Hormuz fékezi a német acélgyártást

A Hormuzi-szoros száz napja tartó blokádja először nem a bolti árakban, hanem Európa ipari magjában látszik. A német acéltermelés éves alapon 2,8 százalékkal csökkent (Tradingeconomics). A gép- és villamosipar, vagyis a német feldolgozóipar egyik gerince 1,3 százalékkal zsugorodott (Gesamtmetall). A logisztikai ágazatban a fizetésképtelenségek aránya 10 000 cégre vetítve 11,1-re nőtt, ami a szektorban a legmagasabb érték.

A szorostól a gyárkapuig

A Hormuzi-szoros, az Irán és Omán közötti keskeny tengeri átjáró normál időszakban napi mintegy 14,8 millió hordó olajat visz át, nagyjából a globális kereslet 14 százalékát. A forgalom most több mint 90 százalékkal marad el a megszokottól. A március 11-én aktivált, 400 millió hordós rendkívüli készletfelszabadítás, a valaha volt legnagyobb ilyen lépés, gyorsan apad. Az OECD vésztartalékai 60-90 napos pufferre csökkentek, közelítve a Nemzetközi Energiaügynökség jogszabályban rögzített biztonsági minimumához.

A Brent, a globális olajpiac irányadó ára, hordónként 93-98 dollár körül állapodott meg. Ez nagyjából 35 százalékkal magasabb a válság előtti szintnél, de jóval elmarad attól a 200 dollártól, amelytől egyes elemzők tartottak. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek elkerülő vezetékei Hormuzon kívül napi 3,7-5,7 millió hordót tudnak mozgatni. Kína nyersolajimportja 2020 óta a legalacsonyabb szintre esett. A globális olajkereslet áprilisban éves alapon napi 2,3 millió hordóval csökkent. A kereslet visszaesése így a kínálati sokk egy részét már önmagában tompította.

Milyen mélyek a repedések

Az ifo intézet májusi felmérése szerint a német feldolgozóipari cégek 15,9 százaléka anyaghiányról számolt be, szemben az áprilisi 13,8 százalékkal. A vegyipart érte a legnagyobb nyomás: ott 31,2 százalék jelzett hiányt. A szűkület nem áll meg az alapanyagoknál. A svájci Motorex kenőanyaggyártó szerint a bemeneti költségek 200-300 százalékkal emelkedtek, miközben csak 3-5 hónapnyi készlet maradt.

Németország 2026-os egész éves GDP-növekedési előrejelzéseit 0,3-0,5 százalékra vágták vissza. Az eurózóna egésze az első negyedévben 0,2 százalékkal zsugorodott.

A számla télen érkezik

A fogyasztókra gyakorolt legerősebb hatás még hónapokra van. Az IMF számításai szerint a fuvardíjak megduplázódása 0,7 százalékponttal emeli az inflációt, a csúcs pedig körülbelül 12 hónappal később jelenik meg. A Rabobank arra számít, hogy Hollandiában karácsonyra 7 százalékkal drágulhatnak az élelmiszerek, ahogy a műtrágya- és szállítási költségek végigmennek az ellátási láncokon. Az Ázsia és Európa közötti konténerdíjak csak június első hetében 20-25 százalékkal ugrottak meg.

Az EKB, amely az euróövezet 20 országának kamatpolitikáját alakítja, rossz választási helyzetbe került. Az eurózónás infláció májusban 3,2 százalékra nőtt, miután az energiaárak 9,9 százalékkal emelkedtek. A piacok 99 százalékos valószínűséget adnak annak, hogy június 11-én 2,25 százalékra emeli a kamatot. Csakhogy a gazdaság már zsugorodik. Ha a jegybank egy olajkínálati sokk miatt emel kamatot, vagyis olyan infláció ellen küzd, amelyet nem túlfűtött kereslet, hanem a fizikai kínálat szűkössége okoz, könnyen a stagflációs csapdába kerül: egyszerre van stagnálás és infláció, miközben nincs olyan eszköz, amely mindkettőt egyszerre kezelné.

Még ha Hormuz holnap újra is megnyílna, a Rabobank szerint a normalizáció szeptemberig tartana az aknamentesítés, a tartályhajók áthelyezése és a lemerült készletek miatt. Az ellátási láncokon már elindult költségek csak hónapok múlva érnek el az élelmiszerpolcokig és az energiaszámlákig. A szerdai EKB-döntés azt mutatja majd meg, hogy a jegybank a ma mérhető inflációt kezeli-e elsődleges kockázatként, vagy azt a recessziót, amelynek a jelei már látszanak.