310 milliárd forintnyi homályos közbeszerzés

A magyar közbeszerzési rendszerben a túlárazás nem egyszerű hiba, hanem a működés része. Erre jutott az Integritás Hatóság a 322 oldalas éves jelentésében, amelyet az EU-s források felszabadításáért vállalt korrupcióellenes intézményi reformok részeként kellett létrehoznia a magyar kormánynak (eGov, Telex).

Ez azért lényeges, mert Brüsszel éppen ilyen intézményekkel akarta mérhetővé tenni, hogy Magyarország rábízható-e újra az európai pénzekre. A hatóság most azt állítja: a körülötte működő pénzköltési rendszer szerkezeti problémái változatlanul megmaradtak.

A trükkök konkrétak

Az ajánlatkérőknek nem kell valódi piaci adatokhoz mérniük a becsült árakat, mielőtt kiírnak egy tendert. Ebből a hiányból indul a többi torzulás. Már a becsült szerződéses érték is felduzzadhat, a korábbi túlárazott szerződések pedig hivatkozási alappá válnak a következő körben. A műszaki feltételeket úgy lehet megírni, hogy ténylegesen csak egy szereplő feleljen meg, a beszerzéseket pedig összevonással vagy feldarabolással lehet a valódi verseny elől elmozdítani (Átlátszó, HVG).

A számok ugyanezt a mintát mutatják. A HVG szerint 2025-ben majdnem minden ötödik nyertes közbeszerzésen csak egy ajánlattevő volt. A Telex arról írt, hogy 309,5 milliárd forintnyi közbeszerzés állt magántőkealapokhoz köthető, átláthatatlan tulajdonosi háttér mögött; a túlárazási kockázatok főként az építőiparban és az energiaszektorban sűrűsödtek.

A hatóság talált olyan ügyet is, ahol az ellenőrzés működött. Egy EU-s finanszírozású élelmiszercsomag-program későbbi beszerzési körében már a bolti áraknál közel 40 százalékkal olcsóbban vásároltak élelmiszert, miután a korábbi körökben a kiskereskedelmi ár másfélszeresét, helyenként majdnem kétszeresét fizették ki. Ugyanabból a pénzből így több mint kétszer annyi csomagot lehetett összeállítani (Integritás Hatóság). Egy sikeres beavatkozás azonban önmagában nem bizonyít rendszerszintű változást.

Fogatlan ellenőrző szerv, hiányos végrehajtási lánc

Az EU a költségvetési feltételességi rendelettel teremtett nyomásgyakorlási eszközt: a 2020/2092-es szabály alapján fel lehet függeszteni a kifizetéseket, ha a jogállamisági hiányosságok veszélyeztetik az uniós pénzeket. Az Európai Unió Tanácsa 2022 decemberében körülbelül 6,3 milliárd EUR magyar kohéziós kötelezettségvállalást fagyasztott be ezen az alapon (Tanács, Európai Bizottság). Ettől külön fut a helyreállítási alap: a Bizottság jóváhagyta Magyarország tervét, de a tényleges kifizetésekhez Budapestnek korrupcióellenes mérföldköveket kell teljesítenie. A teljesítést a Bizottság ellenőrzi, a kifizetést pedig a Tanács blokkolhatja, ha a feltételek nem teljesülnek.

A végrehajtási láncban azonban továbbra is van egy gyenge pont. Az Integritás Hatóság kockázatokat azonosíthat, vizsgálatokat indíthat és ajánlásokat tehet, de nem emelhet vádat, nem függeszthet fel kifizetéseket, és nem is oldhatja fel őket (Integritás Hatóság). Büntetőügyekben normál esetben a magyar ügyészség járna el, az EU-s pénzeket érintő csalásoknál viszont szerepe lehetne az Európai Ügyészségnek is, amely uniós pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket nyomozhat és vihet bíróság elé. Magyarország tervezett csatlakozása ezért valódi végrehajtási erőt adhatna a rendszerhez (EPPO, Euronews).

A kulcskérdés az, hogy az Európai Ügyészség hatásköre kiterjed-e majd a csatlakozás előtt megkötött szerződésekre. Ez nem technikai részlet: ezen múlhat, hogy az eddig elköltött milliárdokkal, köztük a túlárazott tenderekkel, lehet-e valaha uniós szinten büntetőjogilag foglalkozni.

A Bizottságnak választ kell adnia

Bulgáriában a versenyhatóság már vizsgál egy állítólagos kartellt 350 élelmiszer-beszerzési tender ügyében (BTA). Ez arra utal, hogy a közbeszerzési tervezés hibái nem kizárólag magyar sajátosságok. A közvetlen kérdés mégis szűkebb: az Integritás Hatóság megállapításai közül melyek kapcsolódnak azokhoz a mérföldkövekhez, amelyeket Magyarországnak teljesítenie kell az EU-s pénzek folyósítása előtt?

Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az uniós feltételesség képes felügyeleti intézmények létrehozására kényszeríteni egy kormányt. Azt még nem bizonyította, hogy ezek az intézmények át is tudják alakítani a közpénzköltés gazdaságát. A Bizottságnak nyilvánosan meg kell mondania, mely megállapítások indokolják a kifizetések további felfüggesztését, és milyen bizonyíték kellene ahhoz, hogy látható legyen: a közbeszerzési árak valóban csökkennek, nem pedig ugyanazok a felfújt viszonyítási alapok igazolják őket, amelyeket a hatóság most feltárt.