A német áramár keletre üt

A német energiaátmenet már nemcsak klímapolitikai kérdés, hanem versenyképességi gond is, amely Németország határain túl is érezhető. A német ipari és kereskedelmi kamarák szövetségének, a DIHK-nak a felmérése szerint a vállalatok 40 százaléka ma már negatívan ítéli meg az energiaátmenet hatásait (FAZ). A cégek harmada az energiaszámlák miatt visszafogta alaptevékenységének beruházásait. 20 százalékuk azt mondta, hogy már külföldre vitt termelést, vagy fontolgatja ezt; az iparvállalatoknál ez az arány 40 százalék, bár ebben a tényleges költözések és a vészforgatókönyvek együtt szerepelnek.

Ez nem bizonyítja, hogy a német gyárak tömegesen menekülnének külföldre. Azt viszont igen, hogy a német feldolgozóipar óvatosabb lett a beruházásokkal és a rendelésekkel. Ennek elsőként azok az országok érzik a következményeit, amelyek gyárai a német ipart látják el.

Hogyan lépi át a határt egy német áramszámla

A német gyárak olyan termelési hálózatok tetején ülnek, amelyek Lengyelországon, Csehországon, Szlovákián és Románián futnak keresztül. Vegyipari termékek, fémek, autóipari alkatrészek és gépipari komponensek mozognak ezekben a láncokban, gyakran félkész termékként vagy beszállítói részegységként. Ha egy német gyártó azért halaszt el egy fejlesztést vagy vág vissza rendeléseket, mert az energia lenyomja a nyereségét, ez gyorsan végigmegy a beszállítói rendszeren. Erre hívta fel a figyelmet az EKB, vagyis az euróövezet monetáris politikáját meghatározó Európai Központi Bank is a 2026-os gazdasági bulletinben: az euróövezeti feldolgozóipar több szegmensben versenyképességet veszített, a költségek pedig gyorsan terjednek a beszállítói kapcsolatokon keresztül (ECB).

A német ipar által ténylegesen fizetett áramár nem azonos a tőzsdei nagykereskedelmi árral. Az Eurostat három fő elemre bontja az ipari villamosenergia-számlát: magára az energiára, a hálózat használatáért és bővítéséért fizetett díjakra, valamint az adókra és illetékekre. Németországban az ipari áramárak júniusban éves alapon 4,2 százalékkal csökkentek (Destatis), vagyis a 2022-23-as ársokk legrosszabb része már lecsengett. A hálózati díjak és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből eredő szén-dioxid-költségek azonban továbbra is magasan tartják a végső számlát. Ebben a rendszerben a szennyezők engedélyt vásárolnak a CO₂-kibocsátásra, ennek ára pedig beépül az áramköltségekbe. A nagykereskedelmi ár eshet, de a köré épült költségszerkezet nem tűnik el vele együtt.

Románia és Szlovákia mutatja, hol a kitettség

Románia jól mutatja, mennyire sérülékeny ez a modell. A Németországba irányuló román export jelentős részét a járműipar és a gépipar adja (HotNews). A román ipari termelés 2026 januárja és májusa között éves alapon 3,3 százalékkal csökkent, ezen belül a feldolgozóipar 4,5 százalékkal esett vissza (ZF). Az első fél évben a járműgyártás 12,7 százalékkal, 247 972 darabra zuhant (PSNews), 2025 januárja és 2026 áprilisa között pedig több mint 18 000 autóipari és alkatrészgyártásban dolgozó veszítette el az állását (Jurnalul). Ezeket a visszaeséseket nem egyedül a német energiaárak okozták. Románia német megrendelésektől való függése miatt azonban minden német visszafogás erősen üt.

Szlovákiában látványosabb a válasz. Májusban az ipari rendelések 3,4 százalékkal, a termelés 2,0 százalékkal csökkent (Slovak Statistics). Pozsony szén-dioxid-költség-visszatérítéssel és olcsóbb állami vízenergiával kompenzálja az energiaintenzív cégeket (Denník N). A Volkswagen szlovákiai üzeme saját naperőművet épít, hogy milliókkal csökkentse az áramszámlát (Autoviny). Ezek a beruházások nem kapacitásbővítésről szólnak, hanem az energiakitettség mérsékléséről. Az autóipari átrendeződés közben Európa-szerte munkahelyekbe kerül: Németországban 2024-ben több mint 70 000, 2025-ben további több mint 40 000 állás szűnt meg az ágazatban (Eurofound).

Az átrendeződésnek lehetnek helyi nyertesei is. Egyes cseh VW-gyárak a beszámolók szerint a csoport autónkénti 3000 eurós költségcélja alatt termelnek, miközben a német üzemek ezt meghaladják (EVmagazin). Az olcsóbb cseh termelés azonban továbbra is a gyengülő német kereslettől függ.

A rendelkezésre álló adatok nem német ipari összeomlást mutatnak. Inkább a beruházási bizalom lassú kopását: a közép- és kelet-európai beszállítók gyengébb rendeléseken, elhalasztott fejlesztéseken és elbocsátásokon keresztül viselik annak a költségét, hogy olyan ágazatokba épültek be, amelyek sérülékenységét nem ők alakították ki.