Hormuznál fél évig tarthat az aknamentesítés

Irán és az Egyesült Államok közel került egy 60 napos tűzszüneti kerethez a Hormuzi-szoros ügyében, azon a keskeny tengeri átjárón, ahol a világ tengeren szállított kőolajának nagyjából 20 százaléka halad át. A hírre a Brent ára 4,5 százalékkal esett, hordónként körülbelül 98,83 dollárra (n-tv). Csakhogy három hónappal azután, hogy Irán az amerikai-izraeli csapásokra válaszul lezárta a szorost, a fizikai helyreállítás jóval a diplomácia mögött jár. Egy aláírt megállapodás és a ténylegesen helyreálló energiaellátás között hónapok, bizonyos részeken akár évek is lehetnek, a számlát pedig európai fogyasztók és adófizetők állják majd.

840 hajó és egy aknamező

A tűzszünet csak a logisztikai rendrakás kezdete. Amin Nasser, a Saudi Aramco vezérigazgatója szerint több mint 600 tanker vesztegel a Perzsa-öbölben, további 240 pedig kívül várakozik (CNBC). Azok a hajók, amelyeket Afrika déli csücskénél, a Jóreménység foka felé tereltek, útvonalanként nagyjából 3800 tengeri mérfölddel hosszabb utat tettek meg, ami körülbelül harmadával csökkentette a flotta tényleges kapacitását (straits.live). Ezek a hajók nem tudnak egyik napról a másikra visszatérni: előbb be kell fejezniük a mostani útjukat.

A nagyobb gond az aknamentesítés. A Pentagon a kongresszusnak azt mondta, hogy a teljes megtisztítás akár hat hónapig is eltarthat (Washington Post). Irán sem tud pontosan elszámolni az összes telepített aknával (IndexBox). Amíg a tengerfenékről nem mondják ki hitelesen, hogy biztonságos, a biztosítók nem csökkentik a díjaikat. A háborús kockázati felár, vagyis az a pótdíj, amelyet a biztosítók konfliktuszónába belépő hajókra számítanak fel, a februári csapások után napokon belül a hajó értékének 0,125 százalékáról akár 5 százalékra ugrott (Property Casualty 360). Az Insurance Business Magazine ezt így foglalta össze: „A tűzszünet még nem nyitja újra a biztosítási piacot” (Insurance Business Magazine).

A nyersolaj két-hat héten belül eljuthat az importőrpiacokra. A finomított termékeknél hosszabb a késés, mert az öbölbeli finomítóknak hetek kellenek az újrainduláshoz. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világgazdaság legkorábban 2026 negyedik negyedévében térhet vissza a konfliktus előtti pályára (Gulf News).

Ki fizeti meg valójában

Romániában áprilisban 10,71 százalékra emelkedett az infláció, az üzemanyagárak pedig éves alapon nagyjából 35 százalékkal nőttek (Agerpres). Az euróövezetben, vagyis a közös valutát használó 20 ország között Spanyolországban volt a legmagasabb az infláció, 3,2 százalék, és az árnyomás több mint 60 százalékát az energia adta (Merca2). Hollandiában a dízel literje 2,37 euróra drágult, ezzel ott volt a legmagasabb az ár az EU-ban (IRU).

A másik oldalon az olajcégek mérlege javult. A Shell az első negyedévben 4,84 milliárd eurós profitot jelentett, 20 százalékkal többet, mint egy évvel korábban; becslések szerint ebből körülbelül 1 milliárd euró köthető a hormuzi válsághoz (NPO Radio 1). A TotalEnergies nettó profitja 51 százalékkal ugrott meg (Made-in.be). Az Oxfam szerint hat nagy olajtársaság 2026-os együttes nyeresége nagyjából 93 milliárd euró lehet (Euronews).

A kormányok a költségek egy részét átvállalják. Spanyolország 21-ről 10 százalékra csökkentette az üzemanyag áfáját (Spanish Ministry of Finance). Hollandia 927 millió eurós célzott támogatási csomagot vállalt, de szándékosan nem vezetett be általános üzemanyagadó-csökkentést, mert szűkös kínálat mellett nem akarta tovább növelni a keresletet (PWC). Románia plafont tett a kiskereskedelmi árrésre, és korlátozta az üzemanyag-exportot (Radio România). Ezek az intézkedések tompítják az áremelkedést, de a kínálati szűk keresztmetszetet nem oldják meg.

Az útdíj, amelyet Irán meg akar tartani

Irán és Omán egy állandó tranzitdíjról tárgyal a szorosban. Ezt nem vámként, hanem „különleges szolgáltatások” ellenértékeként kereteznék, hogy kikerüljék a nemzetközi tengerjog korlátait (Iran International, Livemint). Hordónként nagyjából 1 dolláros díjjal Irán becslések szerint évi 7,3 milliárd dollárhoz jutna (Al Jazeera). A tervezett Perzsa-öböli Szoros Hatóság már kínai jüanban is elfogad fizetést (Euronews).

Ez a díj egy nagyobb pénzügyi kérdés része. A Fehér Ház szerint a formálódó megállapodásban nincs pénzmozgás. Az Axios viszont arról írt, hogy a keret részeként legfeljebb 20 milliárd dollárnyi befagyasztott iráni eszközt oldhatnak fel egy urániumcsere-megállapodás keretében. Ha Irán egyszerre szerzi meg a befagyasztott eszközöket és az állandó tranzitdíj bevételét, Teherán lényegesen több pénzzel kerülhet ki a válságból, mint amennyivel belement.

A Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztetett, hogy a stratégiai olajtartalékok, vagyis az ellátási zavarokra félretett állami készletek júliusra vagy augusztusra „vörös zónába” kerülnek, ha az olajáramlás nem normalizálódik (Cinco Días). A rekordméretű, 400 millió hordós készletfelhasználás visszatöltése ezután napi 1,8 millió hordónyi új keresletet jelentene ugyanazon a szűk kínálati piacon (IEA, BloombergNEF). A piacok egyelőre a politikai megállapodást árazzák, miközben a fizikai következmények még hónapokig velünk maradnak.