Intel ír AI-chipekbe fektet

Az Intel Dublin közelében bővíti chipgyárát: 5 milliárd EUR-t fordít arra, hogy a leixlipi telephelyen fejlettebb szerverprocesszorokat gyártson (Intel, RTÉ). Ez Európának valódi iparpolitikai siker: működő gyár, tényleges chiptermelés, európai helyszínen. Közben azt is megmutatja, hol húzódik a különbség a gyártókapacitás bővítése és a teljes ellátási lánc feletti ellenőrzés között.

A Fab 34 nevű üzem már működik. Az Intel most a berendezéseit fejleszti, hogy több Intel 3 technológiájú szilíciumszeletet gyártson az AI-adatközpontokban és nagy teljesítményű számítástechnikában használt Xeon szerverprocesszorokhoz (Irish Times). A wafer vékony szilíciumkorong: erre marják fel egyszerre sok chip áramköreit, mielőtt az egyes lapkákat szétvágják. Ez az úgynevezett front-end gyártás, vagyis a chipgyártás legnehezebb része, és Leixlip ezt végzi.

Egy pontosítás fontos. Az Intel nem az Nvidia GPU-alapú AI-tréningchipjeinek európai vetélytársát építi. A Xeon processzorok a szerverekben a GPU-k mellett dolgoznak. Az AI-infrastruktúrához kellenek, de nem ezek hajtják a jelenlegi AI-fegyverkezést (Intel, Reuters via Investing.com).

Miért Írország kapta a pénzt, és miért nem Németország

A magdeburgi összevetés sokat elmond az Intel döntéséről. A cég Szász-Anhaltba tervezett új megagyárát, amely nagyjából 30 milliárd EUR összberuházással és jelentős német állami támogatással indult volna, az Intel pénzügyi újratervezése után félretették (Handelsblatt, upday). Egy gyár nulláról való felépítése tisztaszobákat, energiaellátást, vízkezelést, képzett operátorokat és beszállítói környezetet igényel, miközben maga a chipciklus is folyamatosan változik.

Leixlip ezzel szemben kész ipari infrastruktúra. A telephelyen nagyjából 4 900 ember dolgozik, az üzem évtizedek óta fut, az Intel pedig 1989 óta körülbelül 30 milliárd EUR-t fektetett be Írországban (RTÉ, Europa Press). A német támogatások sem tudták rávenni az Intelt egy drága új helyszín felépítésére, amikor Írországban már volt működő gyára. Szűk tőkeciklusban a pénz oda megy, ahol a termelési alapok már megvannak (n-tv).

Kapacitás ellenőrzés nélkül

Az Intel nem közölte a legfontosabb gyártási számot: azt, hogy a Fab 34 havonta hány további szilíciumszeletet tud majd előállítani. Enélkül nem lehet kiszámolni, mennyivel viszi közelebb Európát az EU chiptörvényének céljához, vagyis ahhoz, hogy a kontinens részesedése a globális chiptermelésből 2030-ra nagyjából 10 százalékról 20 százalékra emelkedjen (Európai Bizottság).

Más tagállamok is hozzáteszik a maguk darabját. Csehország 450 millió EUR jóváhagyott állami támogatással épít ki teljesítménychip-gyártási kapacitást az amerikai tulajdonú Onsemi révén (Data Center Dynamics). Spanyolország 12,25 milliárd EUR-s PERTE Chip programja tömeggyártás helyett chiptervezést és kutatás-fejlesztést finanszíroz (El País). Minden projekt hozzáad valamit a rendszerhez. Egyik sem teremt önállóságot.

A szuverenitási rés akkor látszik igazán, ha végigkövetjük, ki irányítja a lánc egyes pontjait. Európa Írországban több waferkibocsátást kap, de a vállalati kontroll az amerikai Intelnél marad. A gyárban használt litográfiai gépeket a holland ASML adja, Európa legerősebb félvezetőipari cége, de maga az ASML is amerikai szoftverektől és San Diegóban működő, amerikai fényforrás-leányvállalatától, a Cymertől függ. Washington pedig 2019 óta olyan amerikai szabályokat használ, amelyekkel az amerikai technológiára épülő termékek exportját korlátozhatja, így akadályozva meg, hogy az ASML legfejlettebb gépei Kínába jussanak (Tech Policy Press, Európai Bizottság). Attól, hogy valami Európában készül, még nem Európa ellenőrzi.

Ki nyer, ki fizet

Először Írország nyer: több száz állandó munkahelyet, több ezer építőipari állást és még mélyebb beágyazottságot a külföldi multinacionális cégekre épülő modellben. Ennek koncentrációs kockázata is van. A Business Insider España spanyol fiskális elemzésre hivatkozva azt írta, hogy Írország társaságiadó-bevételeinek csaknem felét mindössze három vállalat adja (Business Insider España). Az Intel közben saját pozícióját is megerősítette: 14,2 milliárd dollárért visszavásárolta az Apollo 49 százalékos részesedését a Fab 34-ben, részben nagyjából 6,5 milliárd dollár új adósságból finanszírozva az ügyletet (Data Center Dynamics).

Ehhez a konkrét szakaszhoz sem új ír támogatást, sem EU-s chiptörvényes szubvenciót nem hoztak nyilvánosságra. Ha később mégis megjelenik közpénz, a kockázatok megoszlása is változik. Az Intel számára pedig továbbra is kérdés, hogy lesz-e elég vevő erre a kapacitásra: a cég még nem szerzett nagy külső bérgyártási ügyfelet, és korábban azt mondta, csak ott bővít kapacitást, ahol a külső kereslet már lekötött (Data Center Dynamics).

Leixlip komoly ipari siker. Európa lemaradása azonban nem pusztán gyárterületben mérhető. A chipek önálló előállításához eszközök, szoftverek, beszállítók és jogi mozgástér teljes rendszere kell, mégpedig úgy, hogy a döntésekhez ne Washington engedélyére legyen szükség. Ezt egyetlen beruházás, bármilyen nagy is, nem zárja le.