Növekedési lyuk a francia költségvetésben

A második negyedévben szegényebbé váltak a francia háztartások: az adók és az infláció hatása után egy átlagos háztartás tényleges fogyasztási lehetőségét mutató, fogyasztási egységre jutó vásárlóerejük 0,6 százalékkal csökkent a francia statisztikai hivatal, az INSEE felülvizsgált nemzeti számlái szerint (INSEE Q2 accounts). Az INSEE közben csaknem megfelezte a 2026-os növekedési előrejelzését, 0,7 százalékról 0,4 százalékra (INSEE September overview, INSEE June outlook). A kormány viszont 0,9 százalékos növekedésre építette a költségvetését (French Treasury), így a feltételezés és a várható gazdasági teljesítmény közötti különbség már érdemi hiányt okozhat az államháztartásban.

Kevesebb munkahely, fogyasztás és adóbevétel

A rontást nem pusztán óvatosabb értékelés indokolta. Az augusztus végén közzétett, felülvizsgált negyedéves adatok szerint a gazdaság az első negyedévben 0,2 százalékkal zsugorodott, a másodikban pedig stagnált; mindkét adat rosszabb annál, amellyel az INSEE júniusban számolt (INSEE Q2 accounts). Franciaország így lényegében növekedési lendület nélkül érkezett meg az őszbe.

A gyengülés legközvetlenebbül a munkaerőpiacon látszik. Az INSEE 2026-ra 52 000 alkalmazotti állás megszűnését vetíti előre a 2025-ben elvesztett 48 000 után. A munkanélküliségi ráta az első negyedévben 8,1 százalék volt, az év végére pedig várhatóan 8,6 százalékra emelkedik (INSEE September PDF). Az állásukat elvesztő vagy attól tartó emberek jellemzően visszafogják kiadásaikat. A francia háztartások megtakarítási rátája már most is mintegy 17,6 százalék, ami arra utal, hogy a családok inkább félreteszik, mintsem elköltik a pénzüket (European Commission forecast: France).

A fogyasztás visszaesésével csökken a személyi jövedelemadóból, az áfából és a társasági adóból származó bevétel, miközben nőnek a munkanélküli-ellátások kiadásai. Mindkét folyamat tovább növeli a hiányt, méghozzá akkor, amikor a francia költségvetés mozgástere már eleve szűk. Franciaországgal szemben túlzottdeficit-eljárás folyik: az uniós eljárás arra kötelezi az országot, hogy 2029-ig a GDP 3 százaléka alá szorítsa a jelenleg mintegy 5 százalékos hiányt (Council fiscal-path decision, European Commission forecast: France).

A hitelfelvétel drágulása tovább szűkíti a mozgásteret

Az eurót használó húsz ország kamatairól döntő Európai Központi Bank szeptember 10-én 0,25 százalékponttal emelte a kamatlábakat (ECB decision). A lépés nem drágítja meg egyik napról a másikra Franciaország teljes meglévő adósságát: az államkötvények átlagos hátralévő futamideje körülbelül nyolc év (Agence France Trésor), ezért a magasabb kamatok fokozatosan, a lejáró kötvények új, drágább papírokkal történő kiváltásakor épülnek be a költségvetésbe. Az irány azonban egyértelmű: Franciaország tízéves finanszírozási költsége már meghaladja azt a szintet, amelyen Spanyolország és Olaszország jelenleg megújítja adósságát (ECB government bond statistics, To Brief).

A Banque de France új hitelekről közölt adatai alapján a francia jelzáloghitelesek többségének hosszú időre rögzített kamatozású kölcsöne van, ezért egyelőre nem érzik a kamatemelés hatását (Banque de France lending survey). Elsőként az új lakásvásárlók, a változó kamatozású hiteleiket megújító kisvállalkozások és maga az állam szembesülnek a drágulással.

A legélesebb összehasonlítást Németország kínálja. A német növekedés hasonlóan gyenge, várhatóan 0,5 százalék körüli lesz, Berlinnek azonban van elegendő költségvetési mozgástere ahhoz, hogy nagyszabású infrastrukturális és védelmi kiadásokat indítson. A Bundesbank becslése szerint ezek 2028-ig 1,3 százalékponttal növelhetik a gazdasági teljesítményt (Bundesbank projection). Franciaországnak nincs hasonló lehetősége: a hiány már túl nagy egy gazdaságélénkítő programhoz, az uniós szabályok pedig költségvetési kiigazítást követelnek.

Párizsnak ezért a költségvetési intézkedések összetételéről és időzítéséről kell döntenie. Ha a stagnálás közelében járó gazdaságban hirtelen csökkenti a kiadásokat vagy emeli az adókat, azzal tovább szűkítheti azt az adóalapot, amelyből a költségvetést finanszírozza. Ha viszont halogatja a kiigazítást, és nem mutat be reális növekedési pályára épülő, konkrét kiadáscsökkentéseket vagy bevételnövelő intézkedéseket tartalmazó költségvetést, a terv hitelességében kételkedő befektetők még magasabb kamatot kérhetnek. 0,4 százalékos növekedés mellett Franciaország fájdalommentesen nem tudja teljesíteni az EU által előírt hiánypályát. A még be nem jelentett párizsi döntéseken múlik, hogy a kiigazítás terhéből mennyi jut a háztartásokra és a munkahelyekre. A nyomást érdemben csak a finanszírozási költségek csökkenése enyhíthetné, arra azonban a francia kormánynak nincs közvetlen ráhatása.