Francia Rafale lőtt le drónt Lettországban

Három héten belül ez volt a második lelövés. Május 19-én egy román F-16-os semmisített meg drónt Észtország felett, június 8-án pedig egy francia Rafale tette ugyanezt Lettországban. A NATO mindkét esetet sikerként kezelte. Azt viszont egyik alkalommal sem magyarázta el nyilvánosan, milyen szabályok alapján nyithattak tüzet a pilóták.

Ez a hiány július 7-8-án az ankarai vezetői csúcs egyik kényes kérdésévé válik.

Légtérrendészetből éles légvédelem

A balti légtérrendészeti misszió 2004 óta működik a litvániai Šiauliai légibázisról, nem sokkal azután indult, hogy Észtország, Lettország és Litvánia csatlakozott a NATO-hoz. A konstrukció oka egyszerű: a három balti államnak nincs saját harci repülőgépes kapacitása. Két évtizeden át a rotációban érkező szövetséges gépek azonosították és kísérték a balti légtér közelében megjelenő ismeretlen repülőeszközöket. Ez békeidős járőrözés volt, nem harci művelet. A fegyverhasználat ritka kivételnek számított, amelyet eseti alapon, nemzeti fővárosokban engedélyeztek.

Június 8-án egy drón helyi idő szerint 9:18 körül Oroszország felől belépett a lett légtérbe. A Numerama és a Le Figaro beszámolói szerint két francia Rafale szállt fel Šiauliaiból, majd Berzgale felett, nagyjából 30 kilométerre az orosz határtól, megsemmisítette az eszközt. Raivis Melnis lett védelmi miniszter azt mondta, a támadási parancsot a NATO parancsnoksága adta ki. Három héttel korábban az észt védelmi miniszter személyesen engedélyezte, hogy a román pilóta Észtország felett tüzet nyisson.

Két bevetés, két eltérő engedélyezési lánc. Nyilvános magyarázat nincs arra, miért különböztek.

Ki adhat tűzparancsot

Május 21-én a három balti állam elnöke azt kérte a NATO-tól, hogy a légtérrendészeti modellt váltsa fel egy állandó légvédelmi misszió. A kérés lényege az előre delegált tűzmegnyitási felhatalmazás: ebben a rendszerben egy NATO-parancsnok úgy rendelhetne el lelövést, hogy az egyes döntéseket nem kellene minden alkalommal visszavinni valamelyik nemzeti fővárosba (NATO). A bukaresti B9-csúcson kilenc keleti szárnyhoz tartozó állam hasonló megfogalmazást támogatott. Magyarország tartózkodott, ami lehetséges vétópont, mert a NATO mind a 32 tagállam konszenzusával dönt.

Mark Rutte NATO-főtitkár mindkét lelövést úgy írta le, hogy „pontosan azt tettük, amit terveztünk”, de kerülte a balti elnökök által kért misszióváltás nyelvét (NATO). Németország, Franciaország és az Egyesült Államok nyilvánosan nem állt be a változtatás mögé. Ha a NATO elfogadná az előre delegált felhatalmazást, az a szövetség keleti szárnyának legnagyobb átalakítása lenne azóta, hogy a 2016-os varsói csúcson létrehozták az előretolt megerősített jelenlét harccsoportjait.

A keleti szövetségesek nem várnak

Amíg nincs közös szövetségi szabály arról, ki adhat tűzparancsot, a keleti tagállamok saját megoldásokat építenek. Lengyelország 4,2 milliárd eurós szerződést írt alá drónelhárító ütegekre, teljes nemzeti ellenőrzés mellett, és ezzel megkerülte az Európai Égbolt Pajzs kezdeményezést (Defence24). Varsó logikája világos: ha a NATO nem tud megállapodni arról, ki mondhatja ki a tűzparancsot, Lengyelország ezt a döntést magánál tartja.

Egy román pilóta NATO-parancsnokság alatt lelőtt egy drónt Észtország felett. Románia saját területe felett viszont 2026-ban még egyszer sem tett ilyet, noha több berepülés is történt, köztük egy május 29-i eset, amikor egy drón Galați egyik lakóházába csapódott, két embert megsebesített, és 70 lakót kellett kiköltöztetni (Digi24). Az amerikai Merops drónelhárító rendszert hadrendbe állították, de nem telepítették a leginkább kitett határvárosba. Külföldön, NATO-parancsnokság alatt volt felhatalmazás. Otthon, nemzeti szabályok mellett a rendszer megállt.

Franciaország, amely jelenleg vezeti a balti rotációt, a június 8-i bevetés előtti egyetlen héten 11 riasztást hajtott végre (Euronews). A francia rotáció júliusban lejár. A következő szövetséges ugyanilyen műveleti tempót örököl, de nincs garancia arra, hogy ugyanúgy kezeli majd.

Minden lelövés könnyebbé teszi a következő parancs kiadását, miközben a jelenlegi szabályok alapján egyre nehezebb megindokolni. Egy elemzés szerint „a tartós jelenlét a könnyebbik fele; a 32 tagállamon átívelő, előre delegált tűzmegnyitási felhatalmazás az, amit Európa még nem zárt le” (Grosswald). Ankarában most arról kell dönteni, hogy a NATO szabályba foglalja-e azt, amit a pilóták már tesznek, vagy fenntartja a szándékos homályt. Az első eset átalakítja a keleti szárny védelmét. A másodiknál a balti légvédelem továbbra is attól függ, éppen melyik szövetséges repül Šiauliaiból, és hogy annak pilótája megkapja-e a parancsot, mielőtt egy drón elér egy várost.