Németország 0.5%-ra vágja 2026-os növekedését

A német Gazdasági Szakértői Tanács, a kormány legfontosabb gazdasági tanácsadó testülete 2026-ra 0,9 százalékról 0,5 százalékra rontotta a növekedési előrejelzését, ami fél év alatt 44 százalékos lefelé módosítás. Miután Európa legnagyobb gazdasága 2023-ban és 2024-ben is zsugorodott, Németország a negyedik egymást követő évben marad a stagnálás közelében. Monika Schnitzer, a tanács elnöke szerint a gazdaság ma lényegében csak az állami védelmi és infrastrukturális kiadások miatt mutat növekedést. Ha ezeket kivesszük, a német gazdaság zsugorodik.

Az 500 milliárd eurós illúzió

Berlin 2025 márciusában 500 milliárd eurós különalapot hozott létre infrastruktúra- és klímaberuházásokra: ebből 300 milliárd euró szövetségi projektekre, 100 milliárd euró tartományi kormányoknak, 100 milliárd euró pedig egy klímaátállási alapba került. A hitelfelvétel nem számít bele a német adósságfékbe, vagyis abba az alkotmányos korlátba, amely az éves állami eladósodást szabályozza.

Az ifo Intézet, Németország egyik vezető gazdaságkutató műhelye ugyanakkor arra jutott, hogy a 2025-ben az alapon keresztül felvett új adósság 95 százaléka nem eredményezett többletberuházást. A kormány meglévő kiadási tételeket mozgatott át a rendes költségvetésből a különalapba. A rendelkezésre álló 24,3 milliárd euróból a tényleges beruházás mindössze 1,3 milliárd euróval nőtt. Clemens Fuest, az ifo vezetője ezt úgy írta le: adósságból finanszírozott pénzzel tömik be a költségvetési lyukakat.

A valóban új forrásokat is szűk keresztmetszetek lassítják. Az Európai Bizottság szerint Németországban nincs elég munkaerő, tervezési kapacitás és engedélyezési gyorsaság ahhoz, hogy rövid idő alatt nagy volumenű beruházásokat szívjon fel a gazdaság. A pénz papíron megvan. A reálgazdaságba viszont nem jut el elég gyorsan ahhoz, hogy érdemben változtasson a pályán.

Energiesokk gyenge alapokon

Az előrejelzés rontásának közvetlen oka az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóforgalom szinte teljes fennakadása, ami erősen felhajtotta az olaj- és gázárakat. A tanács most arra számít, hogy az infláció 2026-ban 3,0 százalék lesz a novemberben várt 2,1 százalék helyett.

Ez az energiapiaci sokk már eleve meggyengült gazdaságot ér. A német modell három oldalról kapott ütést: 2022 után eltűnt az olcsó orosz gáz, gyengült a kínai kereslet a német gépek és autók iránt, az elektromos átállás pedig átrendezi az autóipart. A német exportmodell olcsó energiára és erős külső ipari keresletre épült. Mindkettő megkopott.

A demográfiai fal

A tanács legerősebb figyelmeztetése a társadalombiztosításról szól. Németországban a bérre rakódó járulékok, vagyis a nyugdíj-, egészség-, munkanélküli- és tartós ápolási biztosítás munkáltató és munkavállaló között megosztott terhei már most elérik a bruttó bér 42,3 százalékát. Reform nélkül ez 2030-ra 45,4 százalékra, 2040-re pedig 49,7 százalékra emelkedik.

A legnagyobb nyomás az egészségbiztosítás felől jön: a kiadások 2005 óta 64 százalékkal nőttek, miközben a bevételek csak 31 százalékkal. Ahogy a baby boomer generáció nyugdíjba megy, a nyugdíjjárulék a jelenlegi 18,6 százalékról 2040-re várhatóan 21,8 százalékra nő. A tanács becslése szerint a növekvő teher 2035-re 0,5-0,9 százalékkal csökkentheti a GDP-t.

Veronika Grimm tanácstag egyenesen fogalmazott: „A jóléti állam méretének összhangban kell lennie az ország növekedésével. Nem lehet folyamatosan növelni a szociális kiadásokat, ha közben a gazdaság nem nő.”

Miért kell erre Európának figyelnie?

Németország az eurózóna GDP-jének nagyjából 29 százalékát adja. A német stagnálás a beszállítói láncokon és az importkeresleten keresztül az egész blokkban érezhető. Az EKB, vagyis az Európai Központi Bank, amely mind a 20 eurózónás ország kamatpolitikáját meghatározza, most két ellentétes kényszer közé szorul: Isabel Schnabel igazgatósági tag június 11-ére kamatemelést sürget, hogy fékezze az energiaárak által hajtott inflációt, miközben a német gazdaságnak ennek az ellenkezőjére lenne szüksége. A Bruegel elemzése szerint az EKB egyszerre nem tud optimális politikát vinni a stagnáló Németország és az ellenállóbb déli gazdaságok, például Spanyolország számára.

A német költségvetési hiány a várakozások szerint a GDP 2,7 százalékáról 2027-re 4,3 százalékra nő, vagyis átlépi az EU 3 százalékos deficitküszöbét. Az az ország, amely korábban a déli tagállamokat oktatta eladósodásról, most növekvő hiányt fut, miközben alig tud növekedést felmutatni.

A következő évek kockázata önmagát erősítő körben rajzolódik ki: a gyenge növekedés növeli a hiányt, a társadalombiztosítás emelkedő költségei szűkítik a költségvetési mozgásteret, a ciklus megtörésére szánt fiskális ösztönzést pedig könyvelési átcsoportosítások és kapacitáshiányok nyelik el. Berlin számára az a kérdés, hogy a felvett hitelből lesz-e termelékeny beruházás, mielőtt a demográfiai számla teljes egészében megérkezik.