Paksnál lazítottak a hőkorláton

A Duna hétfő reggel 30,22 °C-os volt a paksi atomerőmű alatt 500 méterrel (HVG). Ezzel átlépte azt a 30 °C-os határértéket, amely a folyó élővilágát és oxigénháztartását védi. A rendes szabályok szerint Paksnak ilyenkor 640 megawattal kellett volna visszafognia a termelését.

Kapitány István energiaügyi miniszter másként döntött: két napra felmentést adott, és 31,5 °C-ra emelte a kibocsátott hűtővíz megengedett felső hőmérsékletét. Így a tervezett teljesítménycsökkentés 40 MW-ra zsugorodott (Portfolio, Telex). Az indok a hálózatbiztonság volt, a magyar átviteli rendszerirányító, a MAVIR javaslatára. Egy erőműről, egy folyóról és egy miniszteri döntésről van szó, de ugyanaz az ütközés Európa-szerte megjelent: a hőhullám egyszerre terheli a vizeket és az áramrendszert.

Miért drágítja az áramot a meleg folyó?

Az atomerőművek és a nagy hőerőművek úgy termelnek áramot, hogy vizet forralnak gőzzé. A gőz meghajtja a turbinákat, utána viszont az erőműnek el kell vezetnie a maradék hőt. Sok létesítmény ehhez folyóvizet használ: átvezeti a hűtőrendszeren, majd melegebben engedi vissza.

A környezetvédelmi engedélyek ezért korlátozzák, mennyi plusz hőt vehet fel egy folyó. A melegebb vízben kevesebb oldott oxigén marad, ami különösen a halállományt veszélyezteti. Az EU víz-keretirányelve általános kötelezettségként írja elő a víztestek védelmét; az egyes erőművek engedélyei ezt fordítják le konkrét hőmérsékleti határértékekre (eur-lex).

Amikor egy hőhullám a folyókat ezek fölé a határok fölé melegíti, az erőműveknek vissza kell venniük a termelésből. A kínálat éppen akkor csökken, amikor a légkondicionálók miatt nő a kereslet. Az európai nagykereskedelmi árampiacon az árat az utolsó, legdrágább erőmű szabja meg, amelyre még szükség van a fogyasztás fedezéséhez. Ha az olcsó és stabil nukleáris termelés kiesik, gyakran gázerőművek lépnek a helyére, ami az egész összekapcsolt piacon felhajtja az árat.

Franciaország megmutatta, milyen gyorsan továbbgyűrűzik a hatás. Az EDF a múlt héten 4,1 GW-tal csökkentette nukleáris termelését, ami a déli fogyasztás nagyjából 7 százalékának felelt meg, miután több reaktornál, köztük Golfechnél és Nogent-sur-Seine-nél a folyók elérték az engedélyben szereplő határértékeket (Reuters, Le Figaro). A francia áramexport nagyjából 10–12 GW-ról 3 GW körüli szintre esett (Le Monde). Azok a szomszédos országok, amelyek számítanak a francia importra, azonnal szűkebb helyzetbe kerültek. Belgiumban az esti órákban, amikor a naperőművek termelése már visszaesett, de a hűtési igény még magas maradt, a negyedórás nagykereskedelmi árak 1 000 €/MWh fölé ugrottak (Euronews).

A hőség az ipart is eléri

A korlát nem csak az atomerőműveket érinti. Mainz-Wiesbaden térségében az erőművek óránként mintegy 80 000 köbméter vizet vesznek ki a Rajnából hűtésre, és részleges leállásra kényszerülhetnek, ha a folyó hőmérséklete megközelíti a 28 °C-ot. Hasonló hőmérsékletnél a Budenheim vegyipari üzemnek is vissza kellhet fognia az energiaigényes termelést (Tagesschau).

Rajna-vidék-Pfalz már kiadta az első folyóhőmérsékleti figyelmeztetést. A magasabb riasztási szinteket 2018-ban, 2019-ben, 2022-ben és 2025-ben is elérték (Rhein-Ahr-Anzeiger). Ami korábban rendkívüli helyzetnek számított, egyre inkább visszatérő működési feltétel.

Ki fizeti meg a döntést?

A magyar felmentés nagyjából 600 MW olcsó nukleáris kapacitást tartott a rendszerben, vagyis mérsékelte azt az árnyomást, amely végső soron a fogyasztóknál jelent volna meg. A költséget a Duna viselte. A kormány szerint a folyamatos monitoring nem mutatott veszélyt a vízi élővilágra (HVG, Telex), de független oldottoxigén-adatokat vagy ökológiai értékelést nem hoztak nyilvánosságra.

Néhány nappal korábban ugyanaz a kormány még rutinszerűnek és kezelhetőnek nevezte Paks első teljesítménycsökkentéseit. Hétfőre a további visszafogás már elfogadhatatlanná vált (444.hu). A fordulat magyarázat nélkül maradt.

Franciaország előtt ugyanez a jogi lehetőség áll. A 2022-es hőhullám idején négy francia erőmű összesen 24 napon át működött környezetvédelmi felmentéssel (Le Monde). 2026-ban az EDF visszafogta a termelést, és a beszámolók idején nem kért új felmentést. A különbség nem a jogszabályban, hanem a döntésben van: Franciaország a kínálati kiesést vállalta, Magyarország az ökológiai kockázatot.

Ahogy a hőhullámok gyakoribbá válnak, a folyók hőmérsékleti korlátai egyre többször ütköznek majd azzal az áramkereslettel, amelyet maga a hőség hajt fel. Minden felmentés, amelyet átlátható ökológiai bizonyítékok nélkül adnak meg, könnyebbé teszi a következő felmentés indoklását.