Hormuznál elszálltak a biztosítási díjak

Egyetlen hormuzi áthaladás háborús kockázati biztosítása ma már a hajótest értékének 4-5 százalékába kerül, miközben a konfliktus előtt nagyjából 0,25 százalék volt a díj (S&P Global). Egyes ajánlatok a 10 százalékot is elérték (CNN). Egy nagyobb hajónál ez azt jelenti, hogy egy rövid átkelés több millió dolláros biztosítási döntéssé válik. A Hormuzi-szoros a nemzetközi jog szerint nyitva áll a hajózás előtt. Ez keveset ér annak a hajótulajdonosnak, aki nem kap rá biztosítást.

Trump július 14-én visszavonta a 20 százalékos rakománydíj ötletét, de fenntartotta az iráni kikötők amerikai blokádját, és a csapások is folytatódtak (WLRN). A díj inkább politikai gesztus volt. Azok a magánpiaci kockázati döntések viszont, amelyek ténylegesen eldöntik, elindul-e egy öbölbeli út, nem változtak: a biztosítók, a bankok és a megfelelési osztályok továbbra is hátrébb lépnek.

A fedezet, amely eltűnhet, mielőtt a hajó odaér

Az IMO Tanácsa, az ENSZ tengerészeti szervezetének irányító testülete július 10-én megerősítette, hogy egyetlen állam sem szedhet díjat a szoroson való áthaladásért, és nem is függesztheti fel az átmenő hajózást (gCaptain). Ezt az UNCLOS, vagyis az ENSZ tengerjogi egyezménye is garantálja. A jog azonban önmagában nem indít el hajókat.

Az öbölbeli háborús kockázati biztosításokat hét napos blokkokban kötik, 48-72 órás felmondási záradékkal (Marsh). A fedezet árát még azelőtt újraszabhatják, vagy magát a fedezetet vissza is vonhatják, hogy a hajó elérné a szorost. A P&I klubok, vagyis a felelősségi, környezetszennyezési és személyzeti károkra fedezetet nyújtó kölcsönös biztosítók már nem rutineseményként kezelik az öbölbeli áthaladást. Minden utat külön értékelnek, a tulajdonosoktól pedig indulás előtt kockázati kitettségük megerősítését kérik (The Swedish Club). Július 10-én mintegy 1 150 teherhajó vesztegelt az öbölben (CNN).

A szankciók tovább szűkítik a mozgásteret. Július 7-én az OFAC, az amerikai pénzügyminisztérium szankciós végrehajtó szerve visszavonta a General License X1 nevű átmeneti mentességet, amely bizonyos iráni olajügyleteket még lehetővé tett (A&O Shearman). Ezzel az iráni kőolajkereskedelemre vonatkozó, majdnem teljes körű tilalmak újra életbe léptek. A bankok és a hajóbérlők nem várják meg, amíg a bíróságok tisztázzák a részleteket. Amint nő a végrehajtási kockázat, visszahúzódnak (Bracewell). Így áll elő az a helyzet, hogy a szoros jogilag nyitva van, kereskedelmileg viszont részben lezárul.

Európában nem mindenki ugyanazt a számlát kapja

A válság Európát egyenetlenül éri. Július 13-án a ciprusi zászló alatt hajózó M/V GFS Galaxy-ra tüzet nyitottak Muszandam közelében, a Hormuzi-szoros bejáratánál (CNA, Cyprus Mail). Ciprus vizsgálatot indított. A hajólajstromába tartozó járműveket szabályozhatja, de a szorost nem tudja újranyitni, és a biztosítókat sem kötelezheti fedezet nyújtására. Egy elvont kereskedelmi zavar így egy uniós tagállam lobogó szerinti felelősségi ügyévé vált.

Az olasz hajótulajdonosokat tömörítő Assarmatori szerint a többlet háborús kockázati díj a hajó értékének 1-10 százalékát is elérheti, az olasz kikötői forgalom pedig 8-10 százalékkal eshet vissza (Adnkronos). Az olasz tengeri szaklapok nem elsősorban olajhiányként írják le a problémát, hanem úgy, hogy egyes utak finanszírozhatatlanná válnak (Messaggero Marittimo). A háborús kockázati biztosítás, a charter-szerződések, a személyzeti döntések és az akkreditívek ugyanazt a veszélyt árazzák be, egymástól függetlenül.

Lengyelország nem közvetlen öbölbeli importon, hanem az árreferenciákon keresztül érintett. A swinoujsciei LNG-terminál a második negyedévben szinte kizárólag az Egyesült Államokból hozott be gázt, katari rakomány pedig a vis maior után nem érkezett (24 Kurier). Lengyelország azonban ugyanazon az európai gázpiacon vásárol, mint mindenki más: a holland TTF, Európa fő gázár-referenciája mintegy 5 százalékkal, 49 €/MWh-ra emelkedett, miután összeomlott az amerikai-iráni megállapodás (Sahm Capital/Reuters). A román energiaügyi miniszter arra figyelmeztetett, hogy ugyanez az árhatás a finomított termékeken és a műtrágya költségén keresztül a fogyasztókhoz is eljut (Euronews Romania).

Európa tompíthatja az ütést, de nem irányítja a döntést

Az Európai Bizottság Energiauniós Munkacsoportja július 13-án azt közölte, hogy nincs azonnali uniós gázellátási válság, és a tárolói célok továbbra is teljesíthetők, bár az árak a konfliktus előtti szint felett maradtak (European Commission). Az EU használhatja a kötelező olajtartalékokat. Aktiválhatja a blokkoló rendeletet is, amely bizonyos területen védi az európai cégeket az unión kívüli szankciók hatásaitól. Egyik eszköz sem nyit meg hajózási útvonalat, és egyik sem kényszerít rá egy bankot arra, hogy elszámoljon egy fizetést.

A Council on Foreign Relations szerint nincs precedens arra, hogyan lehet ekkora zavar után helyreállítani az öbölbeli olaj- és gázáramlást; még a derűlátó forgatókönyv is csak részleges, drágább és újabb visszaeséseknek kitett normalizálódással számol (CFR). Az európai kormányok tompíthatják az ársokkot. Azt azonban, hogy egy öbölbeli út ténylegesen elindul-e, ma már azok a biztosítók döntik el, amelyek indulás előtt néhány órával hét napra adnak fedezetet, és azok a megfelelési szakemberek, akik rakományonként szűrik az üzleti partnereket. Európa energiabiztonságának egy része ebben a döntési láncban dől el, amelyet egyetlen európai főváros sem irányít.