Német ígéret nélkül készül a francia harckocsi

Franciaországnak nyilvános francia–német gyártási terv nélkül kell megterveznie következő harckocsiját, Berlin pedig még nem tisztázta, mi maradt a közös programból. Fabien Mandon tábornok, a francia vezérkari főnök október 8-án a Nemzetgyűlés védelmi bizottsága előtt azt mondta, a program eredményei „nem jók” („ne sont pas bons”), és a németek „úgy döntöttek, hogy kilépnek a projektből” (nemzetgyűlési meghallgatás, BFMTV). Ez többet állít annál, mint amit a két kormány eddig írásban rögzített.

Mandon a saját értékelését is árnyalta. A munkát nem nevezné teljes kudarcnak, hiszen a két hadsereg éveken át egyeztetett egy jövőbeli harckocsi alapelveiről. Azt viszont elismerte, hogy az eredmény rossz hír az iparnak (BFMTV).

Miről állapodott meg valójában a két kormány?

A program neve MGCS, a Main Ground Combat System rövidítése. Nem pusztán egy új harckocsit terveztek: a terv személyzettel működtetett és személyzet nélküli járművek, érzékelők és fegyverek hálózatba kapcsolt rendszeréről szólt, amely a francia Leclerc és a német Leopard 2 típusokat váltotta volna fel.

A program szélesebb célja most különösen fontos. Németország leállíthatja a közös jármű fejlesztését úgy is, hogy közben tovább kutatja a hozzá kapcsolódó rendszereket. A német kormány szóvivője június 15-én éppen erre hivatkozott: szerinte az egyetlen járműhöz sem kötődő technológiák kutatása nem jelenti az MGCS egészének feladását (német kormány).

A két kormány július 17-i közös védelmi tanácsán csak abban állapodott meg, hogy az „együttműködő harc” kutatását a koncepció igazolásáig folytatják; közös alváz építésére nem tettek újabb ígéretet (Élysée-palota). A német védelmi sajtó ezt a közös harckocsi tervének lezárásaként értelmezte (Behörden Spiegel).

Ez az értelmezés védhető, de egyelőre csak értelmezés. A júliusi szövegből eltűnt a közös harckocsira vonatkozó ígéret, magát a tervet azonban nem mondta fel. Mandon kijelentése ennél többet sugall: eszerint Németország a megmaradt kutatásból is kiszállt. A tábornok szavaira nem jelent meg német válasz. Felmondási értesítés, módosított megállapodás vagy törölt szerződés sem került nyilvánosságra. Amíg Berlin nem mond mást, a szélesebb körű kivonulásról csak a francia tábornok beszámolója tanúskodik.

Miért repedt meg az együttműködés?

Pierre Schill tábornok, a francia szárazföldi erők vezetője májusban azt mondta a szenátoroknak, hogy a két ország nem ért egyet abban, hány járműre van szükségük, és mikorra kell elkészülniük (francia szenátus). Abban is nézeteltérés alakult ki, melyik gyártó készítse el őket.

Az ipari vita konkrét formát öltött, amikor a német Rheinmetall bekerült a nemzeti iparágak amúgy is kényes egyensúlyába. A cég 130 milliméteres ágyúja a francia 140 milliméteres ASCALON-nal versenyzett (Ifri). A két vetélytárs főfegyver két eltérő elképzelést jelentett ugyanarról a harckocsiról.

Berlinnek kevésbé kellett kompromisszumot kötnie. A modernizált Leopard 2A8-at 2026 áprilisában mutatták be (német védelmi minisztérium), így a német hadseregnek van tartalékmegoldása, Párizsnak viszont nincs.

Franciaország határideje

Mandon dátumokat is mondott a bizottságnak. A Leclerc harckocsik fokozatos kivonása 2038-ban kezdődik, a leváltásukra vonatkozó vizsgálatokat pedig 2027-ben kell elindítani (nemzetgyűlési meghallgatás). Schill szerint a hadseregnek mintegy 200 harckocsira vagy azokkal egyenértékű nehéz harcjárműre van szüksége. Azt is mondta, hogy ha a többnemzeti tervek csúsznak, Franciaország 2035 és 2040 között hazai megoldást állít hadrendbe (francia szenátus).

A nyilvános dokumentumokban most kutatási vállalás szerepel, közös harckocsi építésére nincs ígéret. A két kormány egyetlen aláírt megállapodása sem ír elő közös járművet a Leclerc kivonásának kezdetéig. Berlinnek nyilvánosan tisztáznia kell, az MGCS mely részeit finanszírozza tovább. Párizs nem várhat erre a válaszra: a leváltást előkészítő vizsgálatoknak 2027-ben el kell indulniuk (nemzetgyűlési meghallgatás), miközben Németország modernizált harckocsija már hadrendben áll.