Befagyasztott EU-pénzek, 7.5%-os hiány

A Pénzügyminisztérium saját értékelése szerint idén a GDP 7,5 százalékára nőhet az államháztartási hiány, vagyis az állam bevételei és kiadásai közötti különbség — írta a Portfolio. Korrekciós lépések nélkül a hiány 8,3 százalék lett volna. Mindkét szám jóval meghaladja az EU 3 százalékos plafonját.

A háttérben nem hirtelen válság áll, hanem egy régóta húzódó politikai konfliktus. Budapest olyan uniós helyreállítási pénzekkel számolt, amelyek továbbra sem érkeznek meg, mert a kormány nem teljesítette Brüsszel jogállamisági feltételeit. Közben a magyar állam tovább fizeti azokat a beruházásokat, amelyeket eredetileg uniós forrásból finanszíroztak volna, a számlát pedig saját hitelfelvétellel fedezi.

Hogyan lesz adósság a visszatartott uniós kifizetésből

Az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköze, az RRF a járvány utáni helyreállítást finanszírozza. A rendszer logikája egyszerű: a tagállam előbb kifizeti a programokat, majd az Európai Bizottság utólag térít, ha ellenőrizte, hogy a vállalt reformokat végrehajtották (Európai Bizottság, 2021/241-es rendelet).

Magyarország esetében ezek a kifizetések elakadtak. A Bizottság 27 feltételt szabott, többek között az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a korrupcióellenes intézkedésekről és a közbeszerzések reformjáról, mielőtt bármilyen RRF-pénz érkezhetne (Bizottság). Ettől külön ügyben a Tanács 6,3 milliárd EUR-t, vagyis három kohéziós program kötelezettségvállalásainak 55 százalékát is befagyasztotta az uniós költségvetést védő feltételességi mechanizmus alapján (Tanács).

A költségvetési hatás két számban látszik igazán. A Portfolio által idézett minisztériumi adatok szerint önmagában az RRF-pénzek hiánya a GDP körülbelül 1,1 százalékpontjával rontja a hiányt. Magyarul: a magyar deficit nagyjából hetede abból keletkezik, hogy Budapest olyan kiadások uniós megtérítésére számított, amelyeket Brüsszel nem fizet ki. Ha a források végül megérkeznek, a minisztérium szerint az egyenleg körülbelül 0,5 százalékponttal javulhat (Portfolio). A Telex/G7 még egyértelműbben fogalmazott: uniós pénzek nélkül a hiány 8 százalék fölé ment volna.

Amikor egy kormány az uniós megtérítés előtt is költ, a különbséget valakinek finanszíroznia kell. A magyar állam ilyenkor több adósságot bocsát ki, tartalékokat használ fel, vagy állami szereplőkön keresztül oldja meg az átmeneti finanszírozást. Így válik a bírósági reformokról szóló politikai vita kézzelfogható hitelköltséggé.

Ki fizeti meg a konfliktust

Az építőipari cégek, az önkormányzatok és a projektkivitelezők továbbra is pénzhez jutnak. A politikusok közben elkerülik azt a látványos kudarcot, hogy uniós táblás beruházások álljanak le félkészen. Rövid távon ők a nyertesek.

A költséget a magyar adófizetők viselik. A nagyobb állami hitelfelvétel magasabb kamatkiadást jelent, ez pedig ugyanabból a költségvetési térből vesz el, amelyből közszolgáltatásokat is finanszírozni kellene. Az MNB a gazdaság egészében érvényes kamatszinthez köti, hogy az állam mennyiért tud hitelt felvenni (MNB). Ha az állampapírokat csak drágábban lehet eladni, a bankok a vállalati és lakossági hitelek árazását is ehhez igazítják.

A forint külön nyomást jelent. Ha a befagyasztott uniós pénzeket a befektetők nem átmeneti időzítési gondnak, hanem tartós politikai kockázatnak tekintik, magasabb kamatot kérnek a magyar állam finanszírozásáért, vagy csökkentik forinteszközeiket. Az EKB szerint az árfolyamokat a kamatkülönbségek és a befektetői bizalom is mozgatja (EKB). A gyengébb forint drágítja az importot, és végül azokban az árakban jelenik meg, amelyeket a magyar háztartások fizetnek.

Lengyelország megmutatta, mennyibe kerül a késlekedés

A legközelebbi példa Lengyelország. Varsó helyreállítási tervét nagyjából két évig késleltette a Brüsszellel folytatott jogállamisági vita. Miután a politikai viszony javult, Lengyelország 2026 júniusáig 34,15 milliárd EUR-t, vagyis a neki járó keret körülbelül 62 százalékát kapta meg (Bankier, Strefa Inwestorów). A lengyel példa azt mutatja, hogy a késlekedés akkor is pénzbe kerül, ha a források végül megérkeznek: az állam addig is hitelből hidalja át a hiányt, és kamatot fizet rá.

Románia a piaci oldalt teszi élesebbé. A román jegybank arra figyelmeztetett, hogy a pénzügyi stabilitási kockázatok továbbra is magasak, miközben Románia az EU egyik legnagyobb hiányával működik (Digi24). A kötvénybefektetők már most magasabb hozamot kérnek Bukarest finanszírozásáért, mint több más jelentős közép-európai kormány esetében (Bursa). Magyarország kockázata az, hogy ebbe a kategóriába sodródik: olyan országgá válik, ahol a fiskális hitelesség nem időszakos aggodalom, hanem állandó kérdés.

A magyar hiány nem fertőzi automatikusan a szomszédos országokat. A befektetők azonban régiós összehasonlításban ítélik meg a költségvetési fegyelmet, és másképp néz ki egy ország, amely teljesíthető jogi feltételek hiánya miatt vesz fel többlethitelt, mint az, amely beruházásokra költ. A kérdés az, hogy Budapest teljesíti-e ezeket a feltételeket, vagy tovább fizet azért, hogy ezt elkerülje.