Magyarország közel a 10,4 milliárd euróhoz

Magyar Péter a héten Brüsszelbe utazik, hogy politikai megállapodást írjon alá legfeljebb 10,4 milliárd EUR befagyasztott uniós forrás felszabadításáról. Az Európai Bizottság az egyezséget a demokratikus megújulás elismeréseként keretezi Orbán Viktor 16 éves kormányzása után. Csakhogy az EU legfelsőbb bírósága előtt már fut egy ügy, amely kimondhatja: sérti az uniós jogot, ha a Bizottság nem igazolt reformok, hanem politikai ígéretek alapján enged ki pénzeket.

A minta nem új. A Bizottság 2024 februárjában Donald Tusk választási győzelme után oldott fel forrásokat Lengyelországnak, és már a végrehajtás előtt elfogadta a reformvállalásokat. Lengyelország azóta lehívta helyreállítási tervének 62,4 százalékát, miközben az ígért igazságügyi reformok közül egy sem lépett hatályba. Most Magyarország következik.

A bírósági ügy, amely megtörheti a gyakorlatot

A C-225/24. számú ügyben az Európai Parlament a Bizottságot perli a 2023. decemberi döntés miatt, amellyel 10,2 milliárd EUR kohéziós forrást, vagyis az EU infrastrukturális és fejlesztési pénzeit engedte ki Magyarországnak. Tamara Ćapeta főtanácsnok 2026 februárjában a döntés megsemmisítését javasolta, és négy konkrét értékelési hibát azonosított: olyan reformokat, amelyek még nem léptek hatályba, olyan jogszabályokat, amelyek aláásták a reformok deklarált célját, valamint a tényleges végrehajtás ellenőrzésének hiányát.

Ćapeta legerősebb érve eljárási jellegű volt. Szerinte az uniós bíráknak teljes körűen kell vizsgálniuk ezeket a döntéseket, nem elég nyilvánvaló hibákat keresniük. Ha az Európai Unió Bírósága, az EU legfelsőbb bírói fóruma követi ezt az érvelést, akkor a jövőben minden forrásfelszabadítási döntést érdemben felül lehet vizsgálni. A Bizottságnak bizonyítania kellene, hogy a reformok „működnek és alkalmazzák őket”, nem pusztán elfogadták.

A bíróság még nem döntött. A Bizottság tehát úgy tárgyal egy újabb pénzkiengedésről, hogy az előző hasonló döntését megsemmisíthetik.

Költségvetési csapda szoros határidővel

Magyar Péter mozgástere szűk. A magyar költségvetési hiány április végére elérte a 3 850 milliárd forintot, vagyis négy hónap alatt teljesült az éves cél 91 százaléka. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy nagyjából 1 450 milliárd forint uniós bevétel hiányzik. Az RRF, vagyis az EU Covid utáni helyreállítási alapjának határideje 2026. augusztus 31-én jár le. Ami addig nem mozdul meg, az elveszik.

Magyar nyilvánosan elutasította Brüsszel két alapkövetelését: a bankokra és energiacégekre kivetett különadók kivezetését, valamint a nyugdíjrendszer átalakítását. Érvelése szerint a magyar költségvetési helyzet egyik lépést sem teszi lehetővé.

A körvonalazódó megoldás a Magyar Fejlesztési Bank feltőkésítése. Budapest az uniós pénzt a bankon keresztül csatornázná be, augusztus előtt elszámolná kifizetésként, majd az MFB éveken át osztaná tovább a forrásokat. A Bizottság május közepén magas rangú delegációt küldött Budapestre a konstrukció vizsgálatára (Euronews, Portfolio), de attól tart, hogy így elveszíti a rálátást a pénz tényleges felhasználására.

Az őrök félreálltak

Az a koalíció, amelynek a szigorú feltételeket kellett volna kikényszerítenie, lényegében szétesett. A német külügyminiszter ma már inkább az egyhangúsági szabály eltörlését sürgeti, nem a feltételrendszer szigorítását. Az osztrák kancellár május 21-én katonai tiszteletadással fogadta Magyart, ami inkább partnerséget, mint számonkérést jelez. A finn miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy a jogállamiság „nem alku tárgya”, de finn blokkoló lépés azóta sem követte ezt a Tanácsban.

A „szigorú hatok”, vagyis Svédország, Ausztria, Németország, Finnország, Hollandia és Észtország együtt sem rendelkeznek akkora népességi súllyal, hogy minősített többségi szavazásnál blokkoló kisebbséget alkossanak. Ebben a rendszerben a nagyobb országok nagyobb súllyal számítanak, és egyetlen tagállam nem tud egyedül vétózni. Az RRF esetében pedig a Bizottság egyedül dönt, tanácsi szavazás nélkül. A feltételek őrei befolyással bírnak, vétóval nem.

A 85 százalékos mentőakció

Magyarország eddig RRF-keretének mindössze 9 százalékát fizette ki, ami a legalacsonyabb arány az EU-ban. Még a Bizottság derűlátó becslései szerint is legfeljebb a teljes összeg 80-85 százalékát lehet megmenteni a határidőig.

A C-225/24. számú ügyben hozott ítélet dönti majd el, hogy a Bizottság továbbra is kezelheti-e a kormányváltást az igazolt reformok helyettesítőjeként. Ha a bíróság követi Ćapeta érvelését, az uniós pénzek visszatartása nem politikai eszköz marad, hanem jogi kötelezettséggé válik: minden jövőbeli döntést ugyanahhoz a bizonyítási mércéhez kell kötni, akár források felszabadításáról, akár visszatartásáról van szó.