A német áramár messze meghaladja a svédet

One European auction meets the narrow limits of its cables.
Képkompozíció · tobriefAz európai árampiacon közös aukció kapcsolja össze az országokat, az árak mégis jelentősen eltérhetnek. A hétfői, november 9-i szállításra szóló német nagykereskedelmi villamosenergia átlagára 345,64 EUR volt megawattóránként — ez az áramkereskedelem egyik alapegysége (országok közötti táblázat). Észak-Svédország SE2-es árzónájában ugyanezen a napon 6,10 EUR volt az átlag (északi–balti árzónák).
Ezek az előző napi aukción kialakult árak, amelyek csak az energiára vonatkoznak, a hálózati díjak és adók nélkül. A lakossági számlák tehát nem ezeket tükrözik. Napon belül is nagyok voltak az ármozgások: egy német negyedórás időszakban, este, 653,38 EUR-ért kelt el a villamos energia (német piaci jelentés).
Hogyan születik sokféle ár egyetlen aukción?
Európában a piac-összekapcsolás révén zajlik az aukció: egyetlen számítás egyszerre párosítja az országok ajánlatait, és addig engedi az olcsóbb zónákból a drágábbakba az áramot, amíg meg nem telnek az összekötő vezetékek. Ha egy vezeték eléri a kapacitáshatárát, a két oldalán lévő zónákban különböző ár alakul ki.
Minden árzónában a kereslet kielégítéséhez még szükséges legdrágább erőmű szabja meg az árat, amelyet valamennyi eladó megkap. Európa nagy részén ez a legdrágább, még bekapcsolt erőmű gyakran gázzal működik, ezért a gázár is számít. Hétfőn drága volt a gáz: a holland irányadó kontraktus ára 86,50 EUR/MWh-ra emelkedett (The Guardian).
Az időjárás sem segített Németországnak: egy előrejelzés szerint az ország szélerőművei mintegy 1 555 MW-ot termelhettek, ami a beépített kapacitásuk mindössze 2,3 százaléka (német szélerőművi előrejelzés). Az előrejelzésből nem derül ki, hogy ténylegesen mely erőművek termeltek, vagy melyikük adta meg az árat. Németország külföldről is kapott áramot: 17:45-kor nettó 7,103 GW volt az importja (német áramlási adatok). Ezek az adatok mutatják a határokon áthaladó áram mennyiségét, de azt nem, mely vezetékek érték el kapacitásuk határát.
Ahol szűk keresztmetszetet jelentenek a vezetékek
Németország nyugati szomszédainál is hasonlóan magas volt az ár: Belgiumban 335,27 EUR, Franciaországban 334,12 EUR (országok közötti táblázat, belga, EPEX-adatokból számított árak). Spanyolország jóval olcsóbb volt ennél a csoportnál: a spanyol piacüzemeltető 179,67 EUR-os átlagárat közölt (OMIE).
A Pireneusok egyik lehetséges magyarázatot adnak az eltérésre. A spanyol hálózatüzemeltető, a Red Eléctrica szerint a félsziget kontinentális Európával fennálló összeköttetésének aránya 2 százalék (Red Eléctrica). Ez az arány a határkeresztező vezetékek kapacitását veti össze az ország saját termelőkapacitásával; alacsony értéke kevés lehetőséget hagy az áramkereskedelemre. Az adat a tartós korlátot mutatja. A hétfői áramlási adatok nélkül azonban nem állapítható meg, mennyivel növelték a vezetékek a spanyol és a francia ár közötti különbséget.
A balti államoknál is hasonló korlát sejlik fel: Lettországban és Litvániában körülbelül 414 EUR volt az átlagár (északi–balti árzónák). Az Elektrum áramszolgáltatóra hivatkozó egyik jelentés szerint az adott időszakban mintegy 900 MW volt az Észtország és Lettország közötti átviteli kapacitás (LRT). Ez magyarázhatja, hogy Észtországban olcsóbb volt az áram, mint a déli szomszédainál, de az árkülönbség okairól nincs pontos mérés.
Kik érzik meg a nagykereskedelmi árugrást?
A 600 EUR/MWh-os nagykereskedelmi ár kilowattóránként 0,60 EUR-nak felel meg, és csak az energia költségét jelenti (ACER–CEER). Az uniós háztartások 2026 első felében átlagosan mintegy 0,28 EUR-t fizettek kilowattóránként, adókkal és hálózati díjakkal együtt (Eurostat). A két ár nem hasonlítható össze közvetlenül: az átváltás csak az ár nagyságrendjét érzékelteti. Hétfőn a legdrágább negyedórában maga az energia többe került, mint amennyit egy átlagos háztartás kilowattóránként minden díjjal együtt fizet.
Az dönti el, hogy ki találkozik ezzel az árral, milyen szerződése van. Az uniós háztartási szerződések mintegy 52 százaléka rögzített árú, 7 százaléka pedig dinamikus, vagyis a piaci árat negyedóránként követi (ACER lakossági árampiaci irányítópultja). A dinamikus szerződéses ügyfelekre jutott az esti csúcsár, hacsak nem tették át az autó töltését vagy a fűtést az olcsóbb órákra. A fix áras ügyfeleket aznap megvédte a szerződésük. A szolgáltatóik vesztesége attól függött, mennyi áramot vásároltak előre, vagy mennyit fedeztek árfolyamot rögzítő szerződésekkel. Azok a vállalkozások, amelyek ilyen fedezet nélkül vásároltak a napi piacon, közvetlenül szembesültek a csúcsárral.
A hétfői adatok két következtetést támasztanak alá. A közös aukció nem egyenlítette ki az európai árakat, mert a helyi kínálat eltért, az országok közötti vezetékek kapacitása pedig véges. A rövid nagykereskedelmi árugrás önmagában nem jelenti azt, hogy a legtöbb háztartás számlája hasonló mértékben emelkedik, mivel a háztartások többsége fix árú szerződést kötött. Azt viszont a rendelkezésre álló adatokból nem lehet megmondani, hogy az egyes árkülönbségeket pontosan melyik szűk keresztmetszet okozta; ehhez a hálózatüzemeltetők tényleges áramlási és vezeték-kapacitási adataira van szükség.
Details about this article
- Model:
- claude-opus-5-5
- Generated:
- 11/10/2026, 1:58:00 AM
- Pipeline run:
- eu_pipeline_20261110_005009
- Watermark:
- SynthID (Google's invisible watermark)
- Human review:
- None before publication