Magyarország aláírt, a hálózat még vár

A Magyar Fejlesztési Bank öt szerződést írt alá arról, hogy uniós helyreállítási pénzekből fejlesszék a villamosenergia-hálózatot és okosmérőket telepítsenek. Egy politikailag erősen beágyazott céget átláthatósági okokból kizártak. Az augusztus 31-i megfelelési határidő kilenc nap múlva lejár. A szerződésekből azonban egyelőre nem lett sem új kábel, sem felszerelt mérő.

A papírmunka kész. A hálózat nem.

Kapitány István miniszter augusztus 22-én jelentette be, hogy aláírták a megállapodásokat (24.hu, Telex). A szerződő felek a Magyar Fejlesztési Bank, vagyis az állami fejlesztési bank, a MAVIR mint országos átviteli rendszerirányító, a magyarországi elosztóhálózatban működő E.ON és az állami energetikai csoport, az MVM.

A pénz a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből, az RRF-ből érkezne. Ez az EU járvány utáni alapja, amelyből a tagállamok csak akkor kapnak kifizetést, ha Brüsszel igazolja az előre vállalt reformok és beruházási mérföldkövek teljesítését (Európai Bizottság). A kormány a csaknem 500 milliárd forintos, nagyjából 1,2 milliárd eurós csomagot úgy mutatta be, mint újabb lépést az „uniós források hazahozásában” (Népszava). Ezt a fordulatot érdemes pontosan olvasni. Ahogy a To Brief három napja megírta, az Alkotmánybíróság még vizsgálja a megfelelési csomag egyik alapját adó törvényt, az Európai Bizottság pedig ezekről a mérföldkövekről még nem hozott kifizetési döntést.

A villamosenergia-hálózat fejlesztésére mintegy 486 milliárd forint jut, hogy a rendszer több nap- és szélenergiát tudjon befogadni (444.hu). További 54 milliárd forintból okosmérőket finanszíroznak. A támogatási arányok eltérnek: az elosztótársaságok költségeik legfeljebb 75 százalékát, a MAVIR legfeljebb 90 százalékát kaphatja meg, az okosmérőket pedig teljes egészében uniós pénzből fizetik (Portfolio). A hálózati beruházásoknál tehát az üzemeltetőknek saját tőkét is be kell tenniük, ami eleve kiszűri azokat, akiknek nincs elég pénzügyi mozgásterük.

Ezek belföldi támogatási szerződések. Az MFB közvetítőként szerepel, a pénzt pedig a MAVIR, az E.ON és az MVM költheti el (kormany.hu). A Portfolio tömören fogalmazott: az aláírásokkal lezárult az adminisztratív szakasz, és „megkezdődhet a gyakorlati megvalósítás” (Portfolio). A fizikai munka tehát a bejelentés után indulhat, nem előtte.

Az EU-feltételek beleszóltak abba, ki kaphat pénzt

Egy cég kimaradt. Az MFB átláthatósági okokra hivatkozva kizárta az OPUS TITÁSZ-t mind a hálózatfejlesztési, mind az okosmérős programból; a társaságot a magyar gazdasági sajtó Mészáros Lőrinc érdekköréhez köti (Világgazdaság). Az OPUS TITÁSZ megalapozatlannak nevezte a támogatás visszavonását (Alternativ Energia). Ez a legkézzelfoghatóbb jele annak, hogy az uniós feltételek ténylegesen módosították a kedvezményezettek körét. Magyarország augusztusban szigorított is az uniós pénzek ellenőrzésén: kötelezővé tették az ARACHNE+, vagyis a Bizottság csalásellenes adatbányászati eszközének használatát, valamint az összeférhetetlenségi vizsgálatokat (Schoenherr).

Brüsszelnek most azt kell eldöntenie, hogy az új ellenőrzések valóban meg tudják-e akadályozni az összeférhetetlen költéseket, vagy csak a határidő előtti iratcsomót teszik rendezettebbé. A mérföldkövek teljesítésének határideje augusztus 31., a végső kifizetési kérelemé szeptember 30., a Bizottság pedig december 31-ig teljesíthet kifizetéseket (Schoenherr). Ezután az el nem költött RRF-pénz végleg elvész.

Miért számít ez Magyarországon túl is?

A magyar hálózati szűk keresztmetszet nem pusztán építési probléma. Ha a hálózat gyenge, a nap- és szélerőművek nem tudnak csatlakozni, vagy termelésüket vissza kell fogni. Ilyenkor tiszta energia vész el, a rendszer működtetése pedig mindenkinek drágább lesz.

A gond nem magyar sajátosság. Közép-Európában több ország is RRF-pénzből próbálja fejleszteni azokat a hálózatokat, amelyek fizikai bővítése évekig tart. Romániában a Transelectrica 2026-ban több mint 2 500 MW új termelési és tárolási kapacitást kapcsolt a hálózatra (InvesTenergy), a Magyarország felé irányuló román export pedig erős naperőművi termelés mellett megközelítette a 3 974 MW-ot (xchg.ro). Egy erősebb magyar hálózat ezt az importált áramot nem helyi torlódásoknál akasztaná meg, hanem be tudná fogadni vagy tovább tudná vinni. A határkeresztező folyosó így mindkét országnak többet érne.

A szerződések nem puszta kommunikációs termékek. Nevesített hálózati szereplők írtak alá megállapodásokat, egy politikailag kötődő céget kiszűrtek, és a hálózatfejlesztés valódi szükséglet. Az elszámoltathatósági próba azonban éppen ott kezdődik, ahol a szerződés és a működő infrastruktúra elválik egymástól. A következő bizonyítékok később és külön érkeznek: a Bizottság által jóváhagyott kifizetés, a közbeszerzési eredmények, a felszerelt mérők, az üzembe helyezett alállomások és a mérhető kapacitásnövekedés. Addig Magyarország az adminisztratív szakaszt teljesítette. A hálózat még vár.