Hajótalálat után 4%-ra ugrottak a hormuzi biztosítási díjak

Június 25-én ismeretlen lövedék találta el az Ever Lovely parancsnoki hídját. A szingapúri zászló alatt közlekedő konténerhajó a Hormuzi-szoroson haladt át (DW, Channel News Asia). Sérülés nem történt, a hajó hajózható maradt. A piacot mégis az rázta meg, hogy az Ever Lovely a UKMTO, vagyis a konfliktuszónákon áthaladó kereskedelmi hajózást koordináló brit hatóság által ajánlott biztonságos útvonalon haladt. Néhány óra alatt elolvadt az a bizalom, amelyet a legutóbbi amerikai-iráni diplomáciai nyitás után lassan kezdtek visszaépíteni a hajótulajdonosok és biztosítók.

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, az ENSZ globális hajózásbiztonsági szerve, felfüggesztette hormuzi evakuációs folyosóját, miután 115 hajót és mintegy 2 500 tengerészt juttatott ki az öbölből. Több mint 500 hajó továbbra is várakozik (UN News, Al Jazeera). Az iráni Forradalmi Gárda azzal növelte a bizonytalanságot, hogy közölte: biztonságos áthaladást csak az Irán által kijelölt útvonalakon lehet igénybe venni, az ománi oldal felőli folyosót pedig elutasította.

Az amerikai Középső Parancsnokság iráni rakéta-, drón- és radarállásokat támadott, és a hajót ért találatot iráni támadódrónnak tulajdonította (CENTCOM). Teherán tagadta a felelősségét. A semleges tengerészeti hatóságok „ismeretlen lövedékről” beszéltek, támadót nem neveztek meg (ICIS).

Európa szempontjából most kevésbé az a döntő, ki lőtt. Fontosabb, mi történt ezután a biztosítási piacon.

Nem a tüzérség, hanem a biztosítás dönti el, elindulnak-e a hajók

A Hormuzi-szoroson normál esetben naponta mintegy 19,8 millió hordó olaj halad át (BNP Paribas). Európának nem csak az jelentene gondot, ha a szorost fizikailag lezárnák. Már az is elég, ha a biztosítás olyan drága lesz, hogy a hajózás kereskedelmileg nem éri meg.

A háborús kockázati biztosítás, vagyis az a felár, amelyet a biztosítók veszélyes vizeken közlekedő hajókra számítanak fel, a támadás után technikailag továbbra is elérhető maradt. Az ára viszont a hajótest értékének 3-4 százalékára ugrott, miközben a konfliktus előtt nagyjából 0,25 százalék körül mozgott (S&P Global). Egy 100 millió dolláros szupertanker esetében ez nagyjából 2-3 millió dolláros költséget jelent, amelyet hét naponta meg kell újítani (Caixin).

Ez a teher nem üres európai terminálok formájában jelenik meg először, hanem a fuvardíjakban és az energiaár-benchmarkokban. Az Európai Bizottság szerint nincs azonnali ellátási kockázat, és szükség esetén a Nemzetközi Energiaügynökségen keresztül össze lehet hangolni a vészhelyzeti olajkészletek felhasználását (European Commission). Christine Lagarde EKB-elnök egyszerűen fogalmazta meg az intézményi korlátot: a jegybank „nem tudja újranyitni a Hormuzi-szorost” (ECO). Európa kezelheti az árhatást. Azt viszont nem tudja elrendelni, hogy a biztosítók, hajótulajdonosok és osztályozó társaságok használhatónak tekintsék az útvonalat.

Ki küld hajókat, és milyen szabályok alapján

A komolyabb haditengerészettel rendelkező három EU-tagállam eddig három különböző választ adott.

Franciaország ENSZ-felhatalmazású tengeri missziót szeretne, vagyis olyan nemzetközi jogi keretet keres, amely mellett a bevetést nem lehetne egy Irán elleni amerikai harci művelethez való csatlakozásként értelmezni (Arab News). Guido Crosetto olasz védelmi miniszter feltételes nyitottságot jelzett aknamentesítési vagy kísérő feladatokra, de hangsúlyozta, hogy bármilyen bevetéshez kormányzati és parlamenti jóváhagyás kell (Adnkronos). Németországot a Parlamentsbeteiligungsgesetz, vagyis a külföldi fegyveres bevetések Bundestag-jóváhagyását előíró törvény köti, ezért gyors német szerepvállalás kevéssé valószínű. Boris Pistorius védelmi miniszter is visszafogta a várakozásokat (tagesschau).

Uniós szinten a legkézzelfoghatóbb eszköz az ASPIDES művelet, amely jelenleg a Vörös-tengeren védi a kereskedelmi hajókat a húszi támadásoktól. Az EU külügyi szolgálata a Reutersre hivatkozó Internazionale szerint azt javasolta, hogy az ASPIDES kapjon elsődleges szerepet a Hormuzi-szoros aknamentesítésében. Egy CSDP-misszió, vagyis az EU közös katonai műveleteinek keretében futó bevetés mandátumát azonban csak mind a 27 tagállam egyhangú támogatásával lehet módosítani. Franciaországot, Németországot és Olaszországot eltérő belpolitikai és jogi korlátok kötik, ezért ez az egyetértés egyelőre nincs meg.

Az Ever Lovely találatot kapott, de továbbhaladt. A nehezebb kérdés most az, hogy a Hormuzi-szoros nyitva marad-e a hajózási térképeken, miközben a biztosítók táblázataiban már zártnak számít: jogilag átjárható, de kereskedelmileg befagyott útvonalként.