Google €13bn-os finn terve új áram nélkül

Ki fizeti majd a Google finn adatközpontjainak áramfogyasztását? A vállalat 2027–2028-ban legalább 13 milliárd eurót költene négy finnországi számítástechnikai központjának bővítésére (Google, Yle). A beruházási terv mellett a Google 22 éves szerződést kötött a loviisai atomerőmű termelésének legfeljebb felére (Fortum). Ez már kötelező érvényű megállapodás. A mérleg másik oldala azonban hiányzik: a Google nem közölte, mennyi áramot használ majd fel, és azt sem látni, épül-e elegendő új erőmű e fogyasztás fedezésére.

Mi kötelező érvényű, és mi nem?

Szeptember 9-én három, jogi és üzleti súlyát tekintve eltérő bejelentés érkezett. A Fortummal kötött áramvásárlási megállapodást, vagyis a hosszú távra rögzített villamosenergia-szállítási szerződést már aláírták, így az kereskedelmi szempontból kötelező érvényű. A szállítás 2028-ban indul, 2030-ra eléri a loviisai erőmű kapacitásának felét, és 2049-ig tart. A Fortumnak a befektetőivel is közölnie kellett az ügyletet; számításai szerint teljes szerződéses mennyiségnél nagyjából 1,4 százalékponttal emelkedik az üzletágban lekötött tőke nyereségtermelő képessége (Fortum).

A 13 milliárd euró ezzel szemben egy vállalati beruházási ígéret. A Google nem hozta nyilvánosságra, hogy az egyes helyszínekre mennyi jut, és a beszerzések ütemtervét sem. Az összeg jelentős részét számítástechnikai eszközökre költik majd, de ezekből várhatóan mekkora értéket állítanak elő Finnországban, azt nem közölték (Aamulehti). Egy külön szándéknyilatkozat egy új loviisai reaktor és további megújulóenergia-projektek lehetőségét vizsgálja, de egyik vállalatot sem kötelezi építkezésre (Google).

Az áram szinte teljes egészében már most is rendelkezésre áll

A szerződésben szereplő atomenergia csaknem teljes egészében meglévő termelésből származik. Finnország 2023-ban 2050-ig meghosszabbította a loviisai erőmű működési engedélyét, a Fortum pedig már a Google megjelenése előtt tervbe vette a turbinák korszerűsítését (Fortum 2023 licence). Az új együttműködés mindössze 10 MW többlet-termelőkapacitást hoz (Fortum). A Google emellett 629 MW finnországi szárazföldi szélerőművi kapacitásra szerződött, és bejelentett egy 94 MW teljesítményű akkumulátort is (Google). A szélerőműveknél megadott megawatt azonban az ideális körülmények között elérhető csúcsteljesítményt jelöli, nem az éves termelést. Az akkumulátornál ugyanez a mértékegység a kisütés sebességét mutatja; az üzemidő ismerete nélkül a tényleges tárolókapacitás nem állapítható meg.

A nyilvánosság számára a Google adatközpontjainak éves fogyasztását kellene összevetni a valóban új források éves termelésével. A vállalat azonban nem közölte várható áramigényét. A finn villamosenergia-hálózatot üzemeltető Fingrid említett ugyan egy 2 GW-os értéket, de ez a regionális hálózat valamennyi adatközpont-beruházás számára rendelkezésre álló szabad kapacitását mutatja, nem kizárólag a Google terhelését (Fingrid).

A skandináv árak összekapcsolódnak

Ha a finn kereslet gyorsabban nő a belföldi kínálatnál, annak költsége a szomszédos piacokon is megjelenhet. Észak-Svédországban tavaly januárban már látszott ennek a mechanizmusa. A 2025 végén átadott Aurora Line több mint 40 százalékkal növelte a két ország közötti átviteli kapacitást (Svenska kraftnät), majd a hideg, szélcsendes időszak nagy finn importtal párosult. Az észak-svédországi árzónák téli átlagára az előző tél 16–17 eurójáról 61 EUR/MWh-ra emelkedett (Svenska kraftnät). Az áremelkedés jelentős részét az időjárás okozta, és fordított helyzetben ugyanez a vezeték olcsó áramot szállíthat Finnországba. A példa mégis megmutatta az összefüggést: amikor Finnország többet fogyaszt, mint amennyit termel, az árnyomás a többi skandináv országra is átterjed.

A Google költéseiből mennyi marad Finnországban?

A Google megbízásából készült tanulmány szerint a beruházás 2027-ben és 2028-ban évente átlagosan 3,6 milliárd euróval járul hozzá a finn GDP-hez, és több mint 37 000 „munkahelyet támogat” (Google). Ezeket a számokat azonban csak a módszertan ismeretében lehetne értelmezni. Az importált szervereket beruházási kiadásként Finnországban számolják el, miközben a vételáruk külföldi gyártókhoz kerül. A finn bérek, az építőipari árrések és a helyben beszerzett szolgáltatások viszont az országban maradnak, a tanulmány azonban nem választja szét ezeket a tételeket. Azt sem tisztázza, hogy a „támogatott munkahelyek” egyetlen évben betöltött állásokat, összeadott éves foglalkoztatási időt vagy más beruházásokból átirányított dolgozókkal korrigált nettó többletet jelentenek-e.

Írország viszonyítási alapot kínál: 2025-ben az adatközpontok fogyasztották el az országban mért összes villamos energia 23 százalékát (CSO). Az ír szabályozó ezért az új adatközpontoktól már olyan, szükség esetén elindítható erőművi kapacitást követel, amely megfelel a létesítmények fogyasztási csúcsának; emellett felhasználásuk 80 százalékát új, támogatás nélkül épült megújuló forrásokkal kell fedezniük (CRU). A spanyol szabályozástervezet óránkénti fogyasztás-termelés megfelelést ír elő új megújuló erőművekkel (MITECO). Finnországban egyelőre nincsenek hasonló követelmények.

Az áramvásárlási szerződés hosszú távon kiszámítható bevételt ad a Fortumnak egy olyan erőműből, amely a finn villamosenergia-termelés jelentős részét biztosítja. A Google ezzel hitelesen igazolhatja, hogy tiszta energiát vásárol. Finnország azonban egyelőre nem mutatta meg, milyen új termelés fedezi majd az adatközpontok fogyasztását, és azt sem, hogy az ebből eredő hálózati költségeket a Google vagy a hálózat többi használója fizeti-e meg.