Olaszország újra átengedte az orosz szállítmányt

A szankciós kivételre hivatkozó, Oroszországba tartó szállítmányt először az olasz vámhatóság engedte tovább. A lengyel tisztviselők az EU külső határánál megállították, és visszaküldték. Olaszország ezután másodszor is vámkezelte, majd egy olasz kikötőből útnak engedte Oroszország felé – derül ki az Európai Számvevőszék november 10-én közzétett jelentéséből. Az EU-szankciók erősen visszafogták a közvetlen orosz kereskedelmet, a vámkezelésről azonban továbbra is minden tagállam maga dönt. Az Európai Bizottság szerint nem bírálhatja felül az egyedi vámhatósági döntéseket.

Az Európai Számvevőszék az EU független ellenőrző szerve: azt vizsgálja, hogyan költik el az uniós pénzeket, és miként alkalmazzák az uniós szabályokat. Megállapításai nem kötelező erejűek, a jelentés pedig nem bizonyít bűncselekményt. A nyilvános beszámoló nem nevezi meg az árut, az exportőrt, a végfelhasználót vagy a döntést jóváhagyó olasz tisztviselőket; jogellenes újrakivitel miatt sem büntetés, sem bírósági ítélet nem született.

Az egyik határon megállították, a másikon átengedték

Az exportőr a 833/2014-es rendelet egyik kivételére hivatkozott. Ez az Oroszországgal folytatott kereskedelmet korlátozó uniós alapszabály, amely szűk körben nem katonai célú felhasználást is megenged. Az exportőröknek előzetes engedélykérés helyett maguk kell nyilatkozniuk arról, hogy a kivétel vonatkozik rájuk (a Bizottság vámügyi GYIK-je). Az olasz vámhatóság elfogadta ezt az indoklást, így egyedi exportengedélyre nem volt szükség (a Számvevőszék jelentése).

Az áru addig az EU vámfelügyelete alatt marad, amíg fizikailag el nem hagyja az Uniót. Ezért a kiléptetési ponton akkor is megállíthatják a rakományt, ha egy másik tagállam vámhatósága már vámkezelte (a Bizottság vámügyi GYIK-je). A lengyel tisztviselők így jártak el, a szállítmány pedig visszakerült Olaszországba. Az olasz vámhatóság törölte az első vámáru-nyilatkozatot, majd ismét vámkezelte és kiadta az árut.

A közzétett beszámoló nem közli, miért kifogásolták a lengyel tisztviselők a szállítmányt, és azt sem, hogy Olaszország a második jóváhagyás előtt foglalkozott-e a kifogással. Másutt is ellenállásba ütköztek az olasz vámkezelések. A Rapporteur szerint a litván vámhatóság egy másik, ugyanazon kivétel alapján Olaszországban vámkezelt szállítmányt is megállított; arról nem számoltak be, mi történt vele ezután.

A számvevők arra figyelmeztetnek, hogy az exportőrök a nekik legengedékenyebb vámhivatalon keresztül irányíthatják az árut. Az útvonal önmagában nem bizonyítja, hogy ez az exportőr is így járt el. A lengyel és az olasz tisztviselők nézeteltérését nem rendezte felettük álló szerv. A Bizottság azt mondta a számvevőknek, hogy az egyedi vámkezelésről a tagállamok döntenek, neki pedig nincs felhatalmazása közbelépni (Bursa).

Visszaesett a kereskedelem, de az ellenőrzések nem egységesek

A szankciók éreztették a hatásukat: az EU és Oroszország árukereskedelme 252,8 milliárd EUR-ról 2021-ben 58,3 milliárd EUR-ra esett vissza 2025-re, a leginkább az orosz hadiipar számára hasznos termékek közvetlen kivitele pedig 2023 óta gyakorlatilag leállt (a Számvevőszék jelentése). A számvevők nem tulajdonítják a teljes visszaesést a szankcióknak, és azt sem tudják megmondani, mennyivel gyengült Oroszország hadviselési képessége.

A tagállamok vámhatóságai nem azonos módon ellenőriznek. Bulgária 2022 óta egyetlen szabálysértést sem rögzített a más tagállamból érkező, a vámján keresztül távozó áruknál, miközben Lettország csak 2024-ben mintegy 2 100 ilyen szabálytalanságot jegyzett fel (a Számvevőszék jelentése, Eurocom). Mivel nincs közös adat arról, hány szállítmányt ellenőriztek, a különbség nem bizonyítja, hogy Bulgária minden rakományt továbbenged. Azt viszont jelenti, hogy a nemzeti végrehajtás nem hasonlítható össze megbízhatóan.

A problémához a szabályok megfogalmazása is hozzájárul. A vámjog és a szankciós szabályok néha eltérő fogalmakat használnak, a Bizottság útmutatása pedig tanács, nem kötelező erejű jogszabály. Így ugyanaz a kivétel az egyik hivatalban érvényesnek tűnhet, a következő határnál pedig már kétségesnek.

Kinél van a döntés?

A hatáskörök megosztása magyarázza a patthelyzetet. A kormányok az Európai Unió Tanácsában közösen fogadják el a szankciókat – itt a tagállami miniszterek döntenek –, a rakományt viszont nemzeti tisztviselők vizsgálják át, ők mérlegelik a kivételeket, és ők indítanak eljárást a szabályszegések miatt. A számvevők azt javasolják, hogy a Bizottság 2027-ig tisztázza a kétértelmű szabályokat és vizsgálja meg a tagállamok közötti eltéréseket, 2028-ig pedig dolgozzon ki közös ellenőrzési szempontokat (a Számvevőszék jelentése, Paperjam). Ezek ajánlások: a Számvevőszék nem utasíthat senkit a végrehajtásukra.

A Bizottság válaszában azt írja, hogy már erősítette az együttműködést és az útmutatást, valamint az új uniós szankciós hivatalra hivatkozik (ANSA). Az együttműködés és az útmutatás alakíthatja, hogyan értelmezik a tisztviselők a szabályokat. A Bizottság azonban maga mondta a számvevőknek: a szállítmány kiengedéséről továbbra is a tagállami tisztviselők döntenek.

A szankciók erősen visszafogták az Oroszországgal folytatott közvetlen kereskedelmet, de a kivétel tényleges szigorát a legengedékenyebb vámhivatal értelmezése szabja meg. A lengyel kifogás nem akadályozta meg az olasz vámkezelést, a jelenlegi szabályok szerint pedig egyetlen uniós szerv sem dönthetett a két ország hatóságai közötti vitában.