Guterres Ankara árát méri Cipruson

António Guterres ENSZ-főtitkár július 27-én Ciprusra érkezik, hogy a sziget görög ciprióta és török ciprióta vezetőivel tárgyaljon. Az ENSZ évek óta nem tett ilyen sűrű diplomáciai kísérletet arra, hogy újraindítsa a rendezési folyamatot egy immár 53 éve kettéosztott szigeten (UN, DW). A látogatást María Ángela Holguín ENSZ-küldött többhetes ingadiplomáciája és az Európai Bizottság újabb szerepvállalása előzte meg. Hogy ebből valódi tárgyalási forma lesz-e, két kérdésen múlik: sikerül-e Törökország előfeltételét a rajtvonalon kívül tartani, és Brüsszel képes-e bizonyítani, hogy egy ENSZ-megállapodást működő uniós jogi renddé tud alakítani.

Törökország belépési ára

A folyamat már az indulás előtt kemény akadályba ütközik. Ankara csak akkor hajlandó formális tárgyalásokba kezdeni, ha a török ciprióta felet előbb vele egyenrangú szuverén entitásként ismerik el; ezt nevezi Törökország „szuverén egyenlőségnek” (Politis, Hürriyet Daily News). Magyarul: Törökország azt akarja, hogy az északi részt már a tárgyalások megkezdése előtt önálló államként kezeljék. Ez alapjaiban vinné el a folyamatot attól az ENSZ-céltól, amely hosszú ideje egyetlen, föderális Ciprusban gondolkodik, két hatalommegosztó alkotórésszel. Görög és ciprusi tisztviselők ezt a különbséget vörös vonalként írják le (Euronews France).

Guterres előtt ezért az a kérdés áll, hogy meg tudja-e kerülni ezt az előfeltételt, és el tudja-e vinni a feleket egy informális, kibővített találkozóig. Ebben a formátumban Görögország, Törökország, az Egyesült Királyság és az ENSZ ülne egy asztalhoz a két ciprusi féllel, menetrenddel és ütemezéssel együtt (RIK). Már az is érdemi előrelépés lenne, ha idáig úgy jutnának el, hogy közben nem veszik át Ankara keretezését.

Brüsszel nem maradhat néző

Az EU ebben az ügyben nem külső megfigyelő. Uniós jog szerint Ciprus egész területe az Unió része. Az uniós szabályok alkalmazását azonban felfüggesztették azokon a területeken, ahol a Ciprusi Köztársaság nem gyakorol tényleges ellenőrzést. Ezt a felfüggesztést Ciprus csatlakozási szerződésének 10. jegyzőkönyve rögzíti; ugyanitt szerepel az is, hogy egy rendezés után az Európai Unió Tanácsának, vagyis a tagállami miniszterek jogalkotó testületének egyhangú döntéssel, bizottsági javaslat alapján kellene hatályba léptetnie az uniós jogot északon (Protocol 10, EUR-Lex).

Egy ENSZ által közvetített politikai megállapodás tehát Brüsszel asztalán folytatódna a nehezebb résszel: az uniós jog szigetszintű alkalmazásának kialakításával, a tulajdonjogi szabályok rendezésével, a pénzek becsatornázásával és a megosztottságon átívelő mozgást szabályozó zöld vonal rendszerének módosításával. Az EU részvétele ezért elkerülhetetlen. Törökország számára éppen ez adja a legegyszerűbb támadási felületet.

A török külügyminisztérium egyoldalúnak és elfogultnak nevezte, hogy a Bizottság Raffaele Fittót nevezte ki ciprusi különmegbízottnak, arra hivatkozva, hogy Brüsszel Ciprus 2004-es uniós csatlakozásával elvesztette pártatlanságát (Turkish MFA). Ez érdekvezérelt érv, de nem teljesen logikátlan. Ciprus ugyanabban a Tanácsban ül, amelynek később egyhangúan kellene jóváhagynia a rendezés uniós jogi elemeit, és amely az EU–Törökország-viszonyról is dönt. Ankara nézőpontjából a bíró az egyik csapat mezében van.

Fittót, a Bizottság kohézióért és reformokért felelős ügyvezető alelnökét július 13-án jelölték ki a feladatra (European Commission). Nem közvetítőként dolgozik. A megbízása az, hogy az ENSZ-kereten belül működjön, egyeztessen Holguínnal, és előkészítse az új tárgyalások feltételeit (Euractiv). Július 22-én Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője Holguínnal folytatott beszélgetése után megerősítette, hogy az EU támogatja az ENSZ vezette folyamatot (Infobae/EFE).

A hiányzó terv

A mostani konstrukció leggyengébb pontja az, hogy Brüsszel pontosan mit tenne a megállapodás másnapján. A hivatkozott nyilvános beszámolók alapján nem látszik, hogy Fittónak van-e írásos mandátuma, külön csapata, menetrendje vagy olyan kidolgozott csomagja, amely választ adna az uniós jog északi kiterjesztésére, a tulajdonviták kezelésére vagy a pénzügyi források áramlására. A Bizottság kinevezési közleménye (European Commission) koordináló szerepet ír le, nem végrehajtási tervet.

Guterres most azt tudja felmérni, hogy egyáltalán lehetségesek-e a tárgyalások. A Bizottságnak arra kell választ adnia, hogy az EU készen áll-e arra, ami egy megállapodás után következne.