Francia kiadásstop számok nélkül

Sébastien Lecornu miniszterelnök szeptember 14-én arra utasította minisztereit, hogy 2027-ben nominálisan ne emeljék az állami kiadásokat; a védelmi költségvetést kivette a korlátozás alól. Ezzel újranyitotta a lettres-plafonds dokumentumokat, vagyis azokat az előzetes kiadási kereteket, amelyek alapján a minisztériumok összeállítják költségvetési igényeiket. A lépés azt jelzi, hogy a kormány tervezését már a költségvetési szigor határozza meg (Le Monde). A politikai üzenet egyértelmű, a mögötte álló számítás viszont nem ismert. A levél alapján egyelőre semmilyen hiánycsökkentést nem lehet elszámolni, mert a kormány nem közölte sem az érintett kiadások összegét, sem a befagyasztás viszonyítási alapját, sem a parlament jóváhagyását igénylő intézkedéseket.

Tervezési utasítás, nem költségvetés

A lettre-plafond a végrehajtó hatalom tervezési eszköze, nem jogszabály. A francia Költségvetési Igazgatóság szerint ez csupán a költségvetési törvényjavaslat előkészítésének egyik állomása, amelyet még követnie kell a parlamenti felhatalmazásnak (Budget Directorate). A tényleges költségvetést a parlamentnek kell megszavaznia a pénzügyi törvények előkészítését és elfogadását szabályozó organikus törvény alapján (LOLF). A kormány eddig nem tett közzé módosított minisztériumi bontást, összesített keretösszeget vagy aláírt mellékletet. Az utasítás befagyasztásról szól, de nem derül ki belőle, hogy mekkora összeget és milyen bázishoz képest rögzítenének.

A hiány azért lényeges, mert Franciaországban az „állami kiadás” szűkebb kört jelent annál, mint amit a legtöbb olvasó elsőre feltételezne. A központi költségvetésből fizetik a minisztériumok béreit, beszerzéseit, beruházásait és támogatásait. A nyugdíjak, az egészségügyi kiadások és a családtámogatások többsége azonban külön társadalombiztosítási törvény alá tartozik, amelyet saját organikus jogszabály szabályoz (LOFSS); az önkormányzatok és a régiók pedig maguk fogadják el költségvetésüket. A minisztériumi keretek nominális befagyasztása ezeket a kiadásokat közvetlenül nem korlátozza, de továbbháríthatja rájuk a terheket: ha a helyhatóságoknak vagy a társadalombiztosításnak jutó központi támogatások nem követik az árakat, a megszorítás végül náluk jelentkezik.

Az államadósság kamatterheit a minisztériumok kiadásainak visszafogásával sem lehet lefaragni. Az Agence France Trésor 2026-ra 59,3 milliárd EUR-ra becsülte az állam kamatkiadását (AFT). Ennek költségét a pénzpiaci hozamok határozzák meg, nem a miniszterek.

Ki fizeti meg a kiadási plafont?

Ha az infláció a jelenlegi szint közelében marad, a nominális befagyasztás reálértéken csökkenti a minisztériumok vásárlóerejét. Az összesített kiadási plafonból ugyanakkor nem következik, hogy minden tárcát és programot egyformán érintenek majd a megszorítások. Egyes területeken nagyobb vágás jöhet, míg mások pótlólagos forrást kaphatnak. Amíg a kormány nem közli a minisztériumonkénti kereteket, az euróban mérhető megtakarítást sem lehet kiszámítani.

Az egyetlen nagyobb, nyilvánosan számszerűsített megtakarítás eddig a nyugdíjasoktól várt 6 milliárd EUR: ezt a kormány a nyugdíjak inflációnál kisebb emelésével vagy a nyugdíjasok jövedelemadó-kedvezményének átalakításával teremtené elő (LCP). Ez azonban a társadalombiztosítási költségvetéshez tartozik, nem a minisztériumi kiadások befagyasztásához. A 6 milliárd EUR és a kormány által előkészített, összesen mintegy 30 milliárd EUR értékű költségvetési intézkedés közötti részt egyelőre lehetőségek, nem pedig meghozott döntések töltik ki (To Brief).

A beszerzési és támogatási keretek elinflálódását elsőként az állami beszállítók, a támogatásoktól függő civil szervezetek és a helyi közszolgáltatások érzik meg. Franciaország mintegy 2,5 millió központi állami alkalmazottját a minisztériumi források elosztásától függően kevesebb új felvétel, lassabb bérnövekedés vagy szűkülő szolgáltatások érhetik (DGAFP). A védelmi kiadásokra nem vonatkozik a befagyasztás, de a mentesség csak a meglévő költségvetést védi; többletforrást nem garantál.

A számok egyelőre nem állnak össze

A piacok nem várják meg, amíg Lecornu ismerteti a részleteket. A francia és a német állam hitelfelvételi költsége közötti hozamfelár szeptember 10-re mintegy 94 bázispontra, vagyis 0,94 százalékpontra nőtt, ami 2012 óta a legmagasabb érték (Banque de France market data, Le Monde). A felár már a miniszterelnöki levél előtt megugrott, így az nem erre az egyetlen utasításra adott piaci ítélet, hanem a francia költségvetési politika általános hitelességi problémáját tükrözi.

Az Európai Bizottság legfrissebb, új intézkedésekkel nem számoló előrejelzése szerint Franciaország költségvetési hiánya 2027-ben a GDP 5,7 százaléka, államadóssága pedig 120,2 százaléka lehet (European Commission). Még a teljes 30 milliárd EUR-s kiigazítás sem csökkentené a hiányt az uniós költségvetési szabályok által előírt pálya alá. A francia számvevőszék, a Cour des comptes számítása szerint az adósságráta stabilizálásához körülbelül 2,8 százalékos hiányra lenne szükség (Cour des comptes). Az 5,7 és a 2,8 százalék közötti távolság nagy, a túl gyors kiigazítás azonban szintén kockázatos: az INSEE mindössze 0,4 százalékos növekedést vár 2026-ra (INSEE), márpedig az általános kiadáscsökkentés mérsékli az adóköteles jövedelmeket, a vállalati nyereséget és a fogyasztást, vagyis éppen azokat a bevételeket apaszthatja, amelyekből a hiányt le kellene faragni.

Lecornu utasítása valós hitelességi problémára reagál. A bizalom helyreállításához azonban a parlament által elfogadott, több évre szóló terv kell, amelynek költségvetési hatását független felügyeleti szerv is ellenőrizte. A megosztott Assemblée nationale minden egyes intézkedést megakadályozhat vagy felpuhíthat. Amíg a kormány nem közli a viszonyítási alapot és nem részletezi a szükséges lépéseket, Franciaország csak az irányt jelölte ki, de sem az útvonalat, sem a célt nem.