Írországra maradt az EU-költségvetési alku

Írország július 1-jén vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, vagyis annak az intézménynek az irányítását, ahol a tagállami miniszterek tárgyalnak és szavaznak az uniós jogszabályokról. Dublin éppen akkor került az asztalfőre, amikor az EU egyik legnagyobb nyitott vitája is napirendre kerül: az Európai Bizottság javaslata szerint a következő hétéves költségvetés közel 1,98 billió EUR lenne (Zeit, Európai Bizottság). A soros elnökség nem azt jelenti, hogy Írország vezeti Európát. Azt jelenti, hogy Írország vezeti azt a tárgyalótermet, ahol a 27 kormánynak meg kellene egyeznie. A különbség most különösen fontos, mert ez a terem hamarosan nagyon zajos lesz.

Az elnök, nem a főnök

A soros elnökség vezeti a legtöbb miniszteri ülést, kompromisszumos szövegeket ír, és meghatározza, melyik vitát milyen sorrendben veszik elő. Jogszabályt nem javasolhat, nem írhatja felül a tagállami vétókat, és nem tud többséget teremteni ott, ahol nincs többség (az EU Tanácsa). Írország mandátuma egy Litvániával és Görögországgal közös, 18 hónapos program első szakasza, vagyis Dublin nem üres lapot kapott, hanem egy már megírt menetrendet (ír trióprogram).

A munka nagy része nem a miniszterek előtt zajlik, hanem alattuk: a tanácsi munkacsoportokban a tagállami tisztviselők sorról sorra mennek végig a jogi szövegeken, a Coreperben, vagyis a brüsszeli tagállami nagykövetek bizottságában pedig a politikai viták jelentős részét még azelőtt elsimítják vagy befagyasztják, hogy a miniszterek leülnének tárgyalni (tanácsi előkészítő testületek). Egy soros elnökség akkor működik jól, ha a kamerák bekapcsolása előtt már szűkítette a nézeteltéréseket. Dublinra hat hónap alatt több tucat szakpolitikai ügyben több száz kompromisszumos szöveg megírása vár (Euronews FR).

Miért ilyen nehéz megállapodni a költségvetésről?

A többéves pénzügyi keret, vagyis az EU hétéves költségvetési terve, Brüsszel egyik legszigorúbb döntési szabálya alá tartozik: mind a 27 kormánynak egyhangúlag kell elfogadnia, ezután pedig az Európai Parlamentnek is hozzá kell járulnia. A Parlament ilyenkor az egész csomagot jóváhagyhatja vagy elutasíthatja, de soronként nem írhatja át (Tanács: többéves pénzügyi keret). Egyetlen ország is megakaszthatja az alku lezárását. Ezért van a soros elnökség szövegezési jogkörének a szokásosnál nagyobb súlya: nem mindegy, melyik költségvetési fejezet kerül először napirendre, milyen számok jelennek meg a kompromisszumos javaslatban, és milyen tempót diktál a naptár.

Friedrich Merz kancellár Németországa jelentős vágásokat sürget. A Reutersre épülő német beszámolók szerint Berlin nagyjából 400 milliárd EUR-val csökkentené a Bizottság javaslatát, bár ennek a számnak a hivatalos státusza vitatott maradt (Deutschlandfunk, WirtschaftsWoche). Berlin azokat a korai tervezeteket bírálta, amelyek a versenyképességi és védelmi kiadásokat csökkentenék, miközben megóvnák az agrártámogatásokat és a kohéziós forrásokat, vagyis azt a két költségvetési sort, amely a gazdáknak és a szegényebb uniós régióknak juttat pénzt (n-tv). Itt látszik a valódi törésvonal: a nettó befizetők, köztük Németország, Hollandia és Ausztria kisebb költségvetést akarnak, míg a dél- és kelet-európai nettó kedvezményezettek megőriznék azokat a kiadásokat, amelyek a fejlettségi különbségek csökkentését szolgálják.

Az ír miniszterelnök, Micheál Martin az elnökség indulásakor arra figyelmeztetett, hogy a költségvetési vitában kerülni kell a „szélsőséges álláspontokat” — ez mindkét tábornak szólt, és azt üzente, hogy Dublin az alkutárgyalások egyben tartására törekszik (Zeit). Martin ereje nem a szavazatában van, hanem a tollában: a soros elnökség írja azokat a kompromisszumos kereteket, amelyek végül meghatározzák, miről is kell dönteniük a kormányoknak.

Minden oldalról szorít a naptár

A költségvetés mellett más egyhangúságot igénylő ügyek is figyelmet követelnek. Ukrajna és Moldova bővítési folyamata, az új Oroszország elleni szankciós csomag és a nyitott csatlakozási lépések mind konszenzust igényelnek, miközben mindegyik mögött külön politikai akadályok állnak (Euronews PL, Onet). Volodimir Zelenszkij Dublinban járt, és nyilvánosan arra kérte Lengyelországot és Magyarországot, hogy ne akadályozzák Ukrajna útját (Rzeczpospolita). Ezek politikai jelzések, nem intézményi eredmények. De minden egyhangúságot igénylő ügy ugyanabból a politikai bizalmi készletből fogyaszt, és egy költségvetési patthelyzet ezt gyorsan kimerítené.

A soros elnökség valódi hatalma ezért nem abban áll, hogy legyőzi a vétót, hanem abban, hogy olyan szöveget ír, amely mellett a vétó használata politikailag drágábbá válik.