Németország katonai hitelből fegyverkezik

Friedrich Merz kormánya elfogadta a 2027-es német költségvetés tervezetét: az új adósság összesen nagyjából 203,6 milliárd EUR, ebből 109,7 milliárd EUR jutna katonai célokra (SPIEGEL, RTE). Ezzel Németország egyetlen év alatt az eurózóna legnagyobb hitelfelvevőjévé válna. Európa többi része számára azonban nem önmagában a szám a lényeg, hanem az, hogy Berlin ehhez átírta saját költségvetési szabályait. A legtöbb partnerország ugyanezt nem tudja megtenni.

Hogyan vesz fel hitelt Németország a saját szabályain kívül

A teljes szövetségi kiadás 555,4 milliárd EUR lenne. Az alap költségvetésben 118,7 milliárd EUR új hitel kell ahhoz, hogy a kormány betömje az adóbevételek és a tervezett kiadások közötti rést. Emellett két külön hitelforrás is működik: nagyjából 54,9 milliárd EUR egy infrastrukturális alapból, további 30 milliárd EUR pedig a 2022-ben létrehozott védelmi alapból érkezne (DW).

A kulcsot ezek a „különalapok” jelentik. A kormány így kisebb hivatalos hiányt tud kimutatni, miközben a rendes költségvetésen kívüli csatornákon jelentős összegeket vesz fel. A német alkotmányos adósságféket – vagyis azt a szabályt, amely strukturális alapon korlátozza a szövetségi kormány éves hitelfelvételét – úgy módosították, hogy a GDP 1 százaléka feletti védelmi kiadásokat már ne számítsák bele. Ez az egy jogi változtatás adott mozgásteret Merznek ahhoz, hogy 2029-re a GDP 3,5 százalékát célozza meg védelmi kiadásként (Bundesregierung).

Az ár gyorsan nő. A költségvetési előrejelzések szerint, amelyeket az Upday idézett, a szövetségi adósság kamatterhe majdnem megduplázódhat: 2027-ben 41,9 milliárd EUR, 2030-ra már nagyjából 80,7 milliárd EUR lehet. A német stabilitási tanács – a szövetségi és tartományi hitelfelvételt figyelő testület – arra figyelmeztetett, hogy ez a pálya az EU adósságszabályainak megsértéséhez vezethet (Handelsblatt).

Saját hitelfelvétel, közös megszorítás

Berlin közben a következő EU-költségvetést nagyjából 400 milliárd EUR-val vágná meg egy kiszivárgott álláspont szerint, amelyről a Marketscreener számolt be. Ez a közös költségvetés finanszírozza a szegényebb tagállamok felzárkóztatási támogatásait, az agrárpolitikát és a klímaprogramok egy részét. Berlin tehát a saját fiskális alkotmányát átírta, hogy többet költhessen védelemre, miközben a partnereitől kevesebb közös forrás elfogadását várja.

A legélesebb feszültség Franciaországnál látszik. Párizs 2030-ig 436 milliárd EUR katonai kiadásra tett vállalást, miközben a francia államadósság már a GDP mintegy 117,5 százalékán áll, a kamatkiadások pedig hosszabb távon a GDP 5 százalékához közelíthetnek (Le Figaro, Le Monde). Németország egy alkotmányos klauzula átírásával nyitott költségvetési teret. Franciaországnak nincs hasonlóan egyszerű menekülőútja: évről évre sokkal szűkebb korlátok között kell refinanszíroznia magát.

A kötvénypiacokon már látszik a szélesebb nyomás. A német tízéves államkötvény hozama július 6-án körülbelül 2,94 százalék volt, az olaszé 3,71 százalék; a különbség, vagyis a felár 77 bázispontot tett ki (Borsa Corriere, Teleborsa). Ez a felár szűkült, ami első látásra Róma számára kedvező jelnek tűnhet. Valójában a különbség azért csökkent, mert Németország hitelfelvételi költsége emelkedett, nem azért, mert Olaszország olcsóbban jutna pénzhez. A BNP Paribas elemzése szerint a tartósan magasabb kamatszint minden fejlett gazdaságban növeli az államadósság terhét (BNP Paribas).

Mit vesznek meg ebből a pénzből

Mark Rutte NATO-főtitkár azt várja Berlintől, hogy a magasabb kiadásból ne csak költségvetési sorok legyenek, hanem bevethető erők és működő hadiipari kapacitások is (NATO). Itt dől el, mit ér a német fordulat. Németországnak megvan a pénzügyi ereje az európai újrafegyverkezéshez, de a szövetségesek számára azt kell bizonyítania, hogy a rekordméretű hitelfelvételből bevethető dandárok, légvédelmi ütegek és lőszerkészletek lesznek, nem dráguló beszerzések és importált eszközök. A költségvetés nyitva hagyja a kérdést: Franciaország és a kisebb tagállamok képesek-e tartani a tempót több közös uniós finanszírozás nélkül.