A francia államadósság költsége 17 éves csúcson a közel-keleti olajblokád után

A francia államkötvények hozama május közepén 3,97 százalékra emelkedett, 2009 óta nem látott szintre. Németországban a hasonló papírok 3,18 százalékig mentek fel, amire 2011 óta nem volt példa. A közvetlen ok az olajár: a Hormuzi-szoros blokádja a globális nyersolaj-kereskedelem nagyjából ötödét szorította ki, az ár pedig hordónként 109 dollár közelébe ugrott. A hozamemelkedés azonban egy régebbi feszültséget is láthatóvá tett: Európa úgy próbál újrafegyverkezni, hogy közben hirtelen megdrágult a hitel, amelyből ezt finanszírozná.

Az olajártól a kötvényhozamig

Az olajsokk az inflációs várakozásokon keresztül drágítja az állami hitelfelvételt. A magasabb energiaár felhúzza a teljes inflációt, vagyis azt a mutatót, amely az üzemanyaghoz és élelmiszerhez hasonlóan ingadozó tételeket is tartalmazza. Az Egyesült Államokban áprilisban 3,8 százalékra emelkedtek a fogyasztói árak, amit egy 17,9 százalékos energiaár-sokk hajtott. Ez az amerikai tízéves államkötvényhozamot 4,44 százalék fölé vitte, a globális kötvénypiacok pedig követték az irányt.

Európában a kereskedők már 87 százalékos valószínűséget áraznak arra, hogy az EKB júniusban kamatot emel. Ha a piac magasabb kamatokat vár, az minden állampapír hozamát felfelé nyomja. Az EKB szerint a hosszú lejáratú hozamok emelkedésének fő mozgatója most a lejárati prémium: az a többlethozam, amelyet a befektetők azért kérnek, mert bizonytalanabb környezetben hosszabb időre kötik le a pénzüket. A válság előtt a hosszú távú inflációs várakozások még 2 százalék közelében maradtak. A befektetők nem az EKB hitelességét kérdőjelezték meg, hanem több pénzt kérnek azért, hogy egy hirtelen kockázatosabbá vált világban finanszírozzák az államokat.

Franciaország: globális sokk, helyi gyengeség

Az eurózónában minden kormány drágábban jut hitelhez. Franciaország helyzete azért rosszabb, mert a globális hozamsokkra rárakódik az ország saját politikai kockázata. A francia és a német államkötvények hozama közötti különbség nagyjából 85 bázispontra nőtt, vagyis 0,85 százalékpontra. Ez jóval magasabb a 2024-es politikai válság előtti 53 bázispontos történelmi átlagnál.

Franciaország kamatkiadásai 2026 első negyedévében 37 százalékkal nőttek, és meghaladták a 6 milliárd eurót. Az államkincstár egész évre 59,3 milliárd eurós adósságszolgálattal számol, ami már nagyobb az oktatási költségvetésnél. A kamatfizetés Franciaország legnagyobb egyedi kiadási tételévé vált.

A piac ítéletét legjobban az olasz összevetés mutatja. Franciaország és Olaszország ma gyakorlatilag azonos kamat mellett vesz fel hitelt; tavaly nyáron a két ország kötvényei közötti különbség mindössze 5,5 bázispontra szűkült. Ezzel eltűnt az a tízéves piaci hierarchia, amelyben Franciaország biztonságos adósnak, Olaszország kockázatosabbnak számított. Az EKB maga is „pozitív kivételnek” nevezi Olaszországot Róma költségvetési fegyelme miatt, miközben Párizsban a politikai széttöredezettség gyengíti a bizalmat.

Fegyverkezés és a nem működő számtan

Ebben a helyzetben a NATO azt várná el, hogy a tagállamok 2035-re a GDP 5 százalékát fordítsák védelemre. Franciaország jelenleg 2,4 százaléknál tart. A különbség ledolgozása évente további 75 milliárd eurót igényelne, miközben a kormány éppen 6 milliárd eurós kiadáscsökkentést rendelt el a növekvő kamatteher ellensúlyozására. A fegyverkezéshez szükséges pénz és az adósságszolgálat ugyanabból a szűkülő költségvetési térből venne el.

Franciaország nincs egyedül ezzel a problémával. A spanyol költségvetési felügyelet, az AIReF arra figyelmeztette Madridot, hogy az uniós fiskális szabályok betartásához 2028-ig 15 milliárd eurós kiigazításra lesz szükség. Lengyelország védelmi kiadásai már a GDP 4,8 százalékát érik el, ez a legmagasabb arány a NATO-ban, de ennek 37 százalékát hitelből finanszírozzák. Németország új, 500 milliárd eurós infrastrukturális alapja, amelyre ráépül a korlátlan védelmi hitelfelvétel, már arra késztette a közgazdászokat, hogy az uniós adósságszabályok megsértésére figyelmeztessenek.

Az EKB június 11-én ül össze. Christine Lagarde a helyzetet „sokkok rétegtortájának” nevezte: külön-külön mindegyik kezelhető lenne, együtt viszont új helyzetet teremtettek. Egy olajkínálati sokkra kamatemeléssel válaszolni a jegybanki logika része. Az viszont már politikai és költségvetési kérdés, hogy ezt meg lehet-e tenni anélkül, hogy az eurózóna második legnagyobb gazdaságának pénzügyi mozgástere megtörne.