Hormuz 35%-kal drágította az EU-gázt

Irán azt állítja, lezárta a Hormuzi-szorost. Az Egyesült Államok szerint a hajóforgalom továbbra is működik. Európa energiaárai szempontjából most egyik állítás sem a döntő, hanem az, mit lépnek a londoni biztosítók, a banki megfelelési osztályok és a hajótulajdonosok igazgatóságai. Ezek a magánszereplők hajóról hajóra árazzák újra Európa hozzáférését az energiához.

Az iráni Forradalmi Gárda július 12-én támadta meg a GFS Galaxy nevű, ciprusi zászló alatt közlekedő teherhajót. Ez uniós lajstromozású hajót jelent, európai személyzettel és európai felelősségi kötelezettségekkel. A támadás megrongálta a gépházat, a személyzet egyik tagja eltűnt (Times of Israel). Teherán ezután „további értesítésig” lezártnak nyilvánította a szorost. Az amerikai hadsereg újabb csapásokkal válaszolt, és azt közölte, hogy a kereskedelmi forgalom folytatódik (SOFX).

Az európai energiaköltségek éppen e két állítás közötti térben dőlnek el.

A magánvétó, amelyet a kormányok sem tudnak felülírni

A háborús kockázati biztosítás lett a szűk keresztmetszet. Ez az a kiegészítő fedezet, amely konfliktus miatti károk esetén védi a hajókat. A válság előtt a díjak nagyjából a hajótest értékének 0,25-0,5 százalékát tették ki. A csúcson elérték a 10 százalékot (CNN). A jelenlegi ajánlatok 2-6 százalék körül mozognak, és már kevesebb hajótulajdonos kér egyáltalán ilyen fedezetet (Claims Journal). A biztosítások ma hét napra szólnak, az árat pedig sokszor csak órákkal az indulás előtt véglegesítik.

A szankciós kockázat még a látványos biztosítási díjaknál is fontosabb lehet. A Lloyd's Market Association, vagyis a londoni tengeri biztosítási piac meghatározó koordináló testülete arra figyelmeztetett, hogy az iráni kikötői díjak vagy tranzitdíjak kifizetése szankciós jogsértésnek teheti ki az európai pénzügyi intézményeket (LMA). Az amerikai pénzügyminisztérium útmutatása szerint a hajózási cégeknek ellenőrizniük kell a rakomány eredetét, át kell vizsgálniuk a hajók előéletét, és szerződéses kilépési záradékokat kell beépíteniük (Katten). Egy út akkor is finanszírozhatatlanná válhat, ha a vízen éppen nincs incidens, de a bank megfelelési osztálya nem engedi át a tranzakciót.

A forgalom közben helyreállt: június végén napi körülbelül 27 áthaladást mértek, néhány nappal később már több mint 60-at (Insurance Asia). A Breakwave Advisors július 8-án azt írta, hogy a legutóbbi támadások nem változtatták meg érdemben a hajótulajdonosok viselkedését (Breakwave Advisors). A díjak mégis magasan maradtak, mert a biztosítók nem a mai hajószámot, hanem a jövőbeli fennakadások kockázatát árazzák.

A kormányok kíséretet adhatnak a konvojoknak, szankciókat vethetnek ki, figyelmeztetéseket adhatnak ki, vagy támogatásokat kínálhatnak. Arra viszont nem utasíthatják a Lloyd's szindikátusait és a banki megfelelési osztályokat, hogy egy öbölbeli utat kezeljenek normális kereskedelmi kockázatként.

Ársokk, nem ellátási leállás

Európa sérülékenysége most nem a csővezetékeken, hanem az árakon keresztül jelentkezik. Katar adja a globális LNG-export közel 19 százalékát (IGU), és ennek egésze a Hormuzi-szoroson halad át. Ha a katari szállítmányok lassulnak, az európai és az ázsiai vevők ugyanazokért a pótlólagos rakományokért versenyeznek. Az európai TTF gázbenchmark, vagyis az a referenciaár, amely végül a lakossági és ipari energiaszámlákban is megjelenik, már nagyjából 35 százalékkal emelkedett a lezárás előtti szint fölé (EIA).

A finomított termékek tovább növelik a kitettséget. A BNP Paribas kutatása szerint 2025-ben Ázsia és a Közel-Kelet adta az európai dízelimport 23 százalékát, a repülőgép-üzemanyag importjának pedig 90 százalékát (BNP Paribas). Egy hormuzi fennakadás ezért nemcsak a fűtésszámlákat emeli. Eléri a logisztikát, a légi közlekedést és az ipari termelést is.

Két ország példája mutatja, milyen szélesen terjed a sokk. Írországban az energiaszabályozó hatóság szorosabb egyeztetésbe kezdett a szolgáltatókkal, miután több cég 8-11 százalékos áremelést jelentett be; a dízel literenkénti ára ott várhatóan körülbelül 10 centtel nő (Irish Times, RTÉ). Spanyolország azt mutatja meg, hogy a fizikai tartalék nem jelent ármentességet. A gáztárolók 73 százalékon állnak, jóval az uniós átlag fölött, és az országé az EU legnagyobb visszagázosítási kapacitása (La Voz de Galicia). A spanyol fogyasztók mégis olyan gázárat fizetnek, amelyet a globális LNG-verseny határoz meg, és amelyben bármilyen katari zavar minden pótlólagos rakományt újraáraz.

Az elszámoltathatósági rés

A Hormuzi-szoros nincs ténylegesen lezárva, de kereskedelmileg már nem normális térség. Megváltoztatta-e a GFS Galaxy elleni támadás az uniós zászló alatt közlekedő hajók biztosítási feltételeit? Utasítottak-e vissza bankok Hormuzhoz kötődő kifizetéseket? Késtek-e LNG-szállítmányok a július 6-i csapások után? A válaszok a Lloyd's szindikátusainál, a P&I kluboknál, vagyis a személyzeti, szennyezési és ütközési felelősséget fedező kölcsönös biztosítóknál, valamint a banki megfelelési osztályokon vannak. Ezeknek a szereplőknek nincs nyilvános közzétételi kötelezettségük. Európa energiaszámláját így olyan döntések alakítják, amelyekre egyetlen választó sem adott felhatalmazást, és amelyeket egyetlen parlament sem tud érdemben ellenőrizni.