Francia reaktorleállások drágították az áramot

A címlapokra került 20,4 százalékos adat nem a teljes nap mérlege volt, hanem egy pillanatfelvétel. Az AFP az EDF reaktorjelentései alapján számolta ki augusztus 12-én 10 óra előtt: ekkor volt a legnagyobb azoknak a francia atomerőművi blokkoknak az aránya, amelyeket környezeti okok miatt nem lehetett teljes kapacitással használni (Europe 1, France 24). A blokkok egy része továbbra is termelt, csak visszafogott teljesítménnyel. A gazdasági hatást ezért nem önmagában a kieső kapacitás mutatta meg, hanem az, hogy mi történt az árakkal, amikor a kisebb kínálat a csúcsidős kereslettel találkozott.

A másnapi áram ára, vagyis az a nagykereskedelmi ár, amelyen ma vásárolnak holnapi szállításra, Franciaországban 21,8 százalékkal, 142,50 EUR/MWh-ra, Németországban pedig 22,8 százalékkal, 138,50 EUR/MWh-ra emelkedett (Euronext/Reuters, Oilprice). Estére, amikor a naperőművi termelés lefutott, a hűtési igény viszont megmaradt, a napon belüli kereskedésben mindkét országban 300 EUR/MWh fölé ment az ár (The Edge).

13 reaktor, kétféle probléma

Franciaország 57 atomreaktorából 13-at érintett a korlátozás: nyolc teljesen leállt, öt pedig csökkentett kapacitással működött (Euronews, Barron's).

Az egyik ok ismerős volt: túl melegek lettek a folyók. A francia atomerőművek folyó- vagy tengervízzel hűtik rendszereiket, majd a vizet melegebben engedik vissza. A környezetvédelmi szabályok határt szabnak annak, mennyire lehet meleg ez a visszaengedett víz, hogy ne sérüljenek a halállományok és a folyó menti ökoszisztémák. Amikor a Garonne hőmérséklete elérte a 28 Celsius-fokot, a golfechi erőműnek vissza kellett fognia a termelést. A belga határhoz közeli Chooz-nál a Meuse alacsony vízhozama miatt lépett életbe egy francia-belga vízmegosztási megállapodás, ezért a reaktort teljesen leállították, hogy a folyó alsóbb szakaszán mindkét országban maradjon elegendő víz (EDF Chooz, Franceinfo). Hasonló korlátok jelentek meg a Rhône menti erőműveknél is.

A másik gondot a medúzák okozták. Gravelines-nél, Franciaország legnagyobb, Északi-tenger partján fekvő atomerőművi telephelyén tömegesen jelentek meg, és eltorlaszolták a hűtővíz beszívására szolgáló szivattyúkat. Az EDF három blokkot leállított, egy negyedik teljesítményét pedig csökkentette. Ezzel a környezeti okból nem elérhető kapacitás aránya meghaladta a két nappal korábbi, 15,6 százalékos rekordot (EDF, Le Figaro).

Francia szűkösség, magasabb számlák a szomszédban

Az európai áramrendszerben a nemzeti piacokat közös napi aukciók és határkeresztező vezetékek kötik össze, ezért a franciaországi szűkösség a szomszédos országokban is feljebb viheti az árat. Ha az olcsó atomerőművi termelés kiesik, drágább gázerőművek lépnek be. Az adott órára jellemző piaci árat rendszerint az a legdrágább erőmű határozza meg, amelyre még szükség van a kereslet kielégítéséhez. Így a gáz akkor is beárazhatja az egész piacot, ha az áram nagy része olcsóbb forrásból érkezik.

A helyzetet súlyosbította, hogy a német szélerőművi termelés 4,7 GW-ra esett, nagyjából 60 százalékkal a szezonális átlag alá (Euronext/Reuters). Európa két nagy, alacsony költségű áramforrása egyszerre gyengült, miközben a napenergia esti visszaesése előre láthatóan bekövetkezett.

Az Európai Bizottság augusztus 11-én azt közölte, hogy a rendszer stabil maradt, az összekötő vezetékek pedig a szűkösebb térségek felé terelték az áramot (European Commission). Áramkimaradás egyetlen országban sem volt. A rendszerbiztonság és a megfizethető ár azonban két külön kérdés.

A legközvetlenebb hatást azok a holland háztartások érezték, amelyek dinamikus szerződésben vannak, vagyis a lakossági áruk óráról órára követi a nagykereskedelmi piacot (NL Times, Welingelichte Kringen). Olaszország, amely jelentős francia áramimportőr, egy hasonló júniusi epizódban azt látta, hogy az elérhető exportkapacitás a korábbi 10-12 GW körüli szintről nagyjából 3 GW-ra zsugorodott (DW). Délkelet-Európában külön szorította a piacot, hogy a romániai Cernavoda 2-es blokk már korábban kiesett, miután a Duna aszályos vízállása korlátozta a hűtővízellátást.

A nyertes oldalon a gázerőművek tulajdonosai és az akkumulátoros tárolók üzemeltetői álltak. Ők ugyanazokon a magas árakon tudtak eladni, miközben az adott órában sem az üzemanyagköltségük, sem a korábban betárolt energiájuk költsége nem ugrott meg ugyanilyen ütemben. A beszerzési és eladási ár közötti különbség így gyorsan kitágult.

Éves szinten kis kiesés, óránként drága hiány

Az EDF szerint a klímával összefüggő korlátok éves szinten alig csökkentik a termelést. A múltbeli adatok ezt nagyrészt alátámasztják: 2000 és 2022 között a veszteség szinte minden évben a francia nukleáris termelés 1 százaléka alatt maradt, és csak a 2003-as szélsőséges nyáron érte el nagyjából az 1,5 százalékot (DW). A vállalat mintegy 9 milliárd EUR-t tervez költeni 15 év alatt arra, hogy erőműparkját a magasabb hőmérsékletekhez igazítsa (Le Monde).

Az éves átlagok azonban elfedik, hol jelentkezik a költség. A terhet azok a háztartások és vállalatok viselik, amelyek éppen azokban az órákban vásárolnak áramot, amikor egyszerre több reaktor fogja vissza a termelését. A nukleáris termelés éves kiesése maradhat kicsi, miközben a piaci költség nagy, mert csúcsidőben az olcsó kínálat eltűnése gyorsan felhajtja az árat. A következő hőhullámok RTE-adatain, vagyis a francia rendszerirányító számain és a piaci árakon fog látszani, hogy az EDF alkalmazkodási beruházásai valóban mérséklik-e ezeket a csúcsórás veszteségeket, vagy inkább csak az éves energiakiesést tartják alacsonyan.