700 MW széltender az EU-pénzekért

Magyarország beépített szélerőmű-kapacitása 2016 óta nagyjából 330 MW körül áll, ami európai összevetésben szinte láthatatlan méretű portfólió (Telex). A fordulatot az uniós helyreállítási pénzek kényszerítik ki. Az Európai Bizottság június 19-én mintegy 10 milliárd EUR értékben jóváhagyta Magyarország módosított tervét, amelynek több mint felét klímacélokra szánják (Euronews, Portfolio). A pénz azonban csak akkor érkezhet, ha Budapest átalakítja az áramrendszer működését.

Nem a turbina, hanem a hálózat a szűk keresztmetszet

Kapitány István energiaügyi miniszter június 24-én legalább 700 MW új szélerőmű-kapacitásra jelentett be pályázatot; a tervezetet július közepén bocsátják társadalmi egyeztetésre (444). Egyetlen körben több új kapacitást adnának hozzá a rendszerhez, mint amennyi ma összesen működik. A 2030-as cél akár 4 GW, bár a magyar sajtó is jelezte: a szélerőművi kapacitás ideális körülmények közötti csúcsteljesítményt jelent, nem olyan folyamatos termelést, mint egy atomerőmű esetében (VG, 24.hu).

A turbinák önmagukban keveset érnek, ha a hálózat nem tudja befogadni az ingadozó termelést. A kormány ugyanazon a héten 479,7 milliárd forintot különített el hálózatfejlesztésre, további 53,3 milliárd forintot pedig okosmérőkre, vagyis olyan digitális mérőkre, amelyek nemcsak a fogyasztás mennyiségét, hanem annak időpontját is követik (Telex). A kormányzati közlések szerint a fejlesztett hálózat több mint 4 800 MW megújuló kapacitás csatlakozását bírhatja el (Budapest Times).

A probléma nem magyar sajátosság. Európában sok helyen nem az új erőművek hiánya, hanem a hálózati kapacitás korlátozza a megújulók terjedését. Lengyelország egy 67,2 milliárd PLN értékű energiaügyi alapból több mint 61 milliárd PLN-t irányít hálózatokra, nem új termelőkapacitásra (GramwZielone). Románia már mintegy 12,97 milliárd EUR helyreállítási kifizetést kapott, de továbbra is komoly csatlakozási torlódásokkal küzd (European Commission Romania).

Mit vesz valójában Brüsszel

Az Európai Bizottság nem pusztán vezetékeket és alállomásokat finanszíroz. A módosított magyar terv az árampiac szabályainak átalakítását is előírja: változtatni kell a hálózati díjakon, vagyis azon, ki fizeti az új termelők csatlakoztatásának és a rendszer fenntartásának költségeit, valamint be kell vezetni a dinamikus árazást. Ez azt jelenti, hogy az áram ára napszakonként változhat, így a fogyasztók akkor járhatnak jobban, ha akkor használnak több energiát, amikor a nap- és szélerőművek sokat termelnek (Portfolio).

Mindez az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközén, az RRF-en keresztül fut. Ez a járvány utáni alap csak akkor fizet, ha a kormányok teljesítik az előre vállalt reformlépéseket (ECA). A külön energiaellátás-biztonsági fejezet, a REPowerEU, mintegy 704,5 millió EUR-t irányít hálózatfejlesztésre, részben az uniós karbonpiaci kvótaaukciók bevételeiből (European Commission). Kifizetés addig nincs, amíg Budapest nem teljesíti a korrupcióellenes, közbeszerzési átláthatósági és igazságszolgáltatási mérföldköveket (Euronews).

Az első nyertesek a hálózatüzemeltetők és a szélerőmű-fejlesztők lehetnek: uniós forráshoz és garantált csatlakozási kapacitáshoz jutnak. A háztartások később profitálhatnak, de csak akkor, ha az okosmérők, az új tarifák és a szolgáltatói ajánlatok valóban lehetővé teszik, hogy a fogyasztást az olcsóbb órákra tolják át. Ha ez elmarad, a hálózatfejlesztés költségei előbb jelennek meg a villanyszámlákban, mint a megújuló termelésből fakadó megtakarítások. A támogatásokat az európai adófizetők finanszírozzák az EU közös hitelfelvételén keresztül; a magyar adófizetők a hitelrész törlesztését viselik.

Az első próba júliusban jön

Magyarország eddig alig hívott le pénzt az RRF-ből, jóval az uniós kifizetési átlag alatt. A terv jóváhagyása önmagában nem zárja be ezt a különbséget.

Egy kormányzási kockázat különösen fontos. A hálózati források egy része az állami fejlesztési bankon, az MFB-n keresztül, egyetlen nagy átutalásként futhat át. Ebben az esetben Brüsszel egy nagy kifizetést hagyna jóvá még azelőtt, hogy projektszinten látná, hogyan kezelik az alatta lévő beruházásokat (Hungarian Conservative). Ez gyengítheti azt a tételes ellenőrzést, amelyet a Bizottság saját állítása szerint megkövetel.

A július közepére ígért szélerőmű-pályázati tervezet lesz az első konkrét teszt. Abból derül ki, kik pályázhatnak, hogyan osztják ki a csatlakozási jogokat, és van-e tényleges ereje a független ellenőrzésnek. Az uniós pénz olyan irányba tolta Magyarországot, amelyet a hazai politika egy évtized alatt nem vállalt fel. Most az számít, hogy a pályázati szabályok és a kifizetési kontrollok valódi beruházásokat hoznak-e, vagy csak lehetővé teszik a pénz áramlását a hozzá kötött elszámoltathatóság nélkül.