Olaszország feloldja a 40 éves atomtilalmat

Az olasz képviselőház június 4-én megszavazta az atomenergia több mint négy évtizedes tilalmának visszafordítását. A 155:86 arányú döntés az 1987-es és a 2011-es népszavazások politikai örökségét írja felül: ezek tették az atomenergiát évtizedekre érinthetetlenné az olasz politikában. A Meloni-kormány azt szeretné, hogy 2034-re kis moduláris reaktorok (SMR-ek, gyárban összeszerelhető kompakt atomerőművek) termeljenek áramot. Csakhogy ilyen technológia Nyugaton ma sehol nem működik kereskedelmi alapon, miközben Franciaország már most az atomflottájával vonzza azokat az energiaigényes beruházásokat, amelyekre Olaszországnak is szüksége lenne.

Tizenkét hónap a valódi döntések előtt

A parlament egy legge delegát, vagyis felhatalmazási törvényt fogadott el: ez arra ad jogot a kormánynak, hogy 12 hónapon belül kidolgozza a részletes végrehajtási szabályokat (Camera dei Deputati). Reaktortechnológiát még nem választottak. Telephelyekről sem döntöttek. Olaszország az 1990-es években felszámolta nukleáris biztonsági hatóságát, és azóta sem építette újjá. A törvényt a nyári szünet előtt még a szenátusnak is jóvá kell hagynia.

Az árak felől nézve a politikai mozgás érthető. Az olasz áramár 105 EUR/MWh felett jár, vagyis majdnem kétszerese annak a nagyjából 60 EUR/MWh-s szintnek, amelyet Franciaország 56 működő reaktorának köszönhet (Élysée, Editoriale Domani). A Meloni-kormány maga is elismeri, hogy Olaszország az energiaárak miatt „teljesen kikerült a piacról”. Ez a különbség egyszerre jelenik meg a gyárak költségeiben, a háztartási számlákban és abban, hogy az ország mennyire tud adatközpontokat vonzani, amelyeknek nagy mennyiségű, olcsó és folyamatos áram kell.

Az SMR-eknek elvileg ezt a problémát kellene megoldaniuk. Nyugaton azonban egyetlen ország sem termel kereskedelmi áramot ilyen reaktorból. A legelőrébb tartó nyugati projektet, az amerikai NuScale erőművét 2023-ban leállították, miután a költségek csaknem megduplázódtak. A franciaországi és brit nagyreaktor-építések rendre több milliárd euróval lépték túl a költségkeretet, és nagyjából egy évtizedes csúszást halmoztak fel. Összetett szabályozási környezetben az atomerőmű-építés eddig jóval drágábbnak és lassabbnak bizonyult, mint amit a tervek ígértek. Olaszország most ezzel a tapasztalattal szemben tesz tétet.

Franciaország az atomerőművekből AI-beruházást csinál

A különbség nem 2034-ben, hanem most nyílik. A Choose France 2026 csúcson a SoftBank 45 milliárd EUR értékű AI-adatközponti beruházást jelentett be Észak-Franciaországban, olcsó és folyamatosan rendelkezésre álló nukleáris áramra építve.

A szakértelem az infrastruktúrát követi. A Newcleo, az olasz fizikus Stefano Buono által alapított nukleáris startup Olaszországból Franciaországba költözött, ahol támogatást kapott a France 2030 iparfejlesztési programon keresztül. Olaszország így a saját nukleáris tudását exportálja ahhoz a versenytárshoz, amelynek már vannak működő reaktorai.

A World Nuclear Report értékelése ennél is egyenesebb: Olaszország nukleáris tervei legalább a 2040-es évek közepéig „irrelevánsak” az európai áramáramlások szempontjából.

A pénzügyi tét

Olaszország energiaköltség-problémája valós. A gyárai csaknem kétszer annyit fizetnek az áramért, mint francia versenytársaik. Az importgáztól való függés csökkentése gazdaságilag indokolt.

Az a kérdés, hogy erre az SMR-e a megfelelő eszköz. Az új atomerőművi kapacitás megawattóránként jellemzően többször annyiba kerül, mint az új nap- vagy szélerőművi termelés. Egy olyan országban, amely Európa egyik legmagasabb államadósságát viszi, egy még nem bizonyított technológia nagy léptékű állami megtámogatása pénzügyi kockázatot rak az energiastratégiára.

A június 4-i szavazás politikailag lezárja az 1987-es és 2011-es népszavazások korszakát. Gazdasági értelemben legalább egy évtizedig aligha változtat bármin. Azok a beruházások, amelyekre Olaszországnak szüksége lenne, az AI-infrastruktúra, a fejlett ipari termelés és a villamosított gazdaság kapacitásai, most találnak helyet maguknak, mégpedig olyan országokban, amelyek már ma tudnak hozzájuk áramot adni. Olaszország megszavazta, hogy akar atomenergiát. A megépítéshez viszont 15 év mérnöki munka, szabályozás és közpénz kell, ezt pedig egy parlamenti döntés sem tudja lerövidíteni.