94 bázispontos felárat fizet Franciaország

A tízéves francia államkötvény némethez viszonyított hozamfelára szeptember 10-én 94 bázispont, vagyis 0,94 százalékpont közelében zárt. A befektetők tehát csaknem egy százalékponttal magasabb éves hozamot kérnek azért, hogy ugyanolyan futamidőre Franciaországnak hitelezzenek, mint Németországnak. Ekkora különbségre az euróövezeti adósságválság 2012-es éve óta nem volt példa (Le Monde, DHnet).

Aznap az egész euróövezetben emelkedtek a kötvényhozamok, miután az EKB kamatot emelt, a Brent kőolaj ára pedig megközelítette a 100 dollárt. A Reuters adatai szerint a német tízéves hozam mintegy 5,3, a francia viszont 9,8 bázisponttal nőtt (Boursorama). A francia hozam így nagyjából 4,5 bázisponttal erősebben emelkedett a németnél, vagyis a közös piaci sokk önmagában nem magyarázza a különbséget.

Miért éppen Franciaország?

Az EKB Kormányzótanácsa 2,50 százalékra emelte a betéti rendelkezésre állás kamatlábát, amelyet a bankok a jegybanknál egy éjszakára elhelyezett pénzük után kapnak (EKB). Olajat és gázt az EKB nem tud termelni; a kamatemeléssel azt igyekszik megakadályozni, hogy a dráguló energia hatása átterjedjen a gazdaság egészére, például a felzárkóztató béremeléseken és a vállalatok további áremelésein keresztül. A szeptemberi előrejelzés szerint az euróövezet energiaár-inflációja az előző havi 10,3 százalékról augusztusra 14,3 százalékra gyorsult (az EKB előrejelzése).

A magasabb kamatok minden hitelfelvevő finanszírozását drágítják, Franciaországra azonban a költségvetés állapota miatt külön felár rakódott. Az Európai Bizottság új intézkedések nélkül 2026-ra a GDP 5,1 százalékának, 2027-re pedig 5,7 százalékának megfelelő francia hiányt vár, miközben az államadósság meghaladná a GDP 120 százalékát (Európai Bizottság). A hiány nem csökken elég gyorsan, ennek kockázatát pedig a befektetők beárazzák.

Az olasz összehasonlítás különösen beszédes. Olaszország államadóssága magasabb, a GDP mintegy 138,6 százaléka, költségvetési hiánya viszont 2,9 százalék körül jár, és csökken (UPB). A tízéves hitelek után Franciaország már valamivel többet fizet Olaszországnál; ez a fordulat augusztus végén következett be (Euronews Italia). Az olasz kötvények némethez mért felára aznap csupán körülbelül 3 bázisponttal nőtt, míg a francia mintegy 4,5-del (QuiFinanza). A többletbüntetés tehát kifejezetten Franciaországra összpontosult.

A költségvetési teher lassan halmozódik fel

Franciaország 2026-ra rekordösszegű, 310 milliárd EUR értékű közép- és hosszú lejáratú kötvény kibocsátását tervezte (Agence France Trésor). Minden további bázispont növeli a kamatkiadásokat, de csak az újonnan kibocsátott, jellemzően lejáró papírokat pótló kötvényeknél. A fennálló francia adósság átlagos futamideje meghaladja a nyolc évet, így a kamatfizetések többségét még a korábbi, alacsonyabb hozamok rögzítik (francia Szenátus). A teher valós, de fokozatosan jelentkezik: az átárazódás évek alatt, a refinanszírozással halad végig az adósságállományon.

A francia állampapírok iránt továbbra is van kereslet. A szeptember 3-i aukción 4,23 százalékos hozam mellett keltek el a kötvények, szemben az egy hónappal korábbi 3,90 százalékkal, miközben a vételi ajánlatok összege az értékesített mennyiség 2,28-szorosát érte el (Agence France Trésor). Az aukció tehát sikerült, csak drágábban: a befektetők magasabb ellenszolgáltatást kérnek, de nem vonulnak ki a piacról.

Nem válság, de már nem olcsó

A 2011–2012-es válság idején az olasz és a spanyol hozamfelár 500–650 bázispontig emelkedett, a befektetők az euróövezet szétesésétől tartottak, a bankok pedig finanszírozási nehézségekkel küzdöttek (az EKB 2012-es éves jelentése). A francia 94 bázispontos különbség ettől nagyságrendileg elmarad. Szeptember 10-én semmi nem utalt arra, hogy Franciaország ne tudná finanszírozni magát.

Franciaország egyértelmű költségvetési felárat fizet, miközben állampapírpiaca továbbra is működik. A közvetlen teher abból adódik, hogy a lejáró adósságot fokozatosan magasabb kamatok mellett kell megújítani, nem pedig abból, hogy az ország ne jutna finanszírozáshoz. Az a bizonytalan, hogy a széttagolt parlament képes-e kiadáscsökkentést vagy adóemelést elfogadni, mielőtt a növekvő kamatteher tovább szűkíti a kormány mozgásterét. Egyetlen kereskedési napból sem a felár növekedésének pontos oka, sem annak tartóssága nem állapítható meg. Az irány azonban világos: az euróövezeti kormányok közül most Franciaországtól várnak hitelesebb magyarázatot a költségvetési számaira.