Guterres Ankara kétállami követelésével szemben

António Guterres vasárnap azért érkezett Ciprusra, hogy felmérje: újraindíthatók-e az újraegyesítési tárgyalások a szigeten, amelyet Törökország 1974-es katonai beavatkozása óta ténylegesen kettévág a politikai megosztottság. Tizenhat éve nem járt ENSZ-főtitkár Cipruson (Euronews Germany), de Guterres most sem kész rendezési tervvel, sem előzetes tárgyalási megállapodással nem érkezett. María Ángela Holguín ENSZ-megbízott világosan fogalmazta meg a célt: rávenni a két vezetőt arra, hogy üljenek vissza a tárgyalóasztalhoz (Cyprus Mail). Az akadály azonban nem a diplomáciai naptár. Az egyik fél föderációt akar, a másik két külön szuverén állam elismerését.

Föderáció vagy két állam

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának kerete kétzónás, kétközösségű föderációról szól: egy államról, két politikailag egyenlő közösségről és egységes szuverenitásról (S/RES/1251). A ciprusi görög kormány szerint minden olyan megoldást elutasítanak, amely kívül esik ezen a kereten (Cyprus Mail). Görögország ezt fenntartás nélkül támogatja. Kiriákosz Micotákisz miniszterelnök a ciprusi kérdést európai ügyként írja le, nem kétoldalú görög-török vitaként, Athén pedig kifejezetten elutasítja a sziget felosztását (ERT, Lavaron).

Törökország ezzel szemben más kiindulópontot követel. Magas rangú török tisztviselők szerint Ankarát egyetlen rendezési terv sem kerülheti meg, és minden életszerű folyamatnak két egymás mellett létező állam szuverén egyenlőségéből kell kiindulnia (Hürriyet Daily News). Hakan Fidan külügyminiszter ugyanezt közölte Holguínnal néhány nappal Guterres érkezése előtt (Politis). Ez nem az ENSZ-kereten belüli alkupozíció, hanem a keret alapfeltevésének elutasítása.

Hol lép be Brüsszel, és meddig ér el

Az EU láthatóbb szerepet vállal. Az Európai Bizottság július 13-án Raffaele Fittót nevezte ki ciprusi különmegbízottnak, vagyis Brüsszelnek immár van kijelölt felelőse az uniós hozzájárulás összehangolására az ENSZ-folyamatban. Holguín Ankarába utazása előtt Brüsszelben Fittóval és Ursula von der Leyennel, a Bizottság elnökével is tárgyalt (Politis, Hürriyet Daily News). Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője megerősítette: Brüsszel továbbra is az ENSZ-pályát tekinti a tényleges rendezési fórumnak (CNA).

Az EU-nak van befolyása, de nincs felhatalmazása arra, hogy maga döntse el a vitát. Ciprus 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, az accession treaty 10. jegyzőkönyve alapján azonban az uniós jog a megosztottság fennmaradásáig nem érvényesül a sziget északi részén (EUR-Lex). Egy rendezésnek viszont az uniós joggal összeegyeztethetően kellene működnie, ezért a Bizottság a gyakorlati részleteket alakíthatja: a kereskedelmi szabályokat, a személyek mozgását, a jogi illeszkedést. A vita közepén álló szuverenitási kérdést nem tudja megoldani.

Nicosia azt szeretné, ha az EU és Törökország közötti tágabb előrelépés Cipruson is mozgást követelne. Ankara viszont nem fogadja el, hogy az uniós kapcsolat a szigettől függjön. Ez a patthelyzet a vámunió korszerűsítését, a vízumügyeket és a mélyebb biztonsági együttműködést is fékezi. Nyilvános uniós-török ajánlat egyelőre nem ismert, amely konkrét engedményeket kötne ciprusi előrelépéshez.

A gáz üzleti tétet ad a vitának

Két energiaügyi fejlemény növeli a nyomást. Az Eni és a TotalEnergies közel került a végső beruházási döntéshez a Ciprus partjainál fekvő Kronos gázmezőn, amely közös vállalkozásként a sziget első kereskedelmi célú tengeri kitermelése lehet (Bloomberg). Ettől külön futó folyamatként Törökország szeizmikus kutatások előkészítésébe kezdett egy Észak-Ciprus felé vezető vezetékhez, miután július 10-én megállapodott az ottani hatóságokkal. Nicosia tiltakozott, olasz elemzések pedig úgy értelmezték a vezetéket, hogy Ankara megkerülhetetlen energiapiaci szereplővé akar válni, miközben Észak-Ciprust még szorosabban Törökországhoz köti (Kathimerini Cyprus, Notizie Geopolitiche). A gáz drágábbá teszi a megosztottság fenntartását, de nem változtatja meg, kié a békefolyamat.

A legtöbb uniós főváros távolról figyel. Németország Ciprust elsősorban a Törökországhoz fűződő kapcsolatán keresztül értelmezi, nem önálló politikai ügyként (Euronews Germany). A rendelkezésre álló beszámolók alapján Franciaország és Olaszország főként energia- és szuverenitási szempontból követi az aktát, de az ENSZ-nek engedi át a vezető szerepet. A ciprusi kérdés politikai tulajdonosai továbbra is Nicosia, Athén, Ankara és néhány közvetlenül érintett tagállam. Guterres feltérképezheti a föderáció és a kétállami elismerés közötti távolságot, és összehívhatja a szereplőket. A távolságot csak akkor lehet csökkenteni, ha Törökország olyan kereten belül tárgyal, amelyet jelenleg elutasít. A probléma politikai elismerésről szól, nem időpont-egyeztetésről.