Francia hiány miatt riaszt az IMF

A francia államháztartási hiány a GDP 5,2 százaléka lehet (IMF). Az államadósság 3,54 billió eurónál jár (Eurostat, INSEE). A tízéves francia államkötvény hozama közel 4 százalék (IG). Az IMF július 22-én tette közzé éves országértékelését Franciaországról, és a következtetése egyértelmű: a francia állam továbbra sem zárja a rést a kiadásai és a bevételei között (Bloomberg).

Az IMF 2026-ra 5,2 százalékos GDP-arányos hiányt vár, ami rosszabb a kormány 5 százalékos céljánál, és alig tér el a 2025-ös 5,1 százaléktól. Az államadósság csak az első negyedévben 75,6 milliárd euróval nőtt, és elérte a GDP 117,6 százalékát. Két éve ez az arány még 112,6 százalék volt.

Ez kevésbé lenne veszélyes, ha Franciaország továbbra is olcsón tudna hitelt felvenni. Csakhogy a finanszírozási költségei érdemben megemelkedtek.

Hogyan eszi meg a magasabb hozam a költségvetést

A francia tízéves államkötvény hozama, vagyis az a kamat, amelyet a befektetők tízéves hitelezésért kérnek Párizstól, 3,93 százalék körül mozog. A francia és a német állampapírok hozama közötti különbség, a felár, nagyjából 80 bázispontra nőtt a korábbi mintegy 60-ról; egy bázispont a százalékpont századrésze (FAZ). A piac tehát már mérhetően drágábban ad pénzt Franciaországnak.

Ez a drágulás közvetlenül visszakerül a költségvetésbe. A BNP Paribas számítása szerint ha a hitelfelvételi költségek ezen a szinten maradnak, a többletkamat-teher a 2027-es költségvetésben tervezett kiadásnövelés mintegy 60 százalékát elvinné (BNP Paribas). Másként: minden tíz euróból, amelyet Franciaország kórházakra, iskolákra vagy védelemre költene, hat euró a kötvénytulajdonosokhoz menne.

A kormány is érzékeli a szorítást. Roland Lescure gazdasági miniszter nehéznek nevezte az 5 százalékos hiánycél teljesítését, David Amiel költségvetési miniszter pedig azt mondta, a már meghozott 6 milliárd eurós vészmegtakarításon felül további 3 milliárd eurónyi kiadáscsökkentésre van szükség (Euronext/Reuters).

Az IMF ennél nagyobb kiigazítást kér: 2029-ig évente a GDP körülbelül 0,8 százalékának megfelelő megszorítást vagy adóemelést, a gazdasági ciklus hatásainak kiszűrése után. Ezt nevezik közgazdászok strukturális kiigazításnak (IMF). Mivel az idei növekedést csak 0,6 százalékra becsülik (Boursorama), egy ilyen pálya már olyan közszolgáltatásokat is érintene, amelyekre sokan napi szinten támaszkodnak.

Miért figyel erre az eurózóna

Franciaország az eurózóna második legnagyobb gazdasága. A francia hozamemelkedés önmagában nem emeli automatikusan a spanyol vagy az olasz kamatokat. A befektetői kockázatárazást viszont elmozdítja az egész valutaövezetben, és szűkítheti az EKB mozgásterét. Az Európai Központi Bank határozza meg a 20 euróövezeti ország kamatkörnyezetét.

Az EKB 2022-ben hozott létre egy védőeszközt arra az esetre, ha az állampapírpiaci feszültségek akadályoznák a monetáris politika működését (ECB). A francia felárak ezt még nem aktiválták. De ha egy nagy tagállam költségvetési hitelessége gyengül, az EKB-nak is nehezebb lazítania.

Franciaország 2024 júliusa óta áll túlzottdeficit-eljárás alatt hat másik tagállammal együtt. Ez az EU hivatalos eljárása akkor, ha egy ország hiánya meghaladja a GDP 3 százalékát (Council of the EU). A legélesebb összehasonlítás Olaszországgal adódik: a francia és az olasz finanszírozási költségek közelednek egymáshoz, Giancarlo Giorgetti olasz gazdasági miniszter pedig arra számít, hogy Olaszország előbb léphet ki a saját deficitverfahrenéből, mint Franciaország (Il Messaggero).

Egy olyan országnál, amely sokáig inkább Németországhoz, mint Olaszországhoz közeli kamatok mellett adósodott el, ez a változás pontosan mutatja, hogyan értékeli át a piac a francia költségvetési kockázatot.

A vita arról, hol vágjon a kormány, már nem elvont. Napirenden vannak a magasabb egészségügyi önrészek, az alacsonyabb gyógyszertámogatások és olyan intézkedések, amelyek a legtöbb ellátást igénylő háztartásokra tolnának át költségeket (Le Figaro). Olivier Blanchard közgazdász szerint Franciaországnak az elsődleges egyenlegben, vagyis a kamatfizetések előtti bevételek és kiadások különbségében körülbelül 120 milliárd eurós javulást kellene elérnie az adósság stabilizálásához; szerinte maga a francia költségvetési folyamat is növeli az adósságválság kockázatát (Le Monde).

Franciaország nem mentőprogramról tárgyal, hanem a rendes uniós költségvetési szabályok között próbál mozgásteret találni. A gond a hitelesség: a halogatás már most drágítja az állam finanszírozását. Minden korrekció nélküli negyedév növeli a hiányt, emeli a kamatszámlát, és keményebb döntésekhez vezet arról, ki fizet: a magasabb egészségügyi költségekkel szembesülő betegek, a szűkülő költségvetésű közszolgáltatások dolgozói, vagy a nagyobb adósságot öröklő későbbi adófizetők.