Berlin feljebb tolja a védelmi lécet

Németország azt közölte a NATO-val, hogy 2026-ban 124,7 milliárd EUR védelmi kiadással számol, ami a GDP 2,69 százalékának felel meg a ZEIT berlini értesítésekről szóló beszámolója szerint. Ezzel Berlin már nem a tehermegosztási cél teljesítését magyarázó szövetséges, hanem olyan ország, amelyhez másokat mérni lehet. Európa számára azonban nem az ígéret nagysága a döntő, hanem az, mennyi bevethető katonai erő lesz belőle.

A NATO százalékai nem egy közös katonai kasszába befizetett összegeket mutatnak, hanem a nemzeti terveket teszik összehasonlíthatóvá. A régi 2 százalékos küszöb és a 20 százalékos eszközbeszerzési elvárás mellé most jóval keményebb pálya került: 2035-re 5 százalék, ebből 3,5 százalék alapvető védelmi kiadásokra, 1,5 százalék pedig utakra, kikötőkre, kiberbiztonságra, energiára és más olyan rendszerekre, amelyek nélkül a hadseregek nem tudnak mozogni. Ezt rögzíti a CRS tehermegosztási összefoglalója és az Al Jazeera csúcstalálkozóról szóló tudósítása is. A nyomás ezzel nő a szövetségeseken, de a szám önmagában továbbra sem mondja meg, ki tud erőt telepíteni, ellátni és tartósan működtetni válsághelyzetben.

Berlin tekintélyt vásárol

Friedrich Merz kancellár azt akarja, hogy Németországot központi biztonsági szolgáltatóként kezeljék, ne olyan szövetségesként, amelyet Washingtonnak kell előretolnia. Kormánya több védelmi jellegű kiadásnál lazított a korlátokon, és 2029-re a GDP 3,5 százaléka felé tart a QNA szerint. Ez Berlinnek előbb ad politikai választ Washington és Mark Rutte felé, mint teljesen kipróbált katonai választ Európa számára.

A keleti szárny más mércével fogja nézni Németországot. A lengyel vita nem önmagában a GDP-arányról szól, hanem a lőszerről, a légvédelemről, a logisztikáról és az ipari kapacitásokról, ahogy a Defence24 is keretezte a csúcstalálkozó tétjét. Varsó számára Németország megerősítési csomópontként akkor számít, ha a vonatok elsőbbséget kapnak, a kórházak képesek sebesülteket fogadni, az üzemanyag és az alkatrészek gyorsan mozognak, a katonai konvojok pedig nem akadnak el civil szűk keresztmetszetekben. Erre a problémára utalt az Onet beszámolója is.

Litvánia ezt a próbát kézzelfoghatóvá teszi. Az ottani német dandárnak 2027 végére nagyjából 5 000 katonát és 200 civil alkalmazottat kellene elérnie az Euronews szerint. A német katonák érdekképviselete, a DBwV azt írja, hogy Rukla és Rudninkai körül már formálódik a személyi állomány, az egységek és az infrastruktúra. Boris Pistorius védelmi miniszter ugyanakkor elismerte, hogy hiány van logisztikai, egészségügyi, valamint vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris védelmi szakemberekből a NAMPA beszámolója szerint. Egy dandár papíron megnyugtat. Elrettenteni akkor tud, ha van hozzá ember, ellátás és rendszeres gyakorlat.

A szövetségesek a saját korlátaikon keresztül olvassák a számot

Franciaország Németország költekezését a védelmi értéklánc ellenőrzése felől nézi. A több német pénz erősítheti Európát, de csak akkor, ha olyan rendszereket épít, amelyeket európaiak tudnak gyártani, frissíteni és karbantartani amerikai tervek vagy engedélyek nélkül. A Le Monde Európa újrafegyverzését a lőszer-, légvédelmi, szállítási és csapásmérő képességek hiányai felől mutatta be. A Zone Militaire arról írt, hogy Németország amerikai licenceket keres Tomahawk és PAC-3 MSE rakéták gyártásához. Ez növelheti a képességeket, de közben továbbra is amerikai jóváhagyáshoz kötheti Európát.

Olaszország ugyanezt a számot a költségvetés felől olvassa. Berlinnek van mozgástere a költekezésre, Rómának viszont el kell számolnia a számlával. Az Avvenire megosztott kormányról írt, amelyre egyszerre nehezedik NATO-, amerikai és uniós nyomás. A Pagella Politica szerint Olaszország gondja kevésbé formális jogi tilalom, inkább a hiányról, a koalíciós politikáról és a védelmi kiadások költségvetési elszámolásáról szóló vita.

Spanyolország azt próbálja elválasztani, milyen képességeket vállal, attól, hogyan néz ki mindez GDP-százalékban. Pedro Sánchez elutasítja az 5 százalékot nemzeti célként, és azt állítja, hogy Spanyolország a szükséges képességeket nagyjából 2,1 százalékból is teljesítheti a La Vanguardia szerint. A német szám ezt az érvet nehezebben eladhatóvá teszi. Ruttének és Washingtonnak nagyobb mozgásteret ad, amikor az El Español olyan figyelmeztetésekről ír, amelyek a védelemhez szükséges eszközöket elutasító szövetségeseknek szólnak.

Németország bejelentése előbb alakítja át a NATO politikáját, mint Európa bevethető katonai erejét. Merz hitelességet szerzett Berlinnek, ez a hitelesség pedig most nyomássá válik Róma, Madrid és a keleti szárny felé. A bizonyíték Merznél, Pistoriusnál és Rutténél lesz: aláírt szerződések, feltöltött egységek, tele raktárak, átjárható útvonalak és begyakorolt dandárok. Amíg ezek nem állnak össze, Németország inkább a NATO-n belüli pozícióját erősítette meg, mint Európa válságkezelő képességét.