Guterres Cipruson próbál áttörést

Amikor Ban Ki-moon 2010 februárjában Ciprusra látogatott, a ciprusi görög és a ciprusi török vezetés még tárgyalóasztalnál ült. Tizenhat évvel később az ENSZ békefenntartói továbbra is járőröznek az ütközőzónában: a tűzszünetet fenntartják, de békét nem tárgyalhatnak ki. A konfliktus magja azóta sem mozdult el. António Guterres július 27-én érkezik a szigetre, ahol három napon át egyeztet mindkét közösség vezetőivel (Sigmalive, Europa Press). A diplomáciai keret évek óta nem volt ennyire sűrű. Az akadályok viszont ugyanazok maradtak.

Két megbízott, egy befagyott konfliktus

Guterres az ENSZ úgynevezett jószolgálati misszióján keresztül dolgozik: ez olyan közvetítői csatorna, amelyben a főtitkár egy asztalhoz ültetheti a feleket, de megállapodást nem kényszeríthet rájuk (UN good offices mission). Személyes megbízottja, María Ángela Holguín 2025 óta ingázik a két oldal között. A márciusi találkozón a két közösség vezetői mellett a három garanciavállaló hatalom, Görögország, Törökország és az Egyesült Királyság is részt vett. Nekik Ciprus 1960-as garanciaszerződése ad formális biztonsági szerepet. Guterres szerint a felek abban állapodtak meg, hogy folytatják az egyeztetést, és újra találkoznak (UN SG statement). Ez szerény előrelépés, de több puszta diplomáciai gesztusnál.

Brüsszel július 13-án külön réteget tett erre a folyamatra. Az Európai Bizottság Raffaele Fittót, a testület egyik magas rangú tagját nevezte ki ciprusi különmegbízottnak (European Commission). Fitto feladata az, hogy előkészítse: egy újraegyesítés után hogyan lehetne alkalmazni az uniós jogot, és miként lehetne támogatást csatornázni a ciprusi török közösséghez. Nikosz Hrisztodulidisz elnök politikai szintemelésként üdvözölte a kinevezést (Cyprus Mail). Fitto azonban nem megállapodást tárgyal, hanem egy esetleges megállapodás jogi előkészítését végzi.

Ankara fala

Az ENSZ által támogatott rendezési formula kétzónás, kétközösségű föderációt ír elő: két földrajzilag elkülönülő, ciprusi görög és ciprusi török zónát, közös hatalommegosztással, egyetlen szuverén államon belül (UNSC Resolution 1251). Törökország és a ciprusi török vezetés ezt elutasítja. Hakan Fidan külügyminiszter Holguínnak azt mondta, Ankara a szuverén egyenlőségre épülő kétállami megoldást támogatja (Yeni Şafak). A török külügyminisztérium Fitto kinevezését belső uniós ügynek minősítette, és azzal érvelt, hogy az EU 2004-ben, Ciprus felvételével elveszítette semlegességét (Turkish MFA).

Ugyanez a szakadék vitte zátonyra az utolsó komoly tárgyalást is. A 2017-es Crans-Montana-i konferencia azért omlott össze, mert a felek nem tudtak megállapodni a biztonsági garanciákról, a csapatjelenlétről, a területi kérdésekről, a kormányzásról és a tulajdonrendezésről (SG report S/2017/814). Ezek közül azóta egyik ügyben sem született áttörés.

Eszköz van, uniós akarat kevésbé

Az EU-nak vannak eszközei, de kevés jele van annak, hogy használni is akarja őket. 2019-ben az Európai Unió Tanácsa, vagyis a tagállami kormányok döntéshozó fóruma felfüggesztette a magas szintű párbeszédeket, miután Törökország jogellenes fúrásokat végzett ciprusi vizeken (Council of the EU). A vámunió korszerűsítése, amelyet Ankara régóta szeretne, 2016 óta napirenden van, de nem hozott elmozdulást a rendezési feltételekben (European Commission). Papíron ez nyomásgyakorlási lehetőség. A gyakorlatban az uniós fővárosok Törökországtól is függnek a migráció kezelésében, az energiatranzitban és a NATO-koordinációban, és eddig egyikük sem mutatott készséget akkora konfrontációra, amely megváltoztatná Ankara számításait.

Görögország azt hangsúlyozza, hogy bármilyen rendezésnek összeegyeztethetőnek kell maradnia az uniós joggal (Greek MFA). Franciaország az ENSZ keretét támogatja (Le Figaro). Az uniós fővárosok közös álláspontja nagyjából erre fut ki: a rendezésnek az uniós jogon belül kell megszületnie, de nem olyan áron, amely szétfeszítené az Ankarával fenntartott kapcsolatot.

Guterres tárgyalótermet tud nyitni. Fitto elő tudja készíteni, hogyan illeszkedne egy megállapodás az uniós szabályrendszerbe. A ciprusi állam alapformájáról azonban egyikük sem tudja előállítani azt az egyetértést, amely Crans-Montanában kilenc éve hiányzott. A válasz Ankarában van, Ankara pedig eddig minden jel szerint nem mozdult.