A G7 100 millió hordós terve dízeladat nélkül

Az olajimportáló országok március óta mintegy 325 millió hordót szabadítottak fel vésztartalékaikból, ami valamivel több mint 80 százaléka a vállalt mennyiségnek – közölte az olajtartalékok felszabadítását összehangoló Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) (IEA). Október 2-án a G7 további 100 millió hordó piacra bocsátását ígérte négy hónap alatt (G7 statement). Egyik adatból sem derül ki, mennyi további gázolaj jut majd Európába, pedig éppen ebből az üzemanyagból van hiány.

Két adat, kétféle számbavétel

Az IEA 32 tagja március 11-én állapodott meg arról, hogy 400 millió hordó olajat tesz elérhetővé. Ez volt a szervezet eddigi legnagyobb összehangolt készletfelszabadítása (IEA). Vésztartaléknak az ellátási zavarok esetére az állam által tárolt nyersolajat vagy készterméket nevezik; egyes kormányok előírják, hogy a vállalatok is tartsanak ilyen készletet. Az októberi összesítés alapján a márciusi felajánlásból mintegy 75 millió hordót még nem számoltak el felszabadított mennyiségként (IEA March, IEA October).

A két adat nem ugyanazt méri: márciusban a kormányok azt vállalták, hogy hozzáférhetővé teszik az olajat, októberben pedig az IEA a már felszabadított mennyiségről számolt be. Egyik adat sem mutatja meg, mennyi üzemanyagot vásároltak meg a vevők, illetve mennyi jutott el a tárolótelepekre.

A nagy, gazdag demokráciákat tömörítő G7, amelynek az Egyesült Államok, Japán, Németország és Franciaország is tagja, ezután saját tervet jelentett be. Négy hónap alatt 100 millió hordó piacra bocsátását ütemezte, a gázolaj jelentős részét pedig az első 20 napra időzítette (G7 statement). A közlemény szerint a terv a már teljesített vállalásokat is figyelembe veszi. Azt viszont nem árulja el, hogy a tervben szereplő hordók közül mennyi jelent új vállalást, és a gázolaj mennyiségét sem adja meg.

A Le Figaro azt kérdezte, hogy a márciusi vállalásból még hiányzó mennyiség része-e az új tervnek, vagy azon felül kell érteni (Le Figaro). Amíg erre nincs válasz, az októberi adatot és a G7 tervét nem lehet egyszerűen összeadni (Franceinfo, Élysée).

Miért a gázolaj a szűk keresztmetszet?

Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója a G7 vezetőinek azt mondta, hogy a közel-keleti nyersolajkivitel jelentősen helyreállt. A finomított termékek, vagyis a finomítókban már feldolgozott üzemanyagok, például a gázolaj szállítása viszont továbbra is súlyosan akadozik, az orosz finomítók elleni támadások pedig tovább szűkítették a kínálatot (IEA). A nyersolajat előbb finomítani kell, csak utána tölthető teherautóba. A készleten lévő gázolaj viszont ezt a lépést kihagyva kerülhet az elosztókhoz.

Ezért a felszabadított készlet összetétele legalább annyira számít, mint a mennyisége. Az IEA márciusi, előzetes bontása szerint az európai országok főként finomított termékekkel járultak hozzá a vállaláshoz (IEA). Az októberi összesítéshez és a G7 tervéhez azonban nem társult nyilvános adat a gázolaj mennyiségéről.

A G7 tagjai azt is vállalták, hogy nem korlátozzák az egymás közötti üzemanyagkivitelt (G7 statement). Ez Európának is számít, mivel Washington korábban az Atlanti-óceánon át irányuló gázolajszállítások visszafogásával fenyegetett (To Brief).

Felajánlották, eladták – olcsóbb lett a kúton?

Az országos beszámolók megmutatják, mekkora különbség van a „hozzáférhető” és az „eladott” készlet között. A holland kormány az 5,4 millió hordós vállalásából közel 4,7 milliót számol „felszabadított vagy hozzáférhetővé tett” mennyiségnek, és közlése szerint az állami készletkezelő, a COVA október 2-án 50 000 tonna gázolajat kezdett kínálni (Dutch government). Az ajánlat még nem jelent eladást: a vevőknek meg is kell vásárolniuk és át kell venniük az üzemanyagot.

Németországban a kormány a mintegy 20 millió tonnás készletből 2,6 millió tonnát jelölt ki (German government). Azt csak annyival erősítette meg, hogy vevők igényt tartottak az első tételre; annak méretét nem közölte. Az európai készletkezelők tömeg alapján tartják nyilván az üzemanyagot, az IEA viszont hordóban számol, ezért a nemzeti adatokat is nehezebb összeadni.

Az eladott gázolaj még nem jelent automatikusan olcsóbb gázolajat. A Handelsblatt szerint a G7 lépése inkább rövid távú piaci jelzésként lehet hasznos, mintsem tartósan csökkentené az árat (Handelsblatt). Miłosz Motyka lengyel energiaügyi miniszter október 2-án azzal érvelt, hogy zavartalan ellátás mellett nincs ok a lengyel gázolajkészlet felszabadítására, és szerinte ez a kutakon fizetett árat sem csökkentené érdemben (XYZ).

Az érvelés az üzemanyagár összetételéből indul ki. A kúton fizetett árban a nagykereskedelmi ár, vagyis az az összeg, amelyen a kereskedők egymás között üzletelnek, az elosztási árrés és az adó is benne van, ezért a nagykereskedelmi ár csökkenése csak részben jut el az autósokhoz. A drága gázolajat először a legnagyobb fogyasztók, a közúti fuvarozók és a dízelüzemű gépeket használó vállalkozások érzik meg. Minél tovább tart a szűkös kínálat, annál nagyobb részt háríthatnak át ebből a költségből.

A G7 20 napon belül jelentést kért az IEA-tól (G7 statement). Az eddigi készletfelszabadítás jelentős, de a G7 nem közölte, terve mennyi további gázolajat juttathat az európai piacra. A csoport sem a márciusi vállalással való átfedést, sem az üzemanyagtípusok szerinti bontást nem tette közzé.