Hormuzi aknamentesítés 50 napot csúszhat

Egy hajózási útvonal aknamentesítése hetekig tartó, aprólékos műszaki munka. Ezt politikai közlemény nem rövidíti le. Washington és Teherán június 15-én bejelentett diplomáciai kerete elvben utat nyithat a Hormuzi-szoros újranyitása felé (CNBC), Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és Olaszország vezetői pedig gyorsan támogatásukról biztosítottak egy sürgős európai aknamentesítő missziót. Csakhogy az ambíció és a megtisztított hajózási folyosó között még minden lényeges elem hiányzik.

A repülőgép-hordozó nem aknakereső

Emmanuel Macron tette a leglátványosabb felajánlást: Franciaország két-három napon belül térségbe vezényelhetné a Charles-de-Gaulle repülőgép-hordozót, repülőgépeket és egy fregattot (Ouest-France). A keleti Mediterráneumban állomásozó hordozócsoport, két légvédelmi fregattal, felderítést és légi fedezetet adhat. Tengeri aknákat azonban nem ez talál meg és semmisít meg. A tényleges munkát francia aknamentesítő drónok végeznék (Le Figaro), de sem végleges erő-összeállítást, sem parancsnoki láncot, sem teljesítési ütemtervet nem tettek közzé.

Németország már közelebb vitte az eszközeit. A Fulda aknakereső és a Mosel támogatóhajó előretolt állomásoztatással a keleti Mediterráneumban van. Johann Wadephul, Friedrich Merz CDU/CSU-frakciójának helyettes vezetője azonban június 16-án három feltételt szabott a német részvételhez: bizonyítani kell, hogy a harcok leálltak, szilárd nemzetközi jogi alapra van szükség, és a Bundestagnak is mandátumot kell adnia. A német parlamentnek az alkotmánybíróság 1994-es döntése óta jóvá kell hagynia a külföldi fegyveres bevetéseket (Krone.at, Parlamentsbeteiligungsgesetz). Már ez az eljárás is hetekig tarthat.

Olaszország hasonló korláttal szembesül. Giorgia Meloni szerint Róma hozzájárulhatna a misszióhoz, de csak parlamenti felhatalmazással, ENSZ- vagy EU-keretben (Euronews). Az olasz sajtó lehetséges eszközöket is megnevezett: a Gaeta-osztályú Crotone és Rimini aknakeresőket, önállóan működő víz alatti járműveket és aknamegsemmisítő drónokat. Ezek azonban újságírói rekonstrukciók, nem megerősített telepítések (Corriere della Sera, Quotidiano.net).

Litvánia más léptékű szolidaritást mutat. A parlament jóváhagyta, hogy legfeljebb 40 főt küldjenek Hormuzba, de a védelmi miniszter világossá tette: Litvánia nem küld hajót, haditengerészeti kapacitása a Balti-tengeren marad (LRT, Lrytas).

Két út, mindkettő elakadhat

Európának két engedélyezési út között kell választania, és mindkettőnek megvan a maga szűk keresztmetszete.

A francia-brit vezetésű „hajlandók koalíciója” lenne a gyorsabb megoldás. Franciaország már ezt az irányt építi, vagyis többnemzeti misszióként keretezi az akciót, nem kollektív jóváhagyásra vár. Az ASPIDES művelet, az EU jelenlegi vörös-tengeri haditengerészeti missziójának kiterjesztése Hormuzra erősebb jogi alapot adna, de a mandátum módosításához mind a 27 tagállam egyhangú döntése kell. Ez azt jelenti, hogy egyetlen kormány is blokkolhatja a folyamatot (Reuters, Article 31 TEU).

Lengyelország reakciója megmutatja, földrajzilag hogyan osztja meg Európát a válság. Donald Tusk kifogásolta, hogy Varsót kihagyják a Párizs, Berlin és London által vezetett biztonsági egyeztetésekből, és jelezte: a Lengyelország nélkül kialakított megállapodások nem kötik Varsót (TVN24). Lengyel szempontból Hormuz másodlagos. A fő prioritás Ukrajna és a keleti szárny, ezért minden olyan javaslatot, amely szűkös haditengerészeti kapacitásokat vinne az Öbölbe, ahhoz mérnek, gyengíti-e ezt a frontot.

A piacok ezt a rést figyelik

Még ha minden politikai és jogi kapu megnyílna, a kereskedelmi normalizáció akkor is késve követné. A Jerusalem Post öt nyugati tengerbiztonsági forrásra hivatkozva azt írta, hogy már az aknák felkutatása is 40-50 napig tarthat, mielőtt a biztosítók és a hajózási cégek újra biztonságosnak tekintenék az útvonalat (Jerusalem Post). A hajótulajdonosok és a protection-and-indemnity biztosítók, vagyis a tengeri felelősségbiztosítók, a szankciós iránymutatásokat, a háborús kockázati felárakat és a hajózási figyelmeztetéseket is figyelik, mielőtt egy útvonalat ténylegesen használhatónak minősítenek (West of England P&I, IMO).

A döntő elemek továbbra sincsenek a helyükön. Egyetlen nagyobb hozzájáruló ország sem véglegesítette a mandátumát. Nincs megerősített parancsnoki lánc, nincs biztosított parti állami hozzájárulás, nem tettek közzé aknamező-értékelést, és a biztosítói átárazás sem kezdődött meg. Európában megvan a politikai szándék egy aknamentesítő misszióra, és részben megvannak hozzá a haditengerészeti eszközök is. Ami hiányzik, az az engedélyezési gépezet, amely a kettőt összekötné, miközben a Hormuzi-szoros nem attól nyílik újra, hogy a vezetők ezt sürgetik.