Franciaország €436 milliárdos fegyverkezést szavazott meg

A francia Nemzetgyűlés július 1-jén 375 igen és 113 nem szavazattal fogadta el a módosított katonai programozási törvényt, amely a védelmi kiadásokat a 2024-es 47,2 milliárd EUR-ról 2030-ra 75,7 milliárd EUR-ra emelné (Sénat, Le Monde). A hétéves keret nagyjából 436 milliárd EUR, szemben a korábbi 413 milliárdos tervvel (Arab News/AFP). Az EU egyetlen nukleáris fegyverrel rendelkező katonai hatalmaként Franciaország ezzel olyan vállalást tett, amelyhez a következő kormányokat is mérni fogják.

A programozási törvény azonban irányt jelöl ki, nem pénzt utal. A forrásokat az éves költségvetési törvényeknek kell ténylegesen felszabadítaniuk, a védelmi minisztériumnak szerződéseket kell kötnie, a hadiiparnak szállítania kell, a hadseregnek pedig a leszállított eszközökből bevethető képességet kell építenie. Európa szempontjából nem maga a szavazás a döntő, hanem az, hogy ez a lánc végig működik-e.

Ígéretek helyett gyártósorok

Az európai védelmi vita már túl van azon a ponton, hogy elég legyen nagyobb kiadásokat bejelenteni. A NATO-szövetségesek előtt most olyan viszonyítási pont áll, amely 2035-re az alapvető védelmi kiadásoknál a GDP 3,5 százaléka felé mutat (NATO). A francia pálya ettől még messze van, miközben Oroszország újrafegyverkezik, az amerikai elkötelezettség politikailag feltételesebb lett, a NATO készenléti céljai pedig emelkednek.

A nehezebb feladat az átváltás: költségvetési sorokból rakétákat, drónokat és kiképzett alakulatokat kell csinálni. A francia-német-spanyol hatodik generációs vadászgép-program, az FCAS/SCAF válsága éppen azt mutatja, mi történik, ha pénz van, de működő projektirányítás nincs. Boris Pistorius német védelmi miniszter szerint a programot „politikailag rosszul rakták össze”, mert a partnerek nem rendezték, ki kapja az ipari megrendeléseket, és ki irányítja a repülőgép tervezését (FAZ). Berlin közben már alternatív vadászgép-útvonalat épít az Airbusszal és hét partnercéggel (Deutschlandfunk).

A francia-olasz kapcsolat ennek az ellenkezőjét mutatja. A 36. kétoldalú csúcs 2026–2031-re szóló védelmi menetrendet hozott létre, amely a SAMP/T légvédelmi rendszert, az Aster rakétákat és a hiperszonikus fenyegetések elleni közös elfogórendszert is lefedi (French Diplomacy). Az együttműködés ott működik, ahol a vállalatok már össze vannak kötve, és az ipari bizalom megelőzi a politikai alkut, nem utólag próbálják rárakni.

Mire van szüksége a keleti szárnynak?

Lengyelország és Románia számára a kérdés gyakorlati: termel-e a francia védelmi költés olyan eszközöket, amelyeket a haderejük valóban használni tud? Lengyelország eddig többnyire máshol vásárolt: amerikai légvédelmet, svéd tengeralattjárókat és dél-koreai harckocsikat (Polish Ministry of Defence, Money.pl). Varsó azokat a beszállítókat jutalmazza, akik gyorsan szállítanak, és helyben is építenek kapacitást. Franciaország ebben a szerepben egyelőre nem meghatározó.

Románia nyitottabban fogadja Párizst. Franciaország vezeti a NATO cincui többnemzeti harccsoportját, vagyis francia katonák és parancsnoki struktúrák vannak jelen Románia szövetséges védelmének első vonalában (NATO). Román elemzések ezt úgy értelmezik, hogy a francia jelenlét csökkentheti az amerikai politikai ciklusoktól való függést (Adevărul). A lényegi kérdés azonban ott sem a főösszeg, hanem a lőszerkészlet, a fenntartás és a készenlét.

A számla a számla mögött

A francia számvevőszék, a Cour des comptes, amely az állami kiadásokat ellenőrzi, 2025-re a GDP 5,1 százalékának megfelelő államháztartási hiányt és 115,7 százalékos államadósságot jelentett, és arra figyelmeztetett, hogy Franciaországnak nincs hiteles terve a 2026 utáni vállalások finanszírozására (Cour des comptes). Az államadósság kamatterhei 2026 első negyedévében 37 százalékkal ugrottak meg (Le Monde). Catherine Vautrin védelmi miniszter 8,5 milliárd EUR többletet ígér lőszerekre, de amíg a szerződések és a készletek ezt nem igazolják vissza, ez politikai állítás marad (Le Figaro).

Franciaország komoly keresleti alapot szavazott meg az európai védelem számára. Hogy ebből elrettentő erő lesz-e, az a következő lépéseken múlik: az éves költségvetéseken, amelyek ténylegesen megnyitják a forrásokat; a gyárakkal aláírt szerződéseken, amelyek mögött valódi kapacitás áll; és azon, hogy az eszközök olyan alakulatokhoz kerülnek-e, amelyek képesek használni őket. A programozási törvény megnyitotta az utat. A szállítási lánc dönti el, hogy Európa keleti szövetségesei még az évtized vége előtt megkapják-e, amire szükségük van.