségügyi csomag a kormány első kézzelfogható válasza. A 2,15 milliárd EUR megtakarítás azonban csak töredéke egy GDP 5 százaléka feletti hiánynak. Lecornu kormánya megnevezte az első szeletet. Azt még nem, mely háztartások és vállalatok viszik el a sokkal nagyobb maradékot.