Guterres a ciprusi patthelyzetet méri fel

António Guterres vasárnap érkezett Ciprusra, ahol három napon át tárgyal a megosztott sziget vezetőivel. Nem vitt magával kész rendezési tervet, és az érkezése előtt arról sem született megállapodás, hogy újraindulnának a hivatalos béketárgyalások. A ciprusi kérdésben ez a legmagasabb szintű ENSZ-szerepvállalás azóta, hogy 2017-ben a svájci Crans-Montanában összeomlottak az egyeztetések. A cél most szándékosan visszafogott: azt kell kideríteni, lehet-e egyáltalán strukturált tárgyalásokat kezdeni úgy, hogy a felek már abban sem értenek egyet, miről tárgyalnának.

Az alapfeltevés hiánya

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendezési kerete kétzónás, kétközösségű föderációt ír elő: egy államot, két politikailag egyenlő közösséget, egységes szuverenitást és egységes állampolgárságot (S/RES/1251, UN Press). Néhány nappal Guterres érkezése előtt Hakan Fidan török külügyminiszter újra Ankara „szuverén egyenlőségről” szóló álláspontját hangsúlyozta, ami gyakorlatilag kétállami megoldást jelent, és kívül esik ezen a képleten (Hürriyet Daily News, TRT World). Ez a tárgyalások központi akadálya: az ENSZ mandátuma föderáció közvetítésére szól, Törökország viszont nyilvánosan elutasítja a föderációt.

Guterres külön-külön találkozik Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi görög elnökkel és Tufan Erhürman ciprusi török vezetővel, majd mindkettejükkel zárt körű vacsorán egyeztet, végül közös vezetői ülést hív össze az ENSZ ellenőrzése alatt álló ütközőzónában (Politis, UN Web TV). A program nem megállapodásgyártásra, hanem politikai állapotfelmérésre készült. Jean-Pierre Lacroix, az ENSZ békeműveletekért felelős vezetője az utat „nagyon kitartó politikai erőfeszítések” részeként írta le (CNA); ez diplomáciai munka meglétét jelzi, áttörést viszont nem ígér (DW).

Hrisztodulidisz szerint a látogatás előtt nem küldtek előre rendezési tervezetet (Stockwatch). Valódi eredmény már az is lenne, ha sikerülne megállapodni a következő lépés formátumáról, egy menetrendről, vagy arról, mikor kell bevonni Görögországot, Törökországot és az Egyesült Királyságot. Ez a három garanciavállaló hatalom Ciprus 1960-as függetlenségi rendezése óta formális szerepet őriz, és a legnehezebb biztonsági kérdések megoldásához az ő hozzájárulásuk is kell (CNA).

Brüsszel adhat ösztönzőket, de nem válthatja ki az ENSZ-t

Az Európai Bizottság most láthatóbban van jelen, mint a korábbi fordulókban. Július 13-án Raffaele Fittót, a Bizottság olasz alelnökét nevezte ki ciprusi különmegbízottnak (Open, Cyprus Mail). Maria Angela Holguin ENSZ-megbízott július 22-én Brüsszelben Fittóval és Ursula von der Leyennel, a Bizottság elnökével is találkozott, majd Ankarába utazott, hogy felmérje Törökország álláspontját (Politis).

Brüsszelnek konkrét érdeke fűződik a folyamathoz. Ciprus 2004-ben belépett az EU-ba, de az uniós jog a sziget északi részén továbbra sem érvényesül, mert ott a Ciprusi Köztársaság nem gyakorol tényleges ellenőrzést. Ezt a kivételt maga a csatlakozási szerződés rögzíti (EUR-Lex). Egy ciprusi nyitás az EU és Törökország befagyott kapcsolatrendszerének egyes részeit is megmozdíthatná, például a kereskedelem, az energia, a közlekedés és a migráció területén (European Commission). Az Európai Tanács, ahol az állam- és kormányfők szabják meg az EU politikai irányát, az Ankarával való újraközeledést fokozatosnak, visszafordíthatónak és Törökország magatartásához kötöttnek írta le (European Council).

Fitto az uniós ösztönzőket hozzá tudja kapcsolni az ENSZ-folyamathoz. Helyettesíteni nem tudja azt. A csapatkivonásról és a beavatkozási jogokról továbbra is a garanciavállaló hatalmaknál vannak a kulcsok, ezek rendezésére Brüsszelnek nincs mandátuma. Guterres 2017-es, Biztonsági Tanácsnak készített jelentése szerint Crans-Montanában azért vallottak kudarcot a tárgyalások, mert a felek nem érték el a szükséges „kritikus tömeget” az alapvető fejezetekben, különösen a biztonság és a kormányzás ügyében (S/2017/814). Ezek a kérdések azóta sem lettek könnyebbek.

Guterres most feltérképezheti a távolságot, és egy asztalhoz ültetheti a szereplőket. Arra viszont nincs eszköze, hogy Törökországot egy olyan föderációs keretben tárgyaltassa, amelyet Ankara ma már elutasít.