Parlamentre várnak a francia bérsávok

A francia álláskeresők egyelőre nem kapnak jogot arra, hogy már a jelentkezés előtt lássák az adott állás bérsávját. A francia munkavállalók sem kérhetik még el a munkáltatójuktól, hogy az azonos vagy hasonló értékű munkát végzők átlagbérét nemek szerinti bontásban megmutassa. Jean-Pierre Farandou munkaügyi miniszter augusztus 25-én jelentette be, hogy az uniós bérátláthatósági irányelvet átültető törvényjavaslat 2026. szeptember 9-én kerül a Minisztertanács elé, vagyis arra a heti kormányülésre, ahol Franciaországban hivatalosan jóváhagyják a parlament elé kerülő törvénytervezeteket (Boursorama/AFP, Les Echos).

Ez csaknem három hónapos csúszás az EU június 7-i átültetési határidejéhez képest. A késés azért számít, mert Franciaországban az egyenlőtlen bérezés már most is tilos. Ami hiányzik, az az a gyakorlati eszköztár, amellyel a munkavállalók még a pereskedés előtt egyáltalán észrevehetnék, hogy sérül-e ez a joguk.

Mit fed le a francia jog, és hol hallgat el

Franciaország nem üres lapról indul. A munkáltatóknak biztosítaniuk kell az egyenlő munkáért járó egyenlő bért, az 50 főnél nagyobb cégeknek pedig évente közzé kell tenniük a 100 pontos szakmai egyenlőségi indexüket. Ha az eredmény 75 pont alá esik, korrekciós kötelezettségek lépnek életbe (Éditions Tissot, Legifrance).

A munkavállalók bíróságon is megtámadhatják a bérdiszkriminációt, és a francia jog már most részben megfordítja a bizonyítási terhet: a panaszosnak olyan tényeket kell bemutatnia, amelyek alapján felmerül a diszkrimináció gyanúja, ezután a munkáltatónak kell igazolnia a bérkülönbséget (Service-Public).

A gond ott kezdődik, hogy sokszor éppen az ehhez szükséges információ nem hozzáférhető. A munkáltatóknak nem kell bérsávot feltüntetniük az álláshirdetésekben, nincs tiltva, hogy a jelölteket a korábbi fizetésükről kérdezzék, és a dolgozók sem kérhetnek átlagbéradatokat nemek szerinti bontásban az összehasonlítható munkakörökről (Ogletree Deakins France, Entreprendre.Service-Public). Az egyenlő bérhez való jog tehát létezik, de a munkavállaló gyakran nem tudja kideríteni, hogy ténylegesen megkapja-e.

Mit változtatna az irányelv

A tagállamok által 2023-ban elfogadott uniós irányelv két ponton adna több információt a munkavállalóknak (2023/970/EU irányelv).

A felvételi folyamat előtt a munkáltatóknak közölniük kellene a meghirdetett pozíció bérsávját, és nem kérdezhetnének rá a jelölt korábbi fizetésére. Ez a bértárgyalás kiindulópontját változtatja meg: a fizetés nem abból indulna ki, hogy a jelölt korábban mennyit keresett, hanem abból, hogy a munkáltató szerint mennyit ér maga az állás (Európai Bizottság).

A munkahelyen belül bármelyik dolgozó kérhetne összesített béradatokat azokról, akik azonos vagy azonos értékű munkát végeznek, nemek szerinti bontásban. Ez nem a név szerinti fizetési papírokhoz adna hozzáférést, hanem munkaköri kategóriák átlagaihoz. Ha az adatok valamelyik kategóriában legalább 5 százalékos különbséget mutatnak, és ezt a munkáltató nem tudja objektív okokkal indokolni, kötelezővé válik a munkavállalói képviselőkkel közös értékelés. Ennek során a vezetésnek és a képviselőknek meg kell nevezniük az okokat, majd korrekciós intézkedésekben kell megállapodniuk (Dairia Avocats).

A francia tervezet egyes pontokon túlmehet az uniós minimumon, mert bizonyos kötelezettségeket már 50 munkavállalótól alkalmazna, miközben az irányelv jelentéstételi küszöbe 100 fő. A szakszervezetek üdvözölték az alacsonyabb küszöböt, de bírálták, hogy a kisebb cégeknél ritkább számítási ciklusokkal számolnának (TPE Actu).

Kire nézve van kockázat, és ki léphet

A határidő elmulasztása nem jelenti azt, hogy június 8-án minden francia munkáltató automatikusan megsértette volna az új szabályokat. Az uniós irányelvek általában csak nemzeti jogszabályon keresztül kötik a magáncégeket. Amíg Franciaország nem fogadja el az átültető törvényt, az új átláthatósági kötelezettségeket magánmunkáltatókkal szemben nem lehet kikényszeríteni (Morgan Lewis, Noerr).

A jogi kockázat egyelőre a francia államnál van. Az Európai Bizottság a határidő elmulasztása miatt az Európai Unió Bírósága elé viheti Franciaországot, és ugyanebben az eljárásban pénzbírságot is kérhet. A Bizottság 2026 júliusában már ezt az utat választotta Franciaországgal, Írországgal, Spanyolországgal és Hollandiával szemben, amikor a NIS2 kiberbiztonsági irányelv késedelmes átültetése miatt indított eljárást (Európai Bizottság).

Innen több intézményen megy át a folyamat. Farandou szeptember 9-én viszi a törvényjavaslatot a kormány elé. A Minisztertanács jóváhagyása után a szöveg a parlamentbe kerül, ahol az Assemblée nationale-nak és a Sénat-nak is el kell fogadnia. A francia munkavállaló csak a kihirdetett törvény után hivatkozhat majd az új információs jogokra egy magánmunkáltatóval szemben. A Bizottság megbüntetheti Franciaországot a késésért, de közvetlenül nem kötelezhet egy francia céget bérsáv közzétételére.

A német példa azt mutatja, hogy a törvény elfogadása önmagában kevés. Az IAB, vagyis a német szövetségi munkaerőpiaci kutatóintézet szerint a meglévő német bérátláthatósági joggal az arra jogosult dolgozóknak mindössze 4 százaléka élt, és a kutatók nem mértek kimutatható hatást a szabályozás alá tartozó cégek bérkülönbségeire (IAB-Forum).

Az adatokhoz való jog akkor ér valamit, ha a munkavállalók tudnak róla, a munkáltatók tisztességesen sorolják be a munkaköröket, és a felügyeletek vagy a bíróságok lépnek, amikor a számok indokolatlan különbséget mutatnak. A francia késés nem törli el ezt a jogot. Csak késlelteti azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján kiderülhetne, hogy a jog a gyakorlatban is jelent-e valamit.