Görög gázexport ugrott 8.7 TWh-ra

Görögország az idei első félévben háromszorosára növelte délkelet-európai gázexportját: a kivitel 8,72 TWh volt az egy évvel korábbi 2,86 TWh után a görög gázhálózat-üzemeltető, a DESFA adatai szerint (Reporter/DESFA). Májusban Görögország az áramoldalon is nettó exportőrré vált: 874,2 GWh villamos energiát adott át a szomszédos hálózatoknak, ennek kétharmada Bulgária felé ment (Serbia Energy). A mennyiségek már látszanak. A kérdés az, hogy a cégek hajlandók-e hosszabb távon is fizetni ezekért az útvonalakért.

Hogyan jut el a gáz északra

Görögországba két terminálon érkezik LNG, vagyis cseppfolyósított földgáz: a gázt lehűtik, hajóval szállítható folyadékká alakítják, majd a fogadóterminálon visszagázosítják. Az Athénhoz közeli Revithoussa továbbra is a rendszer fő bázisa: 2026 első felében 18,61 TWh-t kezelt, ami a görög gázimport 43 százalékát adta. Az északkeleti Alexandroupolisnál működő újabb, úszó terminál kisebb alapról gyorsan nő: 3,46 TWh-t dolgozott fel, több mint háromszor annyit, mint egy évvel korábban (Reporter/DESFA).

A visszagázosított LNG a DESFA vezetékhálózatába kerül, onnan pedig Sidirokastrónál, a fő határkeresztező mérési pontnál léphet át Bulgáriába. Innen a kereskedők és rendszerüzemeltetők Románián keresztül Moldova és Ukrajna felé mozgathatják tovább a gázt. Ezt az útvonalat nevezik Vertikális Folyosónak.

Az áramexport ennél törékenyebb történet. Görögország májusban azért tudott olcsón exportálni, mert a megújulók a termelés 57 százalékát, a vízerőművek pedig további 8 százalékát adták, így a másnapi szállításra kialakuló nagykereskedelmi ár a szomszédos piacok költségszintje alá esett (Serbia Energy). Egy nyári hőhullám azonban gyorsan megemeli a légkondicionálás miatti keresletet, a gázos erőművek kerülnek az árképzés szélére, és az áramlás néhány hét alatt megfordulhat. A gázvezeték-kapacitásoknál a szerződéses elköteleződés tartósabb. Ott látszik majd, mennyire szerkezeti a görög szerepváltás.

Ki foglal kapacitást, és ki nem

A legerősebb piaci jel Sidirokastróból érkezik. A hosszú távú aukciókon a 2026/27-es gázévtől a 2029/30-as gázévig elérhető exportkapacitás 46 százalékát lefoglalták. A Metlen napi 20 GWh-t, az Atlantic SEE LNG Trade napi 13 GWh-t kötött le (News247). A kapacitásfoglalás pénzbe kerül, ezért keményebb jelzés, mint egy politikai nyilatkozat.

Az elköteleződés ugyanakkor nem egyenletes. Ugyanezeken az aukciókon a Nea Mesimvrián, vagyis a TAP-hoz kapcsolódó belépési ponton át vezető 3-as útvonal iránt nem jelentkezett ajánlattevő (Protothema English). Vagyis nem minden, térképen megrajzolt korridor él kereskedelmi értelemben.

Északabbra Moldova állami kereskedője, az Energocom a 2026–2027-es télre foglalt kapacitást az Ungheni határponton. A román kilépőkapacitás nagyjából 41 százalékát, a moldovai belépőkapacitás 39 százalékát kötötték le (Moldova1). A román rendszerüzemeltetők közben Brüsszellel tárgyalnak a folyosó tarifáinak módosításáról (Știripesurse).

Magyarország egyelőre hiányzik ebből a láncból. A nyilvános magyar források a görög útvonalat inkább műszaki lehetőségként kezelik, nem működő ellátási csatornaként. A hazai vita továbbra is a MOL orosz olajimportja, a Barátság vezeték és az adriai alternatíva körül forog (Telex/G7, HVG).

Ki nyer, ki fizet

A görög terminálüzemeltetők, kereskedők és energiatermelők a nagyobb átmenő forgalomból és az exportbevételekből nyernek. A DESFA minden, a hálózatán áthaladó köbméter után szállítási díjat szed. A szomszédos kormányok alkupozíciója is javul a meglévő beszállítókkal szemben. Horvátország, amely a krki LNG-terminál kapacitását évi 6,1 milliárd köbméterre bővíti, nem feltétlenül vesztese ennek a folyamatnak: ugyanarra a diverzifikációs hullámra épít (Poslovni).

A vevőknél van a valódi bizonytalanság. A több útvonal növeli az ellátásbiztonságot, de a délről északra haladó gáz minden határnál újabb költséget vesz fel: visszagázosítási díjat, hálózati tarifát, tranzitdíjat és kiegyenlítési költségeket, amelyeket a rendszerek a kereslet és kínálat egyensúlyban tartásáért fizetnek. Ha a görög útvonal biztonságosabb, de mindezek után drágább, akkor a bolgár, román vagy moldovai háztartások és gyárak fizetik meg a diverzifikáció felárát.

Az, hogy ez a felár megéri-e, a versenytől függ. Az orosz gáz közben nem tűnt el a piacról: az ACER adatai szerint 2026 első öt hónapjában az EU orosz vezetékesgáz-importja éves alapon 7 százalékkal, az orosz LNG behozatala pedig 11 százalékkal nőtt (Euro2day, ACER).

Görögország már bizonyította, hogy az útvonal használható. Azt még nem, hogy beszállítói erőt is ad. Ehhez tartós áramlás kell olyan áron, amely minden határdíj után is veri az alternatívákat. Ez a próba most kezdődik.