Írország központosítaná a piaci szabályokat

Simon Harris ír pénzügyminiszter olyan uniós pénzügyi szabálycsomagról tárgyal, amely átalakíthatja, hogyan kereskednek értékpapírokkal az EU-ban, és ki felügyeli ezt a piacot. Harris októberig szeretne megállapodást (RTE). Írország július 1-jén vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, vagyis Dublin vezeti azokat a miniszteri egyeztetéseket, ahol a tagállamok a jogszabályok szövegéről alkudoznak. A helyzet kényes: éppen Írország az egyik leginkább érintett ország azokban a változtatásokban, amelyekhez neki kell kompromisszumot találnia.

Miért akarja Európa újrahuzalozni a tőkepiacait?

Az európai háztartások megtakarításainak túl nagy része alacsony hozamú bankbetétekben áll. Azok a vállalatok pedig, amelyek részvény- vagy kötvénykibocsátással vonnának be pénzt, továbbra is 27 különböző nemzeti szabályrendszerrel találkoznak az adózásban, a fizetésképtelenségi eljárásokban és a pénzügyi felügyeletben (Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa). A tőke nem mozog úgy a határokon át, mint az áruk.

Erre adna választ a piaci integrációs és felügyeleti csomag, amely tizenhét uniós jogszabályt ír át az értékpapír-kereskedelem, az elszámolás és a felügyelet területén (Európai Parlament). A javaslat logikája egyszerű: ha az ESMA, vagyis az EU párizsi székhelyű értékpapírpiaci hatósága eléri, hogy a nemzeti felügyeletek következetesebben alkalmazzák ugyanazokat a szabályokat, a cégek könnyebben vonhatnak be pénzt külföldön, a befektetők pedig nagyjából ugyanarra a felügyeleti védelemre számíthatnak bármelyik tagállamban (A&O Shearman).

Írország érdekütközése

Dublin Európa egyik legnagyobb alapadminisztrációs központja. Regina Doherty ír európai parlamenti képviselő világosan megfogalmazta, mitől tartanak Írországban: az országban „nagyon sok bejegyzett befektetés” van, és Dublin nem szeretné, ha „valaki más kezelné ezeket, vagy úgy változtatná meg a piacot, hogy az mozgathatóvá váljon”. Az ESMA erősebb szerepe szerinte „tökéletesen megfelelhet Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak és másoknak, akik részt akarnak a mi tortánkból, de gazdaságilag Írországnak nem felelne meg” (RTE).

A mai széttöredezett rendszernek nagyon konkrét nyertesei vannak: a dublini és luxemburgi alapadminisztrátorok, megfelelési jogászok, szabályozási szakértők és adótanácsadók. Az ő munkájuk jelentős része éppen abból él, hogy minden ország másként felügyeli a piacot. Ha ezeket a funkciókat uniós szintre viszik, a munka egy része is elmozdul.

Harris elismeri, hogy az ESMA-nak „nagyobb szerepre” van szüksége, de azt mondja, Írország „nem támogatja a központosított felügyelet koncepcióját, különösen nem önmagáért” (European Business Magazine). A többi fővárosnak azt üzeni: „ha csak egy ember mozdul, nem lesz megállapodás” (Irish Times).

A nyomás ettől még valós. Az EU hat legnagyobb gazdasága támogatja, hogy egyes felügyeleti jogkörök az ESMA-hoz kerüljenek. A döntéshez minősített többség kell, vagyis 15 olyan tagállam, amely együtt az EU népességének 65 százalékát képviseli; egyhangúságra nincs szükség (az Európai Unió Tanácsa, Irish Times). Írország egyedül nem tudja megakadályozni a csomagot. Soros elnökként viszont befolyásolhatja, milyen kompromisszum születik.

A törésvonal nem a nagyok és a kicsik között húzódik

Franciaország méretgazdaságosságban gondolkodik: az egységesebb felügyelet globálisan vonzóbbá teheti az uniós piacokat, a francia felügyelet pedig nem hatáskörvesztésként, hanem versenyképességi kérdésként keretezi a tervet (AMF). Luxemburg viszont Írországhoz hasonlóan pénzügyi központként védi a saját pozícióját, és inkább azt támogatja, hogy az ESMA következetesebb gyakorlatra ösztönözze a nemzeti felügyeleteket, ne pedig közvetlenül felügyelje az alapokat (CSSF).

Erről szól az egész alku. Az alapkezelői szektor lobbiszervezete, az EFAMA is itt húzza meg a határt: támogatja az egyszerűbb határokon átnyúló szabályokat, de az alapkezelők közvetlen ESMA-felügyeletét „indokolatlannak” tartja, és szerinte az elterelné a figyelmet a versenyképességi célokról (EFAMA). Az egyik kérdés az, hogy 27 nemzeti felügyelet ugyanazokat a szabályokat következetesebben alkalmazza-e. A másik az, hogy ezeket a felügyeleteket részben kiváltja-e egy uniós hatóság.

A háztartásoknak a reform szélesebb befektetési kínálatot és hosszabb távon jobb megtakarítási hozamokat ígér. Csakhogy a betétekből a piacokra áramló pénz kockázatot is vállal. Az ír jegybank a fogyasztóvédelmi veszélyekre figyelmeztetett: összeférhetetlenségekre, félreértékesítési nyomásra, valamint olyan digitális termékekre, amelyek inkább összezavarják, mint tájékoztatják az ügyfeleket (Central Bank of Ireland). Nyitott kérdés, hogy a haszonból a kisbefektetők vagy főként a pénzügyi közvetítők részesülnek-e.

Európa újra és újra megállapítja, hogy a tőkepiacai széttöredezettek, majd szembesül azzal, hogy ez a széttöredezettség valakinek az üzleti modelljét védi. Harrisnek hat hónapja van kideríteni, kiét.