Görögország €3.1bn pajzsa a kódon múlik

Görögország és Izrael várhatóan augusztus 31-én írja alá azokat a megállapodásokat, amelyek összesen mintegy 3,1 milliárd EUR értékben indítják el az Achilles-pajzs nevű, többrétegű lég- és rakétavédelmi rendszert (Cyprus Mail, Breaking Defense). A csomag három izraeli elfogórakéta-családot adna Görögországnak drónok, cirkálórakéták és ballisztikus fenyegetések ellen. Izraeli beszámolók szerint ez lenne Izrael történetének legnagyobb védelmi exportüzlete (Calcalist Tech).

A szerződés valódi értékét azonban nem az aláírási ceremónia dönti el, hanem az, hogy ki rendelkezik majd a szoftverrel, az ellátási lánccal és a későbbi frissítésekkel.

Mit vesz Görögország?

A program három rendszert kapcsol össze: a Rafael SPYDER rendszerét a rövid és közepes hatótávolságú fenyegetések, köztük drónok ellen; az Israel Aerospace Industries Barak MX rendszerét moduláris középső rétegként; valamint a Rafael és a Raytheon David’s Sling rendszerét cirkáló- és ballisztikus rakéták ellen (Jerusalem Post, Hurriyet Daily News).

Ezek nem különálló beszerzések. A rendszereket egy közös parancsnoki központba kötnék be, amely Izrael saját integrált légvédelmi modelljére épül, és mesterséges intelligenciával támogatott szoftvert használ. Ez a központ kapcsolná össze a szenzorokat, az indítóállásokat, Görögország meglévő Patriot-ütegeit és az új izraeli elfogórakétákat, hogy a parancsnokok minden beérkező fenyegetéshez a megfelelő fegyvert rendelhessék hozzá (AeroTime, i24NEWS).

Nikosz Dendiasz védelmi miniszter szerint a teljes műveleti képességet 35 hónapon belül érnék el, nem egyszeri átadással, hanem szakaszos szállításokkal. A programot Görögország legfelső nemzetbiztonsági kabinetje július 23-án hagyta jóvá (Breaking Defense).

Tel-Avivban a görög védelmi beszerzési igazgatóság és Izrael védelmiexport-együttműködési szervezete írná alá a megállapodásokat, az izraeli vállalatok részvételével. Ez nem diplomáciai memorandumra, hanem végrehajtási szerződéscsomagra utal (Calcalist Tech).

A forráskód kérdése

Athén a beszámolók szerint két olyan engedményt ért el, amellyel a külföldi védelmi beszerzések két klasszikus csapdáját próbálja elkerülni: az ipari függőséget és a szoftveres bezártságot. Görög sajtóértesülések szerint a program értékének legalább 25 százaléka, vagyis több mint 700 millió EUR nagyjából 12 görög alvállalkozóhoz kerül (SKAI). Több lap arról is írt, hogy Görögország hozzáférést kért a kritikus parancsnoki és irányítási szoftver forráskódjához (Strategist Cyprus, Naftemporiki).

Mindkét állítás fontos, de egyelőre túl kevés részlet ismert. A beszámolók nem tisztázzák, hogy a „forráskód-hozzáférés” teljes forráskódot, letéti jogosultságot, szuverén konfigurációs jogot vagy ennél szűkebb hozzáférést jelent-e. A szerződés szövege, a kifizetési mérföldkövek, az elfogórakéták újratöltésének feltételei és az életciklusköltségek sem nyilvánosak.

Beszél-e majd a NATO rendszereivel?

Görögország a földrajzi helyzete miatt vásárolja ezt a rendszert. Az Achilles-pajzsot az Égei-tengerre, Trákiára, a görög szigetekre és a Földközi-tenger keleti medencéjére méretezik, a beszámolókban Törökország szerepel fő regionális tényezőként (DefenseRomania). A fenyegetési térkép konkrét, az időkeret szűk, Izraelnek pedig friss műveleti tapasztalata van a többrétegű elfogásban. Athénnál a gyorsaság és a kipróbált technológia felülírta a közös európai alternatívákat.

A NATO szempontjából az a döntő kérdés, hogy az Achilles be tud-e kapcsolódni a szövetség integrált lég- és rakétavédelmi rendszerébe, amely a nemzeti szenzorokat és fegyvereket közös légi helyzetképpé kapcsolja össze (NATO). A görög Patriot-ütegeknek már vannak NATO-adatkapcsolati interfészeik, de szakértők szerint ezek teljes képességmodernizációra szorulnak.

Bulgária mutatja, mi a gyakorlati tét. Szófia még mindig régi, szovjet eredetű rendszerekre támaszkodik, amelyeknek korlátozott a drónelhárító képességük, ezért NATO-koordináció mellett görög Patriot-támogatásra és F-16-osokra is szüksége volt (BTA, Mediapool). Egy erősebb görög légvédelmi réteg ezt az ernyőt is kiterjesztheti. Egy rosszul összekapcsolható, egyedi izraeli architektúra viszont nem.

Európa közben egyszerre több légvédelmi pajzsot épít, eltérő beszállítókkal, szoftverekkel és lőszerekkel. A német Sky Shield Initiative német IRIS-T, amerikai Patriot és izraeli-amerikai Arrow rendszereket vegyít (BR). Franciaország ezt a kezdeményezést és az Achilleshez hasonló beszerzéseket is bírálja, mert szerinte háttérbe szorítják a francia-olasz SAMP/T NG rendszert, és gyengítik az európai ipari szuverenitást (Opex360). Az EU saját védelmi-ipari eszközei éppen arra szolgálnának, hogy a beszerzéseket európai beszállítók felé tereljék (European Commission, Council). Az Achilles ezzel ellentétes irányba megy.

Athén csak akkor tudja lezárni a függőségi vitát, ha a szerződés szerkezetéből eleget nyilvánosságra hoz ahhoz, hogy látszódjon: ki irányítja a frissítéseket, az adatkapcsolatokat, az újratöltést és a forráskódhoz kapcsolódó jogokat. Addig biztosan csak annyi mondható, hogy Görögország gyorsaságot vásárolt. Az önállóság már olyan szerződéses mellékleteken múlik, amelyeket a beszerzési igazgatóságon kívül egyelőre senki nem lát.