Franciaország kijárta Usmanov levételét az EU szankciós listájáról

Az EU tagállamainak kormányai 2026. szeptember 22-én három évvel meghosszabbították az Oroszország elleni személyi szankciókat, Aliser Uszmanov milliárdost viszont levették a listáról (Tanács). Franciaország szorgalmazta Uszmanov levételét, de nem adott nyilvános, kifejezetten az ő ügyére vonatkozó indoklást. Másnap Azerbajdzsán elnöke kegyelmet adott egy bebörtönzött francia állampolgárnak. Az időzítés felveti, hogy összefügghetett-e a két ügy, de az eddig ismert bizonyítékok erre nem adnak választ.

Hogyan változtatott a listán egy vétófenyegetés

Az orosz-üzbég üzletember, Uszmanov szerepelt az uniós szankciós listán. A listára vétel azt jelenti, hogy az összes tagállamban be kell fagyasztani az érintett vagyonát a bankoknak és a vállalatoknak. A listát az Európai Unió Tanácsának időről időre meg kell újítania; ebben a testületben egyeztetnek a tagállami kormányok a szankciókról. A döntéshez egyhangú jóváhagyás kell, így egyetlen kormány is megakadályozhatja.

Szlovákia hónapokon át próbálta elérni, hogy Uszmanovot és a másik milliárdost, Mihail Fridmant levegyék a listáról, sikertelenül. Szeptember 11-én Franciaország is kérte Uszmanov levételét (Euronews).

Miután két kormány is visszatartotta a jóváhagyását, elakadt a hosszabbítás. Amíg Szlovákia és Franciaország nem adta hozzájárulását, az EU csak egy héttel hosszabbította meg a szankciókat (STVR).

A nyomás eredményre vezetett. A végleges döntés 2029. szeptember 22-ig hatályban tartja a közel 3 000 ember és szervezet elleni szankciókat (Tanács). Néhány nevet, köztük Uszmanovét és Fridmanét, törölték a listáról (Le Monde).

Másnapi kegyelem, bizonyítatlan kapcsolat

Azerbajdzsán elnöke 2026. szeptember 23-án kegyelmet adott Martin Ryan francia állampolgárnak, akit 2023 decembere óta tartottak fogva (APA). Aznap este a francia külügyminisztérium közölte, hogy Ryan visszatért a családjához. A kegyelmet humanitárius gesztusként üdvözölte, Uszmanov ügyét azonban nem említette (TV5Monde).

A szankciós döntés előtt az Euronews diplomatákra hivatkozva arról írt, hogy egy megállapodás értelmében Azerbajdzsán két francia állampolgárnak adott volna kegyelmet Uszmanov levételéért cserébe (Euronews). A Reuters külön három európai diplomatát idézett, akik szerint Párizs zárt körben azzal vádolta Bakut, hogy Uszmanov ügyét arra használja, hogy nyomást gyakoroljon Franciaországra két állampolgára miatt (France 24).

Azerbajdzsán visszautasította ezt az értesülést, és egyik kormány sem erősítette meg, hogy csere történt. A másik francia állampolgár, Anass Derraz üzletember szeptember 24-én még börtönben volt (BBC). A megállapodás feltételeit soha nem hozták nyilvánosságra, ezért Derraz fogva tartása önmagában egyik értelmezést sem bizonyítja.

Milyen magyarázattal tartozik Franciaország a partnereinek

Franciaország nyilvánosan ismertetett indoklása egy Párizsban dolgozó, névtelen diplomata nyilatkozatára korlátozódik. A diplomata egy konkrét nemzetbiztonsági kérdésre hivatkozott, és azt mondta, hogy nemzetközi partnerek keresték meg Franciaországot Uszmanov ügyében (Le Figaro).

Ez kevés magyarázat a bírósági iratok fényében. Az Európai Unió Törvényszéke 2024 februárjában helybenhagyta Uszmanov listára vételét. Elfogadta azt az indoklást, hogy Uszmanov olyan ágazatok meghatározó üzletembere, amelyek jelentős bevételt biztosítanak Oroszországnak (EUR-Lex). Az ítélet nem teszi jogellenessé Uszmanov levételét, hiszen a kormányok közös döntéssel bármely nevet törölhetnek a listáról. Azt viszont jelzi, hogy az eredeti indoklás kiállta a bírósági felülvizsgálatot.

Margus Tsahkna észt külügyminiszter szerint Párizs határozottan szorgalmazta Uszmanov levételét, de nem adott részletes magyarázatot. Arra kérte Franciaországot, hogy ismertesse az érveit (ERR).

Most a tagállami kormányokra hárul, hogy fenntartsák a nyomást a két üzletemberen. Észtország és Lettország már saját korlátozásokat vezetett be, Litvánia pedig intézkedéseket készít elő (To Brief). A kormányoknak maguknak kell megalkotniuk és érvényesíteniük a szabályaikat; ezek csak a saját országhatárukig terjednek. Az EU más tagállamaiban működő bankoknak már nincs uniós kötelezettségük a két férfi vagyonának befagyasztására.

Az ügyből biztosan annyi állapítható meg, hogy Franciaország az összes kormány egyetértését igénylő döntési szabályt használta ki, hogy kivételt érjen el az egész EU-ra kiterjedő szankciós listán. A többi kormánynak és a nyilvánosságnak nem mondta el, milyen fenyegetés indokolta ezt. Továbbra sem bizonyított, hogy Ryan kegyelme összefüggött-e a döntéssel. A francia külügyminisztérium bizalmasnak minősíti a Tanácsban folytatott tárgyalásokat; a kérdést csak ez a tárca tisztázhatja.