Drágul a német Chinook-beszerzés

Németország kész, kipróbált amerikai katonai helikoptert akart venni, nem fejlesztési kockázatot. A Der Spiegel szerint mégis 631 millió euróval nőtt a számla, mielőtt a szállítások egyáltalán megkezdődtek volna. Ez az európai újrafegyverkezés egyik alapproblémáját mutatja: ha egy érett, sorozatban gyártott platform költségeit sem sikerül kézben tartani, a jóval ambiciózusabb védelmi tervek pénzügyi logikája gyorsan széteshet.

A Bundestag költségvetési tisztviselőinek küldött védelmi minisztériumi dokumentum szerint a 60 Boeing CH-47F Chinook nehéz szállítóhelikopter beszerzése immár nagyjából 7,187 milliárd euróba kerülhet, vagyis érdemben többe a korábban jóváhagyott összegnél (Der Spiegel). A minisztérium a Boeing magasabb árait, a beszállítói költségeket, a bérnyomást és a konfigurációs változtatásokat nevezte meg okként. Új katonai követelményekről nincs szó. Maga az alapdokumentum nem nyilvános, így a túllépés pontos összege egyelőre a Spiegel beszámolóján alapul.

Hogyan drágul meg egy „egyszerű” beszerzés

A német vásárlás az amerikai Foreign Military Sales, vagyis FMS rendszerén fut: ez kormányközi értékesítési csatorna, amelyben Washington közvetít a vevő állam és a gyártó között. Az amerikai Defense Security Cooperation Agency korábban 8,5 milliárd dolláros becsült csomagról értesítette a Kongresszust; ebben a helikopterek mellett hajtóművek, önvédelmi rendszerek, kiképzés, logisztika és hosszú távú támogatás is szerepelt (DSCA). Ez az összeg eleve felső becslés volt. Az FMS szabályai szerint az első kongresszusi értesítések közelítő számokat tartalmaznak, a végső költség pedig a szerződések és a műszaki részletek rögzítésekor változhat (DSCA FAQ).

Ez az a mechanizmus, amely miatt az európai újrafegyverkezés drágább és nehezebb, mint amit a politikai bejelentések sugallnak. A kormányok kiadási célokat hirdetnek, a parlamentek képességigényeket hagynak jóvá, de a jóváhagyás és a szállítás között az infláció, a beszállítói szűk keresztmetszetek és a növekvő támogatási csomagok alulról kezdik el felzabálni a költségvetést.

A minta nem új, de a léptéke nő, mert Európa-szerte egyszerre ugrott meg a védelmi kereslet. A német Bundestag költségvetési bizottságának, vagyis a szövetségi kiadások parlamenti ellenőrének most azt kell politikailag elmagyaráznia, miért kerül a biztonságosnak és beváltnak tartott megoldás százmilliókkal többe az ígértnél (Bundestag).

A függőség ára

A Chinook a német hadsereg elöregedő CH-53-as nehéz szállítóhelikoptereit váltja le, és olyan képességet ad, amelyre a NATO-nak egyre nagyobb szüksége van: katonák, járművek és lőszerek mozgatását a keleti szárnyon, beleértve Németország új, állandó litvániai dandárját is (Boeing, Euronews). Az amerikai beszerzést a gyorsaság és a NATO-n belüli együttműködőképesség indokolta. Csakhogy ezzel Németország évtizedekre amerikai pótalkatrészárakhoz, fenntartási láncokhoz és korszerűsítési ütemezésekhez köti magát. Minden későbbi szoftverfrissítés, javítási ciklus és háborús többletrendelés amerikai csatornákon megy majd keresztül.

A francia külpolitikai intézet, az Ifri figyelmeztetése egyszerű: Európa birtokolhatja az eszközt, miközben továbbra is másoktól függ abban, hogy az működőképes maradjon (Ifri). Az Európai Bizottság a SAFE nevű új uniós eszközzel éppen az ellenkező irányba próbálja tolni a rendszert: közös finanszírozással ösztönözné a védelmi gyártást, és most öt közös európai védelmi projektet is javasolt (Euronews). Egyetlen uniós program sem tud azonban egyik napról a másikra olyan érett európai nehéz szállítóhelikoptert előállítani, mint a Chinook.

Lengyelország példája mutatja, hogy az autonómiaérv önmagában nem dönti el a vitát. Varsó jelentős amerikai fegyverbeszerzések mellett kötelezte el magát, mert úgy számol: az amerikai eszközök Európa védelméhez kötik Washingtont, és gyorsabb elrettentést adnak, mint amire az európai fejlesztési ciklusok képesek. Közben Lengyelország védelmi-ipari együttműködést írt alá a svéd Saabbal is, elfogadva, hogy az európai alternatívák lassabban érkeznek (KPRM). A csere világos: most gyorsaság és szövetségi jelzés, később ipari autonómia.

Rendszerszintű szorítás

A holland védelmi memorandum jól mutatja, merre tart ez a folyamat: Hága vállalta a NATO 3,5 százalékos kiadási normáját, és több helikoptert, hajót, valamint pilóta nélküli rendszert tervez beszerezni (Defensie). Amikor minden NATO-tag egyszerre növeli a keresletét, ugyanazért a korlátozott beszállítói kapacitásért, szakképzett munkaerőért és integrációs időablakért versenyeznek. Az árak emelkednek, a határidők nyúlnak. Ugyanez a költségnyomás minden párhuzamosan futó szövetséges beszerzési programot elérhet.

A német túllépés ezért nem elszigetelt hiba, hanem korai jelzés arról, mi történik, amikor a politikai kiadási vállalások gyorsabban nőnek, mint ahogy a gyártósorok alkalmazkodni tudnak. A parlamentek továbbra is hajlamosak azt a repülőeszközt jóváhagyni, amelyet látni lehet. A nehezebb számla a körülötte lévő rendszer: a szoftver, a pótalkatrész, a karbantartás és az, hogy háborús helyzetben valóban rendelkezésre áll-e a flotta. A helikopter teste a látható tárgy. A stratégiai költség mindabban van, ami a levegőben tartja.