A 4%-os adósságteher szorítja Franciaországot

A francia tízéves államkötvény hozama, vagyis az a megtérülés, amelyet a befektetők a mai piaci ár mellett elvárnak a francia adósság tartásáért, a múlt héten 4,05 százalékra emelkedett. Ilyen magas szinten 2009 óta nem járt (Boursorama/Reuters, LSE). A hozamemelkedés azt jelenti, hogy az állam drágábban jut új hitelhez. Ez nem egyszerre jelenik meg a költségvetésben: évről évre épül be, ahogy a korábban olcsón kibocsátott kötvények lejárnak, és a francia állam már magasabb kamat mellett ad el új papírokat. A gond tehát nem az, hogy Franciaország ne tudna finanszírozáshoz jutni, hanem az, hogy a finanszírozás ára egyre több helyet foglal el a büdzsében.

A folyamat nem csak Franciaországot érinti. Németországban, Japánban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is emelkedtek a hosszú lejáratú állampapírhozamok (The Guardian). A francia sajátosság a hozamfelárban látszik: abban a különbségben, amely megmutatja, mennyivel drágábban finanszírozza magát Franciaország Németországhoz képest. Ez a felár a múlt héten 84–86 bázispont volt, vagyis 0,84–0,86 százalékpont (Boursorama/Reuters, QuiFinanza). Olaszország felára eközben nagyjából 78–82 bázispont körül mozgott (El Economista). Franciaország ma többet fizet, mint az az ország, amelyet egy évtizede az euróövezeti adósságválság egyik jelképének tartottak.

Hogyan eszi meg lassan a költségvetést a 4 százalék

Franciaország államadóssága 3 536 milliárd EUR (INSEE). Ez az összeg nem árazódik át egyik napról a másikra. A már kibocsátott kötvények a lejáratukig az eredeti, alacsonyabb kamatot fizetik. A szorítás az újrafinanszírozáson keresztül érkezik: amikor a régi papírok lejárnak, a francia adósságkezelő, az AFT, a mai magasabb kamatszinten bocsát ki helyettük újakat. Az AFT az idén körülbelül 310 milliárd EUR értékben tervez közép- és hosszú lejáratú kötvényt eladni; 2019-ben ez az összeg még 210 milliárd EUR alatt volt (Le Figaro, AFT).

A hatás már látszik az államháztartási számokban. Franciaország kamatkiadása 2026 első felében 34,5 milliárd EUR volt, 19 százalékkal több, mint egy évvel korábban (Reuters Breakingviews). A kormányzati becslések szerint az éves teher 2026-ban 64,8 milliárd EUR, 2027-ben pedig 74,2 milliárd EUR lehet, szemben a 2019-es 31,6 milliárd EUR-val (Le Figaro). A kamatkiadás így közvetlenül versenyez a közszolgáltatásokkal és a hiánycsökkentéssel minden újabb költségvetési euróért.

Ki fizet, ki szedi be

A francia kötvények új vásárlói több jövedelemhez jutnak, mint akkor, amikor Franciaország még 1 vagy 2 százalék körüli hozamon finanszírozta magát. A magasabb kamatszelvény a biztosítóknak, a nyugdíjalapoknak és a hozamot kereső megtakarítóknak kedvez. A régi kötvénytulajdonosoknál a mérleg másik oldala jelenik meg: amikor a hozam emelkedik, az alacsonyabb kamatozású, korábban kibocsátott kötvények piaci ára csökken (Notizie.it). Ez a veszteség addig papíron marad, amíg nem adják el a papírokat, de azoknál a bankoknál és alapoknál, amelyek piaci áron értékelik a portfóliójukat, a mérlegekben is megjelenik a nyomás (Il Messaggero).

A legvilágosabb vesztesek a jövőbeli adófizetők és a francia közszolgáltatások használói. Az IMF szerint Franciaországnak 2029-ig évente a GDP körülbelül 0,8 százalékának megfelelő strukturális költségvetési szigorításra lenne szüksége ahhoz, hogy stabilizálja az adósságpályát (IMF). Sébastien Lecornu miniszterelnök 2027-re a GDP körülbelül 4,9 százalékának megfelelő hiányt céloz, miközben az EU által elvárt pálya inkább 4,3 százalékhoz lenne közelebb (Le Monde). A különbséget kiadásbefagyasztással, adóemeléssel vagy a kettő kombinációjával lehetne bezárni.

Rómában és Athénban mindez politikai érvként is használható. Olasz tényellenőrzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az összevetés részben azért mutat kedvező képet Olaszországról, mert a német hozamok is erősen emelkedtek, nem pusztán azért, mert Olaszország javított a helyzetén (Pagella Politica).

Franciaország továbbra is tud hitelt felvenni. A költségvetés a gond.

Az AFT augusztus 20-án 12,5 milliárd EUR értékben adott el kötvényeket, és a kereslet kényelmesen meghaladta a kínálatot (Les Echos Investir). A befektetők tehát hajlandók hitelezni Franciaországnak, csak magasabb árat kérnek érte. Az EKB-nak van olyan kötvényvásárlási eszköze, a transzmisszióvédelmi eszköz, amelyet az indokolatlan piaci nyomás fékezésére hoztak létre. Ennek alkalmazásához azonban az érintett országnak követnie kell az EU költségvetési szabályait. Franciaország 2024 júliusa óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll, ami nehezebbé teszi egy ilyen beavatkozás indoklását (ECB, European Commission).

Franciaország továbbra is el tudja adni az állampapírjait. A nehezebb próba politikai lesz: Párizsnak több egymást követő évben kellene költségvetési szigorítást törvénybe foglalnia, mielőtt a 2027-es elnökválasztás még kevésbé népszerűvé teszi a fiskális fegyelmet.