Írország költségvetése megvágja a közös EU-programokat

Írország azt javasolja, hogy az EU 2028 és 2034 között, 2025-ös árakon számolva legfeljebb 1 622 milliárd eurót költsön, 141 milliárd euróval kevesebbet annál, mint amennyit az Európai Bizottság kért (a Tanács tárgyalási kerete). A tervezet megóvná az országoknak jutó mezőgazdasági és regionális forrásokat, a legnagyobb megtakarítást pedig az uniós szinten közösen működtetett programokon érné el. A kisebb összköltségvetést akaró kormányok így is ellenzik. A végső összeg meghatározza, hogyan finanszírozza Európa a mezőgazdaságot, a leszakadó régiókat, a kutatást és a védelmet a 2030-as évek közepéig.

Írország vezeti a kormányok közötti tárgyalásokat, mert az EU Tanácsának soros elnökségét tölti be. A „tárgyalási keret” egy megállapodás alapjául szolgáló tervezet, amely senkit sem kötelez. Az általa felvázolt hosszú távú költségvetés éves kiadási plafonokat szab meg. Az ezeken belül elfogadott éves költségvetések döntik el, mekkora összeget kötnek le és fizetnek ki ténylegesen (az uniós szerződés 312. cikke).

Hol csökkentenék a kiadásokat

Írország szerint a tervezet megőrzi a mezőgazdasági, regionális és halászati forrásokat, amelyeket a legtöbb kormány védeni kért, és közben az újabb prioritásokra is jut pénz (az ír elnökség közleménye). A számok az állítás első felét támasztják alá. A Bizottság tervéhez képest a kutatásra, az iparra és a védelemre szánt keret 12,8 százalékkal csökken. A mezőgazdasági támogatásokat és a kohéziós forrásokat tartalmazó keret viszont csak 3,4 százalékkal lesz kisebb; a kohéziós pénzek az uniós régiók közötti különbségek mérséklését szolgálják (a Tanács melléklete).

Ez egybevág azzal, amit tizenhét tagállam vezetői követeltek, amikor a mezőgazdasági és kohéziós források védelmére szólítottak fel (Politico). A mezőgazdasági jövedelemtámogatás garantált minimuma nagyrészt érintetlen marad, mintegy 261 milliárd EUR-on (a Tanács melléklete). Megállapodás még nincs, de a tervezet prioritásai világosak.

Hat kormány másképp rendezné át a prioritásokat. Augusztusban Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia, Finnország és Svédország jóval kisebb költségvetést követelt, a védelmet és a versenyképességet pedig a meglévő források átcsoportosításával finanszírozná (közös nyilatkozatuk). Friedrich Merz német kancellár szerint az ír javaslat összege nem szolgálhat a megállapodás alapjául (Tagesschau). Peter Hummelgaard dán pénzügyminiszter a prioritásokat is bírálta: szerinte a mezőgazdaság és a régiók kevés megszorítást viselnek, miközben a versenyképesség és a biztonság fizeti meg ennek az árát (Politiken).

Ki blokkolhatja a megállapodást, és ki csak befolyásolhatja

Az Európai Parlament költségvetési tárgyalásait vezető képviselők éppen az ellenkező okból utasították el a keretet. Szerintük az inflációt és az adósságtörlesztést is figyelembe véve a tervezetből kevesebbet lehetne finanszírozni, mint a mostani költségvetésből (az Európai Parlament közleménye). A teljes összegből 149 milliárd 296 millió EUR-t az EU közös, járvány utáni helyreállítási hitelének visszafizetésére szánnának; ez a pénz nem finanszíroz új projekteket (a Tanács melléklete). Ez önmagában nem bizonyítja a Parlament összehasonlítását, de azt jelenti, hogy a főösszeg túlbecsüli az új projektekre fordítható keretet.

A végső megállapodást bármelyik tagállami kormány megvétózhatja. Az Európai Parlament nem módosíthatja, de megtagadhatja a jóváhagyását (az uniós szerződés 312. cikke). Az állam- és kormányfők 2026. október 15–16-i csúcstalálkozójukon vitatják meg az ír tervezetet. A találkozó irányt adhat a tárgyalásoknak, de döntést nem hoz (az Európai Tanács ülése).

A városok beleszólást kérnek, nem csak pénzt

A fővárosok polgármesterei külön kockázatra figyelmeztetnek. Azt kérik az uniós vezetőktől, hogy a végösszeg rögzítése előtt mutassák be, milyen hatással lennének a vágások a városokra, és vonják be a helyi önkormányzatokat az uniós programok tervezésébe és működtetésébe (EUNews). Levelük még az ír tervezet előtt született, és a hat kormány költségvetéscsökkentési törekvéseire reagált. Hága polgármestere is aláírta, noha a holland kormány a hatok közé tartozik.

Jelenleg minden tagállamnak regionális fejlesztési alapja legalább 8 százalékát városi projektekre kell fordítania, amelyek kiválasztásában a városi önkormányzatok is részt vesznek (az ERFA-ról szóló rendelet). Az Európai Bizottság ezeket a forrásokat országonként egyetlen partnerségi tervbe vonná össze, amelyet a nemzeti kormány állítana össze. Az Európai Parlament kutatószolgálata februárban, hónapokkal az ír tervezet előtt vizsgálta meg a javaslatokat, de nem talált olyan szabályt, amely pótolná a városokra jutó minimumot (az EPRS tájékoztatója). A városok attól tartanak, hogy a regionális források megmaradnak a nemzeti keretben, de garantált részesedésük és a projektek kiválasztásában betöltött szerepük csendben eltűnik.

A polgármestereknek nincs vétójoguk, és jóváhagyásukat sem kérik ki. A folyamatra azokon az európai parlamenti képviselőkön és nemzeti minisztereken keresztül tudnak hatni, akik közösen írják meg az egyes alapok szabályait, ahogy a jelenlegi regionális alapokét is. Írország tervezete a közös programok megkurtításával védi a tagállami kereteket, de a vétójoggal rendelkező kormányokat sem győzte meg. Arról, hogy a városoknak marad-e garantált részesedésük, azok a jogalkotók döntenek, akik a partnerségi tervekre vonatkozó szabályokat írják, nem ez a tervezet.