Olaszország: csak €3.7bn készült el

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az RRF az a 577 milliárd eurós alap, amelyet az EU 2021-ben hozott létre a Covid utáni gazdasági helyreállításra. A programnak kemény határideje van: 2026. augusztus 31. után új mérföldkövet már nem lehet elszámolni, szeptember 30-ig pedig minden kifizetési kérelmet be kell adni. Ami addig nem megy át a rendszeren, elveszik. A pénz mintegy 58 százalékát eddig már kifizették a kormányoknak (Európai Bizottság, ING Think). A valódi szűk keresztmetszet azonban ott van, ahol az államhoz megérkezett EU-pénzből kórháznak, iskolának vagy kisvállalkozási támogatásnak kellene lennie.

Olaszország lehívta a pénzt, de a projektek nem követték

Olaszország mutatja meg a legélesebben, hogyan válik el egymástól a kifizetés és a tényleges beruházás. Róma már 166 milliárd eurót megkapott, vagyis a 191 milliárd eurós, EU-n belül legnagyobb keretének 85 százalékát (olasz kormány). Az olasz számvevőszék szerint ugyanakkor mindössze 3,7 milliárd eurónyi projekt készült el ténylegesen (upday, Il Resto del Carlino). A többi pénz különböző adminisztratív szakaszokban áll. Sok kis önkormányzat kapott forrást, de nincs elég emberük közbeszerzésre, ellenőrzésre és projektmenedzsmentre. A déli régiók különösen lemaradtak: Szicíliában 22 százalék, Calabriában 25 százalék a kifizetési arány, miközben Venetóban 47 százalék (Il Foglio).

Az adminisztratív kapacitáshiányt fizikai korlátok is súlyosbítják. Az építési költségek 2022 óta 40 százalékkal emelkedtek, miközben az EU-támogatások 2021-es árakon épültek be a tervekbe (Legacoop Romagna). Ez sok kivitelezőnél felborította a számítást: egy iskola felújítására még egy korábbi árszinten adtak ajánlatot, majd az anyagárak elvitték a költségvetést, mielőtt a munka elkészült volna. Az olasz építőiparban 2025-ben 13 500 fizetésképtelenségi eljárás indult (Unioncamere). Minden ilyen csőd egy-egy közberuházást is megakaszt.

Keletebbre még rosszabb a kép. Magyarország a 10,4 milliárd eurós keretének csak 9 százalékához jutott hozzá, miközben 9,5 milliárd euró továbbra is befagyasztva áll a jogállamisági viták miatt (Portfolio.hu). Románia 15 milliárd eurós lehetséges büntetéssel néz szembe, mert 38 mérföldkövet nem teljesített (DCNews). Bulgária a terv jóváhagyása óta hét kormányváltáson ment keresztül, és csak 53 százalékos felhasználásig jutott.

Túlélés alacsonyabb célokkal

Azok az országok, amelyek kívülről sikeresebbnek látszanak, sokszor a célok visszavágásával jutottak előre. Portugália háromszor programozta újra a tervét, így kerülte el 2 milliárd euró elvesztését: elhagyta a lisszaboni és portói metróvonalakat, megfelezte a lakásépítési célokat, az egészségügyi ágyak számát pedig 40 százalékkal csökkentette (Eco/Sapo, Observador). Emellett 964 millió eurót irányított egy fejlesztési bankba, ahol a hitelprogramoknál a szerződés aláírása is elég ahhoz, hogy a pénzt „teljesítettnek” számolják, nem kell megvárni a projekt befejezését (Conta-la.pt). A portugál ellenőrző szerv ezért tette fel a kérdést: „Feláldozzuk a hatást?”

Görögország másfajta nyomás alatt áll. Az ország a 36 milliárd eurós csomag 68,5 százalékát már lehívta, de az olcsó RRF-hitelek iránti kereslet 6–8 milliárd euróval meghaladja a rendelkezésre álló keretet. Ezek a hitelek 0,3–1 százalékos kamattal futnak (News247). Amikor ez a forrás elapad, a vállalatok három-négyszer magasabb piaci kamatokkal találják szembe magukat (Protothema).

A hiba a konstrukcióban van

Az Európai Számvevőszék szerint az RRF alapellentmondása az, hogy nem a tényleges költségeket, hanem a mérföldkövek teljesítését fizeti ki. Ha egy mérföldkő formálisan teljesült, de a mögötte álló beruházás nem készült el, nincs olyan mechanizmus, amellyel a pénzt vissza lehetne követelni (ECA Special Report 13/2024, eucrim).

A mélyebb gondot a Bruegel, a brüsszeli gazdaságpolitikai kutatóintézet így foglalta össze: a teljesítményalapú kifizetések erős intézményeket feltételeznek (Bruegel). Románia, Bulgária és Magyarország éppen azok közé az országok közé tartozik, ahol az állami adminisztráció gyengébb, miközben a gazdasági átalakulásra is nagyobb szükség volna. Az RRF-et a különbségek csökkentésére tervezték. A működése sok helyen inkább újratermelte őket.

Az Európai Költségvetési Tanács becslése szerint az RRF-vissza nem térítendő támogatásai évente nagyjából a GDP 0,25 százalékával növelték az EU közberuházásait. Ez a többlet 2027-ben eltűnik, és egyelőre nincs, ami a helyére lépjen (European Fiscal Board). A következő EU-s költségvetési ciklus 2028-ban indul, de a tárgyalók még abban sem állapodtak meg, legyen-e egyáltalán állandó beruházási eszköz. Most már az számít, mennyi pénz veszik el a határidőig, és mekkora hiányt hagy maga után a közberuházásokban.